V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százhuszonnegyedik vércsepp Δ

A nap hátralévő része nagyjából azzal telt, hogy összepakoltam és kicsit rendbe tettem magam, hogy minden tökéletes legyen erre a pár együtt töltött napra. Nagyon izgatott voltam, főleg azért, ami történni fog kettőnk között, hiszen Taehyung mondta, hogy végre senki nem fog megzavarni és nyugodtan élvezhetjük majd egymás társaságát és nem csak azt. Khm.

Ebédet Jimin hozott fel nekem és amikor elújságoltam neki az utazást, a srác azonnal az intim oldalát fogta meg a dolognak. Hát igen, Jimin. De emellett persze örült neki és azt mondta, nagyon ránk fér már egy kis privát együttlét és nyugalom. Teljesen egyetértettem vele. Bizony, hogy ránk fért.

Ebéd után Jimin segített a pakolást befejezni. Neki köszönhetőek a kissé túl kirívó alsónemű szettek, amiket bepakoltatott velem mondván, Tae megérdemli a látványt, én pedig azt, hogy végre szexinek érezzem magam bennük, amiről a vőlegényem, Jimin szerint, gondoskodni fog. Hát abban biztos voltam én is.

Végül, amikor megtudta,hogy még nem jutottam el a kis Tae kezeléséig, ahogy ő mondta, tartott nekem egy lelkibeszéddel egybekötött gyorstalpalót. Elsősorban azzal kezdte, hogy hogyan is csináljam. Elég részletekbe menően ismételte át nekem, amit korábban is elmondott már és hozzátett még pár apróságot. Mivel én végig pirultam és zavarba voltam, kicsit heccelt is közben, ami néha egy- egy nemtetsző jajgatást vagy egy enyhe ütést váltott ki belőlem. Végül komolyabbra vette a figurát és bíztatott, hogy ne féljek megtenni, mert Taehyung imádni fogja. Hát, remélem is.

Igazán hálás voltam Jiminnek, hiszen hatalmas lelki támasz és egy jó barát volt számomra, amire nagyon is szükségem volt. Hatalmas öleléssel búcsúztam tőle, amikor késő délután mennie kellett, hiszen már nem nagyon láttam rá lehetőséget, hogy beszélni tudjunk.

Egyedül maradva a vacsorához kezdtem el készülni. Egyáltalán nem akartam menni, sőt, bármit megtettem volna, hogy ne kelljen menjek, mert elég volt csak rágondolni és éreztem a könnyeket a szemem sarkában, a gombócot meg a torkomban. Na, de Taehyung kedvéért összeszedtem magam és minden tiltakozásom ellenére folytattam a készülődést.

Egy hosszú, szűkebb fazonú, sötét vörös ruha mellett döntöttem, melynek ujjai csipkéből voltak. Egyszerű volt, mégis kellően elegáns az alkalomhoz. A ruhához lapos talpú, fekete félcipőt vettem és felcsatoltam a hajam hátul. Egy kis szempillaspirál és rúzs felvitele után, úgy éreztem, készen állok.

Leültem a kanapéra és az ujjamon díszelgő eljegyzési gyűrűre néztem. Passzolt a ruhámhoz. Elmosolyodtam. Még mindig pillangókat éreztem a gyomromban, ha arra gondoltam, hogy a menyasszonya vagyok és össze fogunk házasodni. Taehyung meg én. Pedig azt hittem, lehetetlen.

Pedig nagyon is lehetséges és valóságos volt az egész, hiszen éppen felém sétált az a jóképű, lélegzetelállító férfi, aki rabul ejtette a szívem. Vörös mellényt viselt, alatta egy krém színű, fénylő anyagú inget, fekete nadrág volt rajta és elegáns, vörös, férfi csizmák. Hullámos tincsei szabadabban voltak hagyva, mint általában, pár a szemébe lógott, pár a füle mögé volt téve. Kim Taehyung herceg tökéletesen nézett ki.

- Kész vagy?- nyújtotta felém a kezét mosolyogva.
- Hmm - fogtam meg és felálltam.
- Gyönyörű vagy!- ölelte át a derekamat egyik kezével, míg a másikkal az arcomra simított.
- Ugyanazt a színt viseljük - mondtam mosolyogva.
- Neked jobban áll - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Nem is igaz - bújtam hozzá.
- Mehetünk vacsorázni?- simogatta a hátam.
- Muszáj?- szorítottam meg őt.
- Hamar eszel és már itt sem vagyunk - suttogta a fülembe.
- Tényleg elmehetünk?- néztem fel rá reménykedve.
- Megyünk, szívem, amint letudtuk a vacsorát- vette kezei közé arcomat.
- Akkor menjünk!- hunytam le a szemeimet.

Taehyung keze a derekamon maradt, ahogy sétáltunk a folyosón az ebédlő fele. Mire beértünk, már nagyjából mindenki jelen volt, és bár már nem volt olyan feltűnő, azért még mindig éreztem a tekinteteket és tudtam, hogy rólam is összesúgnak az asztalnál ülők közül jó páran.

De Taehyung miatt próbáltam megőrizni a nyugalmamat, uralkodni az arckifejezésemen és nem összehúzni magam, hanem büszkén lépkedni tovább.

- Taehyung! Jó látni titeket. Már azt hittük, nem is jösztök - mosolygott ránk sejtelmesen az apja.
- Itt vagyunk - biccentett nekik Taehyung, mielőtt kihúzta a székem.
- Köszönöm!- mosolyogtam rá, amit viszont itt, majd leült mellém és megfogta a kezem, hogy gyors puszit adjon rá.
- Hercegnő! - szólított meg az apja.
- Igen, uram?- néztem rá.
- Hogy van? Nagyon aggódtunk az eltűnése után - fürkészett kíváncsian.
- Minden rendben volt, csak eltévedtem a kastélyban és nem találtam vissza - erőltettem mosolyt magamra.
- Szerencse, hogy nem történt baj - próbálta oldani a feszültséget Taehyung édesanyja.
- Így van - próbálta lezárni Taehyung.
- És hogy tetszik önnek itt nálunk? -ivott bele pohárba.
- Kellemes, bár azt érzem, messze nem láttam még semmit - helyezkedtem egyet.
- Nem eszel, Areum?- simított a combomra Taehyung.
- Nem vagyok éhes - ráztam meg a fejem.
- Ebéd óta nem ettél. Kérlek, egyél valamit!- nézett rám aggódva.
- Jó, talán egy kicsit- adtam be a derekam.
- Remélem, nem az a baj, hogy nem ízlik önnek az étel. Próbáltunk kiváló séfeket alkalmazni - nézett ismét a szemembe a középkorú férfi.
- Nem, az étel teljesen rendben van, csak azt hiszem, nem vagyok nagyevő - vontam vállat.
- Még ebben is hasonlítotok egymásra - mosolyodott el Tae édesanyja.
- Igen?- mosolyogtam rá.
- Taehyung sosem eszik semmit. Nem szereti. Nem igaz, fiam?- szúrt fel egy falat húst a villájára az idősebb Kim.
- Areum már tudja ezt rólam - vont vállat Taehyung.
- Lehet, hogy többet tud rólad, mint mi - mondta sejtelmesen az apja.
- Biztos vagyok benne, hogy nem, uram - ráztam meg a fejem.
- Meglepődnél, de szerintem veled már most több mindent osztott meg, mint velünk valaha- magyarázta nekem.
- Apa!- szólt rá Taehyung.
- Nem mondhatod, hogy nincs igazam, fiam - tárta szét a kezeit idősebbik Kim.
- Taehyung! Holnap vadat lőni megyünk. Velünk kéne tartanotok!- váltott témát az anyukája.
- Nem lehet. Ma este az északi kilátóba megyünk - informálta az anyját a párom.
- Az északi kilátóba? Minek?- ráncolta a szemöldökét a nő.
- Szeretnénk egy kis időt kettesben tölteni, mielőtt megtörténne Areum ébredése - indokolta a fia.
- Nehogy ott felejtsétek magatokat túl sokáig! Nem lenne jó most háborúzni a vérfarkasokkal - jegyezte meg szórakozottan az apja.
- Nem fogjuk. Ne félj!- forgatta meg a szemeit Taehyung.

Miután magamba tuszkoltam pár falatot, hogy Taehyung abbahagyja végre az aggódást, elköszöntünk és a csomagjainkért mentünk, hogy indulhassunk végre. Egyikünk sem vitte túlzásba a pakolást, egy-egy sporttáskával sétáltunk a kastély elé, ahol egy terepjáró várt ránk.

A volánnál Yoongi izzította éppen be a motort. A fellépőre felmászva Jungkook kapaszkodott a kocsi tetejében és a nyitott ajtón át leste Yoongit. Seokjin és Namjoon is jelen voltak.

- Bedobom a cuccokat hátra - engedte el a kezem Tae.
- Hmm - néztem utána.
- Minden rendben?- lépett mellém Seokjin.
- Azt hiszem, igen - mosolyodtam el.
- Pakoltam ennivalót neked, nehogy a kocsiba felejtsétek!- intett óva.
- Köszönöm, Seokjin. A legjobb vagy!- öleltem meg őt.
- Érezzétek jól magatokat!- simogatta meg a hátam.
- Óvatosak legyetek, kérlek, és időben gyertek vissza! Ez nem játék!- kaptam el Namjoon intő szavait Taehyung felé.
- Ne aggódj, Nam. Itt leszünk időben!- veregette vállba a kisebbik.
- A kocsi indulásra kész!- ugrott le Jungkook.
- Óvatosan vezess!- lépett Yoongi Taehyunghoz.
- Vigyázok, ígérem!- tette fel a kezeit Taehyung. - Gyere, kicsim!- nyújtotta felém a kezét.

Taehyung átvezetett az anyós ülés ajtajához, majd be is ültetett a magas autóba. Gyorsan átsétált és beült, aztán az utolsókat intettük, ahogy az autó kigördült a kapun.

Na, indul a mandula!😉
Nagyon izgatottan várom, hogy együtt kövessük végig Areum és Taehyung útját.
Remélem, mindenki rendben van és élvezitek a nyarat, nekem most kicsit zsúfoltabb időszakom van megint, de ahogy kerül szabadidőm mesélek az új könyvről és igyekszem ezt befejezni nektek.
Köszönöm a támogatást, sziasztok!🥰