V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Negyvenhetedik vércsepp Δ

A fiúknál Yoongi volt otthon csak, ő a nappaliban ücsörögött, mintha várna valamire.

- Mehetünk?- állt fel , miután végigmért minket.
- Hova?- kérdeztem egyből.
- Menjünk! - bólintott Namjoon.
- Hova mentek?- fordítottam felé a fejem.
- Csomag nincs?-  sétált elénk az eddig otthon tartózkodó.
- Nincs - rázta meg a fejét Namjoon.
- Miről beszéltek? - álltam közéjük.
- Elmegyünk- nézett rám Yoongi.
- Mi?- sápadtam le.

Elmennek? Itt hagyják a házukat? Taehyung is elmegy? Itt fog hagyni engem? Mi a fene folyik itt? Nem mehetnek el!

- Mennünk kell! Veszélyes itt - bólintott Namjoon.
- El... elbúcsúzhatok legalább?- hajtottam le a fejem visszanyelve a könnyeimet.
- A nagyszüleidtől?- kérdezett vissza Namjoon.
- Mi?- néztem rá értetlenül.
- El akarsz búcsúzni tőlük, mielőtt elmegyünk?- ismételte magát.
- Mi?- leheltem. - Én... én is megyek?- mutattam magamra lassan.
- Természetesen - nézett rám furán Namjoon.
- Mit hittél? Mi másért mennénk el, ha nem miattad?- horkant fel Yoongi.
- Yoongi!- szólt rá rosszallóan Namjoon.
- Tessék? Miattam?- lepődtem meg.
- Menjünk, Areum! Nincs időnk erre!- szakított félbe Namjoon.
- Én nem mehetek csak úgy el innen! - léptem egy lépést hátra meghőkölve.
- Mi az, hogy nem jöhetsz? - nézett rám kérdőn Yoongi.
- Hát ott vannak a nagyszüleim és a farkasok és ....- haraptam el a végét, mert eszembe jutottak Taehyung szavai.
- A farkasok elmentek, a nagyszüleidet pedig csak veszélybe sodrod azzal, ha itt maradsz velük- válaszolt Namjoon nyugodtan.
- Elementek?- lepődtem meg.
- El kellett menniük - helyeselt Namjoon.
- Indulnunk kéne lassan - sürgetett minket Yoongi.
- Na és mi lesz a nagyszüleimmel? Nem is pakoltam össze és...- jutott eszembe mindenféle dolog hirtelen.
- Pakolni nem szükséges, ugyanis minden rendelkezésedre fog állni a rezidencián - legyintett Namjoon. - Ami pedig a nagyszüleidet illeti, róluk már gondoskodtam - tette hozzá.
- Hogyan?- akadékoskodtam.
- Induljunk!- vágott közbe Yoongi ismét.
- Menjünk!- nézett rám lágyan Namjoon.

Hiába volt ez az egész helyzet számomra egy hatalmas sokk, nem nagyon tudtam ellenkezni, így hagytam, hogy kivezessenek az autóig és beültem ismét hátra. Pár pillanaton belül megjelent Hoseok is valahonnan, majd miután váltottak pár szót ők így hárman, Yoongi beült a volán mögé, Hoseok pedig az anyósülésre. Namjoon intett nekünk egyet, majd az autó elindult és ő vissza indult a ház felé.

Annyi kérdőjel volt a fejemben, annyi mindent nem értettem, mégis annyira sokkos állapotban voltam, hogy egyszerűen egy hang sem jött ki a számon. Csak bámultam magam elé és próbáltam össze szedni magam.

- Rosszul érzed magad?- fordult hirtelen hátra Hoseok.
- Hm?- kaptam rá a fejem.
- Sápadt vagy. Rosszul szoktál lenni az autóban? - magyarázta.
- Nem - ráztam meg a fejem lassan.
- Aludnