V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százharminchatodik vércsepp Δ

Taehyung szemszöge

- Vérre van szükséged, Taehyung - tette a kezét a vállamra Jimin.
- Jól vagyok - vizslattam Areum arcát rendíthetetlenül.
- Valami hír az üldözésről?- kérdezte Hoseok.
- Nincs még - válaszolt Namjoon.
- Taehyung, ezzel a viselkedéssel nem segítesz senkinek, ugye tudod?- morogta Yoongi.
- Itt kell lennem! Bármikor felébredhet!- emeltem fel a hangom.
- Tanmin hol van?- jutott Jimin eszébe.
- Tanácsot ülnek többi spirituális izével - informálta Jungkook.
- Rá kéne néznie Areumra- motyogta Jimin.
- Majd jön - nyugtatta meg Jin.
- Ne legyél gyerekes, Taehyung! Menj és igyál vért, mielőtt még te is bajt hozol a fejünkre! - törte meg a csöndet egy nyugodt utasítással Namjoon.
- Nem vagyok gyerekes! A párom itt fekszik napok óta, mint egy halott, nekem.....nekem itt kell lennem - halkultam el a végére.
- Itt vagyunk és vigyázunk rá, míg elmész. Nem lesz semmi baj - próbálkozott Jin lágyabban.
- Persze, akkor is vigyáztunk rá, mikor majdnem megölték! - vágtam vissza dühösen.
- Hiába is hibáztatsz mostmár bárkit is. Megtörtént, ami megtörtént. Most arra kell fókuszálni, amit tenni tudunk, nem arra, amit már nem változtathatunk meg - csattant fel a bátyám.
- Könnyen beszélsz. Fogalmad sincs, milyen érzés őt így látni - morogtam.
- Tae, kérlek! Elő van neked készítve. Csak menj és igyál egy kicsit!- kérlelt Jimin is.
- Jungkook és én elkísérünk, a többiek pedig vigyáznak Areumra - ajánlotta Hoseok.

Egyáltalán nem akartam itt hagyni Areumot egy pillanatra sem, de tény, ami tény, én is éreztem, hogy szükségem van rá és azt is tudtam, hogy a többieknek nem kéne még miattam is aggódniuk. Elég káosz van így is.

- Menjünk! - álltam fel, mire mindenki megkönnyebbülve felsóhajtott.
- Hamar visszajövünk - bíztatott Jungkook.

Jimin szemszöge

- Ugye fel fog kelni?- ültem le Tae helyére fáradtan.

Areum a ceremónia napja óta mozdulatlanul fekszik, alig szuszog és sápadt, mint egy halott. Hiába vertük le az apja csapatait, akik fogalmam sincs honnan jöttek, de megtámadtak minket a ceremónián, Areum súlyosan megsérült, mikor apja tábornoka megpróbálta megölni. Persze, az sem segít, hogy maga a király még szabad lábon menekül valahol és bármikor újraszervezheti csapatait. Nem tudjuk elkapni, nem értem miért.

- Az ébredés sikeres volt, Tanmin érezte az új jelenlétét. Fel kell ébrednie!- bólintott Namjoon.
- De mikor? Ha Taehyungnak ezt sokáig kell még tűrnie, abba bele fog bolondulni!- jajdultam fel.
- Tudom, Jimin! -szólt rám. - Azt hiszed, nem tudom, mennyire penge élen táncolunk éppen? Az öcsém használhatatlan, pedig neki kéne átvennie az irányítást, míg Areum nincs jelen. Ha pedig Areum nem éli túl, Taehyung végkép nem lesz képes harcolni a trónért és akkor minden, amit tettünk, hiába lesz! - fakadt ki.
- És a babáról, még nem is tud - tette hozzá Yoongi csendesen.
- Még az is!- csapott az asztalra Namjoon idegesen.
- El kell neki mondanunk!- néztem rá.
- És ha az embrióval együtt hal meg? Szerinted arra hogy fog az öcsém reagálni ebben az állapotban? - ellenkezett azonnal.
- De a baba reményt adhatna neki!- próbáltam jobb belátásra bírni.
- Az ébredés megtörtént, túl kell élnie, másképp nem éreznénk a jelenlétét. Hátha segíteni fog neki a baba gondolata, Nam - próbálkozott Jin.
- Szerintem túl kockázatos - makacsolta meg magát.
- Lehet, hogy a legrosszabb fog bekövetkezni, de addig is, ha ideiglenes is, de reményt adhat neki és akkor hátha képes lesz teljesíteni feladatait - gondolkodott hangosan Yoongi.
- És utána mit kezdünk vele?- fújtatott Namjoon fáradtan.
- Az a jövő zenéje, most tennünk kell valamit - vont vállat Yoongi.
- Hát nem pont így gondoltam, de jó...- jegyeztem meg halkan.
- Én nem veszek részt ebben a beszélgetésben - jelentette ki Namjoon.
- Valahogy gondoltam - kontrázott Yoongi.

