V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Harmincnegyedik vércsepp Δ

Jimin szemszöge

Taehyung nyugodt teste mellett ültem, vártam, hogy felébredjen. Kezeimmel térdemen támaszkodva tartottam az állam és bámultam Taehyungra.

Tudtam pontosan mindent, ami tegnap este történt, hiszen Taehyungon keresztül Areum fejébe látva olyan volt, mintha én is ott lettem volna. Minden fájdalom, félelem, kétségbeesés, izgalom, minden kérdést, válasz. Mindent tudtam, amit Areum és Taehyung átéltek. Tudtam tehát, hogy mi történt velük tegnap este. Taehyung használta az erejét, hogy rávegye Areumot, igyon a véréből, így Areum megmenekült. Miután megtörtént az a valami Areummal, ami őszintén nem tudom, mi lehetett. Azóta nem volt életjel tőlük. Taehyung és Areum is eszméletlenül feküdtek.

Mintha megérezte volna, hogy emlegettem, kellemetlen folytogató érzés és félelem kerítette őt hatalmába, segítségre volt szüksége. Már éppen ugrani akartam, amikor valaki megelőzött. A farkasok. Hát persze. Ragaszkodtak hozzá, hogy mellette maradjanak. Elmosolyodtam Areum első gondolatára. '' Taehyung. Hol van Taehyung? ''
- Jól van, ne aggódj - suttogtam magam elé.

Szerencsére a fájdalom hamarosan elmúlt Areum testéből és kicsit megnyugodott. Mivel megbizonyosodtam róla, hogy jól van kimásztam a fejéből és megint Taehyungra koncentráltam. 
- Szerencsés vagy. Areum egy tündéri lány - vizslattam barátom nyugodt arcát. - Siess és ébredj fel! Vár rád! - álltam fel végül. - Megyek és megmondom neki, hogy sietsz hozzá - búcsúzkodtam.

Nyúzottan hagytam magam mögött Taehyung szobáját és elindultam Namjoon rendelője felé. Kicsit mérges voltam, amiért szegény lányt abban a szörnyű rendelőben tartják, de Namjoon azt mondta muszáj ott maradnia, ha netán valami baj lenne, azonnal tudjanak segíteni neki.

-Na, hogy van Areum? - léptem Yoongi mellé.
-Még nem kelt fel - pillantott be az ajtón Yoongi. 

Meglepetten figyeltem a békésen alvó lányt. De hiszen nem sokkal ezelőtt éreztem a jelenlétét.

-Az nem lehet - ráztam meg a fejem.
- Miről beszélsz? - ráncolta a szemöldökét Yoongi.
- Maximum tíz perce éreztem a jelenlétét - sétáltam bennebb.
- Akkor meg mi történt? - rázta a fejét.
- Nem tudom. Felkelt kicsit rosszul volt, aztán beszélt a farkasokkal. Ennyit tudok, utána kiszálltam a fejéből - néztem rá tanácstalanul.
- A farkasok is azt mondták ébren van, mikor távoztak - gondolkodott el Yoongi.
- Gondolod valami történt vele? - futott át az agyamon a legrosszabb.
- Nem tudom - sóhajtott fel Yoongi.
- Namjoon hol van? - néztem körbe.
- A farkasokhoz ment, addig rám bízta Areumot
- állt fel Yoongi.
- Szólnunk kell neki! Valami biztos történt! - álltam fel utána.
- Még várunk egy kicsit. Ha nem kel fel, intézkedünk - sétált bennebb. - Mi a...?- torpant meg hirtelen.
- Mi az?- néztem fel.
- Mi a fene történt itt?- mutatott körbe.

Ahogy követtem a kezét észre vettem, mire gondol. Mindenhol törött üvegek, szilánkok terítették be a földet, mindenféle használati tárgyak a padlón, az ablakok üvegei szét voltak törve. Olyan volt a hely, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta.

- Szent ég! Mi ez? - jajdultam fel.
- Nem tudom - sóhajtott Yoongi.
- Szóljunk a többieknek! - indultam kifelé.

Ugyanolyan tanácstalanul bámultak a többiek is a szétvert szobára, mint mi. Jinnek se volt fogalma, hogy mi történhetett, és nem értettük, hogyhogy Areum. sértetlenül megúszta akármi is történt itt?

- Talán Areum csinálta?- jutott eszembe.
- Hogy érted, hogy ő csinálta?- rázta a fejét Jungkook.
- Az ereje - értette meg Yoongi. - Az energiahullám, azzal simán képes lehet iyesmit előidézni- magyarázta.
- Honnan tudod te ezt?- nézett rá Jin.
- Tapasztaltam már - mosolyodott el Yoongi.
- Mi?- lepődtem meg.
- Tegnap este, mielőtt a farkasok betörtek, elég szépen elbánt velem és Namjoonnal. Hatalmas erő lakozhat benne - mesélte.
- Ha fel kel, mindenképp ki kell ezt derítenünk - sóhajtott fel Jin.- Most pedig takarítsunk fel, addig, Jimin, te vidd ki innen Areumot kérlek!- nézett rám.
- Jó - bólintottam.