V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Negyvenkilencedik vércsepp Δ

Areum szemszöge

A földszinten ment az élet annak ellenére, hogy az éjszaka közepe volt, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg csak én igénylek alvást, így érhető, miért vannak fent a többiek.

- Gyere, Areum! Gyere gyorsan és egyél!- vett észre Jin.
- Sziasztok!- néztem végig a fiúkon.
- Szia!- válaszolt Jungkook és Jimin egymás után.
- Biztos nagyon éhes lehetsz, siess és láss neki, míg minden meleg!- ültetett az asztal mellé aggódva.
- Köszi Jin - mosolyogtam rá.
- Egyél csak!- bólintott megenyhülve.

Míg én csendben vacsoráztam, addig a fiúk a következő napot tervezték előre, hogy ki hova kell menjen, mik a teendők és hasonlók. Nem hallgatóztam, mert el voltam mélyülve a saját gondolataimban, így csak egy-egy fél mondatot fogott fel az agyam.

- Van még kaja ugye? Éhes vagyok - jelent meg hirtelen Yoongi a konyhában egy üres véres tasakkal a kezében. Komótosan sétált el előttem a kuka felé, szerintem észre se vette, hogy itt vagyok.
- Yoongi! - kiáltott rá Seokjin.- Azzonal dobd azt el! Areum éppen eszik melletted!- szidta le.
- Bocs - pillantott rám gyorsan, majd el is dobta a tasakot.

Még mindig ott voltak a fejemben azok a szörnyű képek anyáról, és a vér látványa még mindig elő hozta belőlem ezeket az emlékeket, és bár undorodtam is tőle, de az a hatalmas méretű pánik már nem kerített hatalmába. Hevesebben dobogott a szívem, és remegett a kezem tőle, de uralni tudtam a helyzetet.

- Areum! - gugolt le elém Taehyung. - Jól vagy?- simított a combomra.
- Igen - szedtem össze magam.
- Majd vissza jövök, ha végzett - dünnyögte Yoongi.
- Nyugodtan egyél - állítottam őt meg a mozgásban.
- Mi?- lepődött meg Taehyung.
- Nem nem. Rendben van - legyintett Yoongi.
- Ha úgy iszod, hogy közben nem látom, mi az, akkor nem zavar - szóltam utána.
- Mármint?- ráncolta a szemöldökét Yoongi.
- Mondjuk egy nem átlátszó pohárban vagy hasonló - fejtettem ki a gondolatot.
- Ez jó ötlet!- pattant fel Seokjin és az egyik szekrényhez sétált. Sorra kirakott a pultra hét fedett, különböző mintákkal díszített, kávés poharat, amikhez szívószálakat is szedett elő.
- Szóval igyuk így a vért?- értette meg Yoongi.
- Így szerintem működne - helyeseltem.
- Kitűnő ötlet, Areum!- mosolygott rám Seokjin.

Yoongi azonnal kapott a lehetőségen és úgy intézve, hogy én ne lássam, átöntött egy tasaknyit az egyik pohárba és elégedetten kezdte szívni. Mikor a többiek látták, hogy bejön az ötlet Jungkook és Hoseok is kipróbálták, egy kis hezitálás után Jimin is és mind egyet értettünk azzal, hogy ez a megoldás tökéletes mindenki számára. Végül mindenki a saját poharával tért vissza a saját tevékenységéhez. Jungkook egy laptopon nézett valamit, Hoseok és Jimin filmet néztek a tévén, Seokjin a teraszon olvasott valamit, Yoongi pedig visszatért a szobájába.

- Ízlik?- kérdezte Taehyung végig nézve, ahogy egy falatot a számba teszek.
- Isteni, mint mindig- mutattam fel a hüvelyk ujjam, de aztán eszembe jutott, mennyire nem szereti ő ezt a dolgot, így gyorsan el is csendesedtem. - Bocsi, tudom, hogy nem szereted... - mondtam halkan.
- Minden rendben. Egyél csak!- vette a kezei közé a balomat és egy puszit nyomott a kézfejemre.
- Mindjárt végzek!- erősítettem meg.
- Nyugodtan, van időnk - mosolygott.
- Meddig maradunk itt?- kérdeztem.
- Most egy jó darabig biztos - bólogatott.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam. Tudom, hogy miattam vagyunk most itt - néztem a szemébe.
- Ki mondta ezt neked?- kérdezte felháborodva.
- Nem fontos, a lényeg, hogy én okoztam mindezt, szóval ha valahogy jóvá tudnám te...- folytattam.
- Ne gondolj erre többet!- fogta a kezei közé az arcomat.
- Tessék?- jöttem zavarba a hirtelen érintésétől.
- Nem a te hibád, jó? Mi csak nem voltunk elég elővigyázatosak és emiatt inkább időben megoldjuk a dolgot, mielőtt rosszabb lesz a helyzet. Ennyi - magyarázta lágy hangon. - Ne aggódj emiatt!- rázta meg a fejét.
- Köszönöm! - hajtottam le a fejem mosolyogva.
- Mit mégis?- rázta meg a fejét csodálkozva.
- Hogy próbálsz jobb kedvre deríteni... és hogy mindezt megteszed értem,...és a többieknek is hálás vagyok - válaszoltam halkan.