Xiumin szemszöge

Napok óta nyoma sincs annak az átkozott féregnek. Még mindig nem értem, hogy veszíthettük egyik pillanatról a másikra nyomát, de a lényeg, hogy nincs meg és mi addig nem nyugodhatunk, amíg láncokba verve át nem adjuk őt a vámpíroknak.

- Xiumin, gyere egyél!- szólított Chen.
- Jövök mindjárt - kiáltottam vissza.

Kicsit muszáj volt elvonulnom a többiektől, mert azt éreztem, hogy az idegesség felemészt. A háttérben hallatszott a beszélgetés és a tűz ropogása, amit az elhagyatott ház előtt raktunk.

- Jól vagy?- lépett mellém a következő pillanatban.
- El kell kapnunk, Chen! - szorítottam idegesen ökölbe a kezeimet.
- El fogjuk! - szorított a vállamra.
- Mégis hogy? Olyan, mintha egyik pillanatról a másikra elnyelte volna a föld! Ott volt az orrunk előtt, aztán semmi!- háborogtam.
- Azt mondtad elnyelte a föld?- kérdezett vissza.
- Csak képletesen mondtam - túrtam a hajamba.
- Nem, nem! Nem érted!- állt meg velem szemben izgatottan.
- Mi az?- néztem fel rá.
- Mi van, ha tényleg elnyelte a föld?- nézett rám reménykedve.
- Ugyan már, ne beszélj butaságokat, a föld nem nyílik csak úgy meg és nyel magába valakit - nevettem el magam idegesen.
- De ez nem azt jelenti, hogy nem lehet egy föld alatti rejtekhelye, ahol nem tudunk rátalálni - vágta rá.
- Egy föld alatti rejtekhely? - ízlelgettem a szót.
- Az megmagyarázná, hogyan tűnt el olyan gyorsan!- bólogatott hevesen.
- Egy zseni vagy! - álltam fel és a táborunk felé indultam. - Azonnal vadászni indulunk!- kiáltottam vissza neki.
- Ezaz!- sietett utánam.

Seoho szemszöge

Az esti kis pihenőmet, halk neszek zavarták meg, amik a belső udvarról jöttek. Halk, de lázas beszélgetés folyt, közben pedig halkan egy-egy fegyver csördült valahol. Jó sok ember lehetett összegyűlve.

Kíváncsian másztam le a fáról, ahova elvonultam pár órája és próbáltam észrevétlenül a belső udvar felé lopózni a várfalon át vezető egyik ajtón.

A belső udvaron egy méretes csapat látványa fogadott, harcosok és vezetők, mind farkasok. Valamilyen gyülekezőnek tűnt.

- Mi van, ha idő előtt felfedeznek minket? A legjobb harcosaink közül is vannak ott jó páran.
- Túlságosan el vannak foglalva a vámpír király keresésével. Most kell támadnunk!
- Ha ez kitudódik, minket megölnek!
- Amint felszabadítjuk a vámpír királyt, ő csapataival együtt csatlakozik hozzánk, aztán a vámpír palotában tartózkodó emberei is és együtt átvesszük a hatalmat.
- A saját vezetődet is meg akarod ölni?
- Az az öreg bolond teljesen elvesztette a fejét, amikor az egyesülés oldalára állt és hagyta, hogy az a lány átváltozzon! Én nem fogok a vánpírokkal együtt élni, a gőgös hibridek uralma alatt!
- Akkor most miért szövetkezünk a vámpírokkal?
- Mert muszáj, hogy utána helyre álljon a rend! A király vissza kapja a trónját, mi pedig a farkasok vezetőivé leszünk.
- Na gyerünk! Nincs idő nyavajgásra!

Már csak akkor kaptam észbe, mikor észvesztve rohantam a sűrű erdőn át, hogy értesítsem a csapatot, hogy veszély leselkedik rájuk.

Lehet, hogy mindenki azt hiszi, én is a rossz oldalon állok, de én csak azt akartam tenni ami helyes, közben pedig becsaptak. Persze ez nem mentség a szörnyű viselkedésemre, de haraguk nem fog megakadályozni abban, hogy figyelmeztessem őket.

Szép hetet mindenkinek!