V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Harmadik vércsepp Δ

Areum szemszöge

- Francba!- szitkozódtam amikor összecsuklott alattam a létra, én pedig az egyik fa elég magas ágán ragadtam. Franc gondolta, hogy nem fog megbírni a rozoga létra. Én csak meg akartam nyesni egy kicsit a fákat, ha már úgyis itthon vagyok, az anyagot pedig csak jövő héttől kapom majd meg. Nem sokat agyalhattam megoldáson, ugyanis recsegni kezdett az ág elég vészjóslón.

- Ne ne ne!- ficánkoltam, de csak magam alatt vágtam a fát. Hangos sikoly hagyta el a szám, amikor az ág megadta magát és a föld felé indultam meg. Fájdalmas lesz.

- Megvagy!- szólalt meg egy vidám hang, én pedig a föld helyett erős karokkal találkoztam.

Kíváncsian nyitottam ki a szemem. Wow. Csak ennyire tudtam gondolni. Egy fiatal férfi tartott a karjaiba, szürke haja, mélybarna szemébe lógott, telt ajkait kicsit szét nyitotta, hogy több levegőt tudjon tüdejébe juttatni. Bőre feszesen ragyogott az erős napsütésben, izmai testemhez simultak, amitől alig kaptam levegőt.

- Jól vagy?- döntötte meg picit a fejét.
- Hm? Én? Áh igen! Köszönöm!- kaptam a fejembez zavartan, mire mind a kettőnk szemei kikerekedtek.

A férfi meglátva a hatalmas vágást ami a kezem oldalán húzódott végig, azonnal lerakott és arrébb lépett. Szótlanul meredtem a sebre és a sok vérre és elkapott a pánik. Beugrottak a fejembe azok a gusztustalan képek és hánynom kellett. Szédülni kezdtem, a szívem hevesen vert, a gyomrom hullámvasútasdit játszot.

- Te jó ég ! Ne ne!- suttogtam reszketve.
- Hé, jól vagy?- lépett bátortalanul közelebb az idegen.
- Ne ne ne! Csak vért ne!- estem össze a földön.
- Hé, mi történt? Minden rendben?- kiállott fel mostmár mögülem aggódva.

Megint a karjaiba vett és szólongatott. Nem tudtam válaszolni. Csak a sok véren kattogott az agyam, éreztem lefojni a karomon és teljesen kikészültem. A férfi hangosan kiabálni  kezdett, majd megjelent mellette még két alak, s hármuk áltat hatalmas zsivaj keletkezett. Ennyire emlékszem, utána lehúzták nálam a redőnyt. Hogy én mennyire utálom a vért...

Csípő érzés mart a kezembe, késztetve hogy kinyissam a szemem.
- Aish...!- szisszentem fel ,  végre felnyitva látó szerveimet.
- Ne mozogj, csak rosszabb lesz!- szólt rám egy mellettem ülő férfi. Nem az előző volt, aki elkapott. Neki sötét vöröses - barna haja volt, szeme majdnem feketén csillogott. Bőre neki is tökéletes volt, s halvány ,mint aki ezer éve nem látott napot.
- Ki vagy?- mértem végig.

- Hát felébredtél!- szakított félbe minket a megmentőm.- Jól érzed magad? Fáj valamid? Mi történt odakint?- bombázott meg a kérdéseivel.
- Hagyd, hogy lekezeljem szerencsétlent, s utána faggasd!- morgott rá a vöröses-barna.
- Bocs hyung - csendesedett el a szürke és legugolt mellém. Biztató mosolyt küldött felém és velem együtt az engem kezelőt bámultuk, amíg végzett.

- Vigyázz rá! Este újra kell majd kötni!- nyújtózott egy nagyot.
- Köszönöm öhm... - haraptam be az ajkam. Eszembe jutott, hogy egyikőjük nevét sem tudom.
- Yoongi. Én pedig Jimin vagyok!- segített ki a szürke.
- Akkor köszönöm Yoongi!-mosolyogtam felé. Egyhangúan biccentett, majd leült az egyik kanapéra. - Áh és neked is Jimin - fordultam a mellettem guggoló felé.
- Ugyan! Bármikor!- borzolta össze a hajam.

Most volt csak időm körbe nézni és leesett, hogy nem a nagyiéknál vagyunk. Kicsit megijedtem , hova is vihettek ezek ketten. De ha segítettek csak nem akarnak bánati igaz?

- Nyugi csak a szomszédban vagyunk, nem kell megijedned!- nevetett fel Jimin, mintha a gondolataimban olvasott volna.
- Úgy érted ti a szomszédaim vagytok?- képedtem el.
- Úgy hát. Úgyhogy bármikor ess le nyugodtan a létráról, mert majd megfoglak - kacsintott rám.
- Köszi - vörösödtem el egy kicsit.

- A létra meg van javítva, csak baj volt a kitámasztóval - tárta ki az ajtót egy szőke hajú, kék szemű srác. Ő lenne a harmadik, aki ott volt?
- Áh ő itt Taehyung, ő is itt lakik velünk - segített ki Jimin.
- Ja, ahogy négy másik idióta is - röhögött fel.
- Ti heten laktok itt együtt?- néztem a szőkére.
- Aha. Tök poén - vigyorgott.
-  A magad nevében beszélj - szólt rá Yoong.
- Ne vedd figyelembe - intette le szórakozottan Tae.
- Kit ne vegyen figyelembe pisis?! - csattant fel Yoongi.
- Milyen pisis csak száz évvel vagy idősebb nálam!- vágott vissza Taehyung.
- Száz év?- vontam fel a szemöldökömet. Ledöbbenve néztek rám mind a ketten.

