V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százhetedik vércsepp Δ

Areum szemszöge

Alig tudtam kinyitni a szemeimet, mintha ólom súlyú szempilláim lettek volna. A testemet nem éreztem és fogalmam sem volt, mi történt velem.

Aztán lassan a tudatomba kúsztak az utolsó emlékek, a látomások és minden, ami történt. Fájdalmas grimaszba torzult az arcom, ahogy lassan megpróbáltam felülni. Fájt a fejem és szédültem.

- Óvatosan! Még gyenge lehetsz - törte meg a csendet az a hang, amit egyáltalán nem akartam hallani.
- Hol vagyok? Mit műveltél velem?- kérdeztem kimérten.
- Én nem csináltam semmit. Újra megcsillogtattad erődet, aminek következtében kiütötted magad - helyezkedett egyet az ágytól nem messze elhelyezett kanapén.
- Meddig voltam kiütve?- dörzsöltem meg a homlokomat.
- Két nap - állt fel és az éjjeliszekrényhez sétált.
- Hol vagyunk?- néztem rá.
- Az Alfák Szövetségének kastélyában - töltött ki vizet egy pohárba.
- Mit keresek én itt?- utasítottam el a pohár vizet.
- Tudod jól, miért vagy itt, Areum. Nem szeretnék megint veszekedni - tette le a poharat sóhajtva.
- Mi van, már szólíthatsz a nevemen?- horkantottam gúnyosan.
- Hamarosan a feleségem leszel és a gyerekeim anyja. Csak szólíthatlak a neveden, nem?- ült le az ágyam szélére mosolyogva.
- A holt testemen keresztül se!- köptem felé a szavakat dühösen.
- Miért ellenkezel még mindig? - rázta meg a fejét.
- Tudod jól, hogy Taehyungot szeretem! Nem kényszeríthetsz, hogy veled legyek! - csattantam fel.
- Azért születtél erre a földre, hogy teljesítsd a próféciát! Nem ellenkezhetsz vele!- vágott vissza.
- Inkább meghalok- néztem a szemeibe.
- Jó. Miután életet adtál a gyermekünknek, nyugodtan meghalhatsz. Addig nem - vont vállat majd felállt.
- Hát ennyire szívtelen vagy? Téged csak az ostoba prófécia érdekel?- vágtam hozzá egy párnát.
- Nemzeteink sorsa múlik rajtunk! Legyél már felelősségteljesebb! Miattad fog szenvedni mindenki, mert nem vagy képes vállalni feladataidat!- kiabált rám.
- Gyűlöllek!- csordultak ki a könnyek a szememből.
- Majd enyhítem gyűlöleted - mosolyodott el lágyan.
- Inkább végzek magammal, mielőtt hozzám érhetnél!- kiabáltam összetörten.
- Küldök egy szobalányt, hogy segítsen elkészülni. Hamarosan vacsorázni megyünk az Alfák Szövetségének tagjaival és a vámpír szövetségeseikkel - fordított hátat nekem.
- Légy átkozott egy életre, Seoho! Légy átkozott!- ordibáltam utána teli torokból.

Teljesen megsemmisülve hagytam, hogy a két őr a karjaimtól fogva vezessenek a hatalmas folyosón át. Miután teljesen kiborultam és halálra ijesztettem a szobalányt, akit mellém rendeltek, nem akartak felügyelet nélkül hagyni eljutni a vacsorára. Bizonyára tudták, hogy nem oda érkeznék meg.

A hatalmas ajtó kinyílt előttem és elém tárult egy hosszú asztal, ami körül elegánsan felöltözött emberek ültek. Körülöttük serénykedtek a pincérek és szolgálók, akik ételeket és italokat hordtak az asztalra.

- Na, hát végre körünkben köszönthetjük a vámpír hercegnőt! - csapta össze a kezeit felállás közben az asztalfőn ülő idősebb férfi.

Csend lepte el a termet és rengeteg tekintet szegeződött rám. Összeszorított szájjal és lehajtott fejjel tűrtem, hogy az asztalhoz kísérjenek. Egy szék lábai csikordultak. Felpillantva láttam, hogy Seoho az, aki felállt és átvett engem az őröktől a következő pillanatban. Egyik keze a derekamon pihent, a másik a vállamon. Egy székhez vezetett és leültetett, majd leült mellém.

- Sápadtnak tűnik a kisasszony. Jól van?- játszodta meg az aggódót az idősebb férfi.
- Jólvan, uram. Kérem, ne aggódjon!- erőltetett egy mosolyt magára Seoho.
- Nagyok helyes! Akkor hát mégegyszer szeretettel köszöntök mindenkit mai díszvacsoránkon, főleg a kedves hercegnőt, aki végre itt lehet velünk! - nézett körbe vidáman. - Hosszú évtizedek várakozása szűnik most meg, hiszen a megváltás itt van a szemünk előtt e két csodás fiatal képében! Ünnepeljük hát barátaim, bizalmasaim és hű alattvalóim, mert hamarosan véget ér a zsarnok uralkodása és boldog idők köszöntenek majd ránk! A próféciára!- emelte magasba pezsgős poharát a férfi.
- A próféciára!- követte őt a jelenlévők sokasága. Halk, vidám morajlás töltötte be a termet, mosolyok és elégedett arcok mindenhol.
- Na, lássunk is neki a lakomának végre! Csak bátran, csak bátran, amíg fér!- ült vissza az asztalhoz és enni kezdett.

Mindenki evett körülöttem, Seoho is, de én az asztalra se néztem. Éreztem az étel illatát és éreztem az éhséget is, ami mardosta a gyomromat, de nem nyúltam semmihez.

- Az egész asztal hallja, hogy korog a gyomrod! Egyél, kérlek!- hajolt nagyon közel a fülemhez.
- Nem akarok - szűrtem ki a fogaim között halkan.
- Areum! Ne makacskodj, kérlek!- szorított a combomra.
- Ne érj hozzám! - hunytam le a szemeimet idegesen.
- Areum!- hajolt még közelebb hozzám.
- Azt mondtam, hagyj békén!- csattantam fel, mire az egész asztal ismét néma csendbe borult.

Seoho megfeszült mellettem, állkapcsát összeszorította és lehajtotta a fejét.

- Minden rendben, hercegnő?- kérdezte ismét ugyanaz a férfi.
- Nem! Semmi nincs rendben!- csaptam az asztalra és felálltam.
- Kérem, nyugodjon meg! Biztos, meg tudjuk oldani a problémát - lepődött meg.
- Itt vagyok tartva az akaratom ellenére! Kényszerítenek olyasmire, amit nem vagyok hajlandó megtenni és nem is fogok! Azonnal beszélni akarok az apámmal és elhagyni ezt a helyet!- kiabáltam a férfire.
- Látom, igazán forró temperamentumú a mi hercegnőnk - nevette el magát idegesen a férfi.
- Nem szórakoztam! - néztem a szemébe.
- Azt látom - törölte meg a száját. - Csak gondoltam megoldhatjuk ezt békésen is. De ahogy látom, ön nem akar közreműködni velünk - nézett végül a szemembe.
- Nem is fogok - erősítettem meg.
- Fogják meg a hercegnőt és kísérjék utánam!- állt fel végül és elindult kifelé.
- Tessék?- kerekedtek el a szemeim.

Hiába ellenkeztem, a két őr gond nélkül lépésre tudtak bírni, esélyem se volt ellenük. A férfi Seohot is maga után hívta, majd a síri csendben kivonultunk a hatalmas étkezőből, mely az én rimánkodásomtól csengett.

Külső szemszög

- A katonákkal az északi határnál találkozunk, onnan fél nap alatt elérhetjük a kastélyt - mutatott a térképre Namjoon.
- Indulnunk kell minnél hamarabb! Nincs erre időnk! - türelmetlenkedett Taehyung.
- Tae...- tette a vállára a kezét Jin. - Sietünk, ahogy csak tudunk, de azzal nem érünk el semmit, ha hárman berontunk a kastélyba - magyarázta neki szelíden.
- Mi lesz ha késő, mire odaérünk, Jin?- nézett a szemeibe Taehyung.
- Csakis rajtad múlik, hogy akkor mit teszel - mondta neki Jin.
- Szükségem van rá. Nem érdekel semmi, ha mellettem lehet - adott őszinte választ a fiatalabbik.
- Akkor megküzdünk érte - szorított a vállára bátyja.

- Hercegek! - nyílt ki a terem ajtaja.
- Tessék?- fordult a szolgáló felé Seokjin.
- Egy ismeretlen kér meghallgatást a felségektől - informálta a szolgáló.
- Ismeretlen? Mit akar?- fordult hátra Namjoon is.
- Azt mondta, sürgős és fontos. Szűk szavú volt és csuklyás köpenyt viselt, így nem tudtam sokat kideríteni - magyarázta az alkalmazott.
- Küld be!- fordult vissza a térképhez a legidősebb herceg.
- Máris!- hajolt meg a szolga, mielőtt eltűnt az ajtó mögött.

A csuklyás alak időközben belépett a kastély kapuin. Csuklyája alól sunyin kémlelte a hosszú folyosót. Szemeiben megcsillant a fákják fénye, így gyorsan visszahajtotta fejét és haladt az előtte sétáló alkalmazott után.

Sziasztok, drágák!💕
Örömmel hozom nektek most időben a heti részt, hála az égnek sikerült rendbe jönni és most igyekszem rendszeresen hozni a részeket.
Köszönöm a kedves szavaitokat és az aggodalmat!🥰
Nagyon kiváncsi vagyok a véleményeitekre, úgyhogy várom a kommenteket!
További szép hetet kívánok mindenkinek!✨