Taehyung ujjai az arcomhoz értek és válasz hejet maga felé fordította a fejem, hogy meg tudjon csókolni. Egy hosszú szájra puszit kaptam, közben szabad kezével az én szabad kezemet fogta meg és kulcsolta össze ujjainkat. Kissé megszorította a kezem, majd lassan elvált tőlem. Csillogó, boldog szemekkel nézett az enyémekbe, arca csak úgy ragyogott.

- Annyira boldoggá teszel...- suttogta az arcomat vizslatva.
- Még boldogabbá szeretnélek tenni - kaptam el a tekintetem szégyenlősen.
- Ha itt vagy velem, boldogabb nem is lehetnék - simított a fejemre.
- Nem akarok többé gondot okozni neked, se a többieknek - néztem őszintén a szemébe.
- Mondtam, hogy hagyd ezt abba! - nevette el magát rosszallóan nézve rám.
- De így van Tae...- sóhajottam fel.
- Mostmár te is a csapatunk része vagy Areum. Mi pedig vigyázunk egymásra, ez nem is kérdés - vígasztalt halk, kedves szavakkal.
- Nem is érdemeltem ki - mondtam elégedetlenül.
- De igen, kiérdemelted - ellenkezett velem.
- Mégis mivel? Mióta találkoztam veletek, folyton csak a baj van velem - nevettem el magam keserűen.
- Ez nem csak a te felelősséged Areum. Mi sem vigyáztunk rád eléggé és nem voltunk elővigyázatosak sem, amennyire kellett volna. Meg sem kellett volna tudd ezt az egész vámpír dolgot, és végképp nem szabadott volna belekeveredj annyira, hogy az veszélybe sodorjon téged. Ezért mi vagyunk a felelősek, nem te. Te nem is volt, ahonnan tudd - nézett rám kissé szomorkásan. - És azzal, hogy viseled ennek az egésznek a súlyát, pontosan eleget teszel ahhoz, hogy a csapat tagjának számíts. Szóval ne agyalj ilyen butaságokon! - mosolyodott el.
- Szerencsés vagyok, hogy megismertelek titeket - mosolyodtam el én is.
- Hát még én - kacagott fel megkönnyebbülve.

A továbbiakban csendben ültünk egymás mellett, míg én befejeztem a késő éjjeli vacsorámat, majd egy kis veszekedés árán, de el is mosogattam, addig Taehyungot elküldtem tusolni és átöltözni, mert mint megtudtam, ahogy hazaért azonnal hozzám jött és nem volt ideje még rendbe tenni magát a hosszú nap után. Úgyhogy én gyorsan elpakoltam, aztán elköszönve a többiektől felmentem a szobában, ahol aludtam és ott vártam Taehyungra egy kis tévét kapcsolva ismét. Reméltem, hogy vissza jön ide, mivel nem nagyon beszéltük meg ezt, mikor elküldtem tusolni, márpedig én ma éjjel nagyon szerettem volna vele aludni, az ő karjaiban.

De sajnos csak teltek a hosszú percek, ő pedig nem volt sehol, ami kezdett idegesíteni. Nem akartam rajta lógni vagy zavarni őt, de mégis tudni akartam, mi van vele, így a keresésére indultam.

- Biztos várt rád- hallatszottak az első hangfoszlányok.
- Ennem kell - válaszolt Taehyung, a hangját ezer közül, bármilyen körülmények között felismerném.
- De ott a pohár!- kontrázott a másik.
- Akkor is vért iszok - ellenkezett Taehyung.
- És akkor mi van, ha vért iszol? Tudja jól, hogy vámpír vagy és enned kell - jajdult fel a hang alapján Namjoon.
- Késő van Namjoon és te csak most értél vissza, pihenned kéne és enni valamit- utasította el a felé érkező szavakat a fiatalabbik.
- Előbb magadat kell elfogadnod ahhoz, hogy őt teljes szívvel, őszintén szeretni tudd, ugye tisztában vagy ezzel?- beszélt hozzá lágy hangon a bátyja.
- Ne aggódj miattam - felelt kurtán Tae.
- Ki tudja mennyi időd van, amit vele tölthetsz Tae... Nem kéne arra pazarolnod, hogy bújkálsz előle és titkolózol - tette hozzá Namjoon halkabban.

Sziasztok kedves olvasóim! Kivel mi újság? Rendben vagytok?🤗
Én már nagyon suli vége hangulatban vagyok és alig várom, hogy ez a pár hét elteljen és végre a nyári vakációnak örüljünk.🤞 Egyrészt több időm lesz írni, de már rendesen el is fáradtam, úgyhogy rám férne a szünet.
Ezzel a résszel szeretnék nektek erőt és kitartást küldeni a hátralévő időszakhoz! Kitartás!❤️