V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Tizenkilencedik vércsepp Δ

- Fújj! - néztem az eléggé csúnya állapotban lévő sebre.

Pár percig fintorogva bámultam a karomra, de meg kellett emberelnem magam és hozzá látni a lekezeléséhez.
Elővettem egy kis gézt, össze tűrtem, ráönöttem egy kis barna fertőtlenítőt, aztán megfogtam a csipesszel és finoman a sebhez érintettem.
- Aisssh...!- zártam össze a szemem a csípő érzésre.

- Ha úgy folytatod, felszakad az egész seb - jött egy szigorú hang mellőlem. Ijedten ugrottam fel mindent leborítva magam mellől.- Hjaj - sóhajtott fel és legugolt mellém összeszedni a dolgokat.
- Mit csinálsz itt?- hátráltam pár lépést.
- Most jöttem haza és láttam, hogy bénázol - tett fel mindent az ágyra.
- Szabad?- mutatott a kezem felé.
- Igen - ültem le , neki meg helyett szorítottam magam melett.

- Mi ez az egész Namjoon?- szólaltam fel végül, több percnyi vívódás után magammal, hogy kérdőre vonjam őt vagy se.
- Mire érted?- kérdezte halál nyugodtan a kenőccsel babrálva.
- Mi bajotok Seohoval, miért nevezte gyilkosnak Hoseokot, miért fél tőletek? Mit jelent az, hogy nem vagytok emberek? Mi a baj Changminnal? Mi ez az egész?- hadartam idegesen.
-  Changmin tényleg rossz ember, rosszabb mint mi. Seohonak valahol igaza volt, de amit mondott inkább Changminra igaz és nem ránk. Igaz, mi sem vagyunk angyalok, de a jó oldalon állunk, Changmin pedig nem. Seoho azért fél tőlünk, mert mi másak vagyunk és ő is más. Különbözünk tőletek. Ennyit mondhatok - magyarázott kezelés közben.
- Többet akarok tudni - erősködtem.
- Az az életedbe is kerülhetne - rázta a fejét.
- Tessék?- lepődtem meg.
- Nézd, csak hallgass ránk, mert tényleg segíteni akarunk. Mostmár jócskán bele folytál egy csomó hülyeségbe, így ha nem akarsz meghalni maradj mellettünk, kerüld el Changmint és engedd, hogy elintézzük Seohot és vissza küldjük oda ahova való!- nézett mélyen a szemembe.
- Miért kéne bíznom bennetek?- kérdeztem határozottan.
- Mert ha akarnánk se tudnánk bántani, hála Taehyungnak - adott választ.
- Taehyung? Miért mit csinált? - ráztam meg a fejem értetlenül.
- Hol a kötszer?- vette le rólam a szemeit.
- Itt van - adtam át neki az anyagot és beletörődtem, hogy ma nem fogok többet hallani tőle. Részéről lezártuk a beszélgetést és ezt a témát talán örökre.
- Holnap át kéne jönnöd egy újabb perfúzióra. A többiek délelőtt nem lesznek itthon, úgyhogy gyere akkor, ha nem akarsz velük talákozni.
- Miért segítetek ennyit? De tényleg?- ráztam a fejem hitetlenül.
- Mondtam már. Mostmár bele folytál pár ügyünkbe , ezért vigyáznunk kell rád. Mellesleg nem hazudok ha azt mondom mindenki kedvel téged  - vont vállat.
- Köszönöm - sütöttem le a szemem.
- Ne legyünk rosszba, jó? Csak segíteni szeretnénk, de a te döntésed hogy elfogadod-e vagy sem - nézett rám komolyan.
- Rendben - bólintottam.
- Akkor holnap!- intett és elindult a kapu felé.

Namjoon szemszöge

Sietősre vettem a figurát, mert így is legalább egy fél órája otthon kéne lennem. A fiúk valószínűleg mind rám várnak, hogy elkezdjük a megbeszélést.

- Megjöttem!- kiáltottam a nappaliból.
- Hol voltál eddig? Késtél fél órát, pedig te sosem késel - jött elém Jin.
- Jó szomszéd voltam és lekezeltem egy csúnya sebet - mosolyogtam halványan.
- Beszéltél Areummal?- jelent meg a mondatomra Tae. Bólintottam egyet vetkőzés közben.- Jól van? Hogy van a sebe?- kezdett el kérdezősködni azonnal.
- Jól van,bár a sebe még elég ronda. Holnap jön kezelésre és rá kéne vennünk , hogy maradjon pár napig. Addig meg is tudnánk figyelni - elmélkedtem.
- Gyere be, s megbeszéljük - bólintott Jin.

- Eléggé nagy a baj - sóhajtottam helyet foglalva középen, ahol szoktam.
- Az a kölyök mindent tönkre tesz - szorította ökölbe a kezét Hoseok.
- Meg kell szabadulnunk tőle - mondta Yoongi közömbösen.
- Sikerült beszélnem pár szövetségesünkkel tőlük. Azt hiszem hétfőre itt lesznek - nézett rám Jin.
- Helyes - bólintottam elégedetten.
- De mihez kezdünk Areummal?- rázta a fejét Jungkook.
- Mire gondolsz?- nézett rá Taehyung.
- Hát az a kis kölyök rengeteg mindent elköpött már neki. Hogy magyarázzuk meg azokat a dolgokat?- fejtette ki gondolatát.
- Azt már elintéztem valamennyire. Ha pedig már nem lesz itt a gyerek, elintézzük a többit is - nyugtattam meg.
- Mit mondtál neki?- kerekedett el Jin szeme.
- Semmi veszélyeset. Tudom hol a határ - csitítottam le őt. -  Elértem, hogy holnap átjöjjön kezelésre. Akkor majd rá kell vennünk, hogy itt maradjon - osztottam meg tervemet.
- Hogyan tegyük? Tudtommal legtöbbünk kihúzta nála a gyufát - nevetett fel halkan Yoongi.
- Utálok ilyesmihez folyamodni, de Tae, téged kérlek meg, hogy használd az erőd - sóhajtottam az öcsémre nézve.
- Jó - húzta el a száját kelletlenül.
- Changminékkal mi lesz? Biztosan tervez valamit, ha kapcsolatba lépett vele - jutott Hoseok eszébe.
- Valószínűleg vagy érezte ő is az erőt, ami Areumból árad, vagy tud valamit amit mi még nem. Szerintem a kölyökkel áll kapcsolatban, úgyhogy hamarosan azt is megtudjuk- válaszoltam neki.
- Csak addig őt is szemmel kell tartani és lehetőleg nem kéne több hülyeséget elszóljon - tette hozzá Jin.

Még jó pár órát eltöltöttünk a nappaliban gubbasztva, hiszen rengeteg minden volt amit meg kellett beszélnünk egymással. Később aztán eldöntöttük elmegyünk egy kicsit vadászni, hiszen már nagyon régen voltunk és kellett egy kis felfrissülés.

Félre értés ne essék ártatlanokat soha nem bántunk. Ilyenkor általában tolvajokat, feketén dolgozó embereket, bűnözőket keresünk, akik megérdemlik a halált, így nem sajnáljuk kioltani az életüket. Igaz ígyis úgyis gyilkolásnak számít, de legalább rossz fickókkal bánunk el.

- Te nem jössz?- fordultam vissza a kanapén gubbasztó Taehyung felé.
- Ma azt hiszem kihagyom - mosolyodott el halványan.
- Tae, ugye tudod, hogy ő csak egy ember? Bármennyire is kötődsz hozzá, ne feledd ki vagy és mik a kötelesésgeid! Ha megtaláljuk a hercegnőt, neked el kell venned és örökre itt kell hagynod őt, úgyhogy ne lovagold bele magad nagyon ebbe a dologba. Csak magadnak ártasz vele!- néztem rá szigorúan.
- Tudom... - hunyta le a szemeit.
- Tartsd is észben akkor!- mondtam picit parancsoló hangnemben, végül ott hagytam őt egyedül.

Szerettem az öcsémet nagyon, ezért is próbáltam meg megvédeni és óva inteni a fölösleges bajtól. Nem akartam én neki rosszat és remélem nem vette zokon a tanácsnak szánt mondataimat.

Areum szemszöge

Miután Namjoonal elváltunk egymástól még ücsörögtem egy kicsit a friss levegőn, aztán kezdtem érezni a gyógyszerek hatását. Megkönnyebbülve álltam fel és indultam be, hogy hosszú idők óta végre nyugodt álomra hajthassam a fejem. Amilyen csendben csak lehet felkapaszkodtam a lépcsőkön és beosontam a szobámba. Az elsősegély dobozt leraktam a asztalomra, aztán bevetettem magam a puha ágyamba. Felhúztam magamra a takarót, oldalamra gördültem és fáradt pilláimat engedtem lecsukódni. Azt hiszem azonnal elaludtam volna, ha nem hallom meg a kopogtatást a teraszajtón.

Mérgesen rúgtam le a takarót és félig csukott szemmel elindultam arrafelé.
- Basszus! - torpantam meg hirtelen.
A fejemben csak akkor realizálódott , hogy a teraszon a nagyon senki nem szokott bejönni, és ha egy betörő az, simán elintéz, mert a gyógyszerek hatása már jócskán látszott rajtam.

Gyorsan berohantam a fürdőbe és megmostam magam jéghideg vízzel, hátha segít valamit. Elkaptam a kis lámpát az éjjeliszekrényről, aztán nagy levegőket véve elindultam a teraszajtó felé, ahonnan még mindig érkezett a kopogás.

- Igen?- nyitottam ki az ajtót a legnagyobb nyugodtságot magamra erőltetve. Nem kellett sokat erőlködnöm, ugyanís az előttem álló alaktól azonnal elkerekedtek a szemeim.
- Szia - mosolygott kedvesen.
- Szia... - suttogtam vissza ámultan.
- Zavarok?- kukucskált be a fejem mellett a szobámba.
- Nem , dehogy! Gyere be!- álltam gyorsan félre.
- Köszi!- lépett be a helyiségbe.

Szaisztoook kedveseim! Köszöntelek titeket az év végi maratonbaan!🥰
Ezzel együtt három új rész fog megjelenni a következő percekben, ez lenne az én búcsú ajándékom számotokra így az év utolsó napján.
A harmadik rész végére hagyom az érzelgősséget, úgyhogy várlak titeket ott is sok szeretettel!🤗❤️