- Áh igen, Yoongi és Tae nagy gamerek. Egy játékról beszéltek, amiben a természetfeletti karakterek ilyen szuper öregek. Yoongié az idősebb, ahogy a való életben is Yoongi az idősebb Taenél, ahogy Tae mondta az övé száz évvel fiatalabb - válaszolt helyettük Jimin.
- Igen... így van. Ilyen gamer hülyeség - vakarta a tarkóját zavartan Taehyung.
- Mindig felhúz és ilyeneket mondunk - motyogta Yoongi.
- Semmi baj! Rengeteg gamer barátom volt Japánban , így egy keveset én is értek hozzá. Nem rossz dolog - nyugtattam meg.
- Majd egyszer gyere át játszani - mosolygott Taehyung.
- Mindenképp - egyeztem bele.

- Kérsz egy pohár...vizet mondjuk?- kérdezte zavartan Jimin.
- Igen, a víz tökéletes lesz - mosolyogtam rá.
- Ne haragudj csak nemrég jöttünk haza és még nem volt lehetőségünk vásárolni - túrt a hajába idegesen.
- Ne aggódj. Mást úgyse mernék inni, még nem vagyok biztos a gyomromban - nevettem el magam.
- Mi történt veled odakint?- kapott a témára azonnal.
- Én... - vettem egy mély levegőt. - Rosszul vagyok a vértől - sóhajtottam fel.
- Mi?- torpant meg a pohárral a kezében. Lesütve a szemem próbáltam vissza a folytatni pár könnycseppet.
- Te, nem bírod a vért?-  ismételt meg engem Taehyung.
- Azért ájultál el odakint? A sebből folyó vér miatt?- kapcsolt Jimin is. Mivel utáltam ezt az egész témát, csak csendesen bólintottam.
- Esetleg ez egy trauma?- szólalt meg Yoongi. Bólintottam.
- Sajnáljuk. Nem akartunk ilyen érzékeny területre tapintani - ült le mellém Jimin.

- Nekem.... most,... most mennem kell. Bocsánat!- pattantam fel mellőle.
- Várj, még a nevedet sem tudjuk! Hé!- kiáltott utánam Taehyung, de én már rég a saját házunk menedékében pityeregtem.

- Utálom! Utálom!  A francba az egésszel!- téptem a hajam kétségbeesetten.

Vettem pár mély levegőt, hogy vissza nyerjem a józan eszem, aztán a konyha felé indultam. Ittam egy kis vizet, ahogy azt már Jiminéknél elterveztem és leültem egy kis tévét nézni.

Unottan kattogtattam az adások között, közben az agyam nem tudott leállni a dolgok futtatásával. Folyton azon gondolkodtam , hogy kirohantam szegényektől, mikor nem is az ő hibájuk volt. Rosszul éreztem magam, úgy éreztem a viselkedésem nem volt helyén való. Mégsem terítkezhettem ki idegeneknek a sebes múltamról, csak azért mert kedvesek voltak. A legközelebbi személyeim sem tudnak sokat, hát akkor hogy kellett volna holmi idegeneknek megnyílnom? Tőlem ilyet lehetetlen kérni. Előbb vágom ki a nyelvem. Sajnos ezek ellenére is rosszul éreztem magam.

- Majd bocsánatot kérek - rendeztem le a dolgot magammal.

Délután nagyiékkal ettem, utána vissza vonultam és mint mindig amikor véletlenül valamiféle vérrel kapcsolatos incidensbe kerülök, most is próbáltam lepihenni és elfelejteni, hogy ne hagyjon bennem nyomot. Hiszen csak egy baleset volt. Ráadásul a saját hülyeségem miatt, úgyhogy nem okolhatok senkit.

Beraktam valami lassú zenét és elterülve a földön, próbáltam magamban elrendezni a dolgokat, ahogy azt minden egyes pszichológusom javasolta a hosszú évek  alatt. Ha be is jött volna. Hiába a sok sablon szöveg, az csak addig szép és jó, míg mondják. Megtenni már nem lehet. " Minden rendben lesz", " Ez csak az agyad játéka", " A vér nem bánt", " Anyukád nem emiatt halt meg", " Ez csak egy rossz emlék". Persze. Majd szólok ha egyszer sikerül elhinnem ezeket.

Mikor mindenemet sikerült kiakasztanom, nyúzottan álltam fel és vettem egy zuhanyt. A forró víztől álmos lettem és bebújva puha ágyamba, nagyon korán elaludtam. Aha, elhittem.

Juhuuu! Kedd van, ami azt jelenti, hogy újabb részt hoztam nektek az új könyvből!🥳 Remélem tetszett nektek a mai rész is, és remélem, hogy a történet maga is tetszik nektek eddig. Köszönöm a megtekintéseket, kommenteket és a vote-okat is mind! Nagyon hálás vagyok, hiszen nagyon jól esik.❤️
Vigyázzatok magatokra és találkozunk a következő részben!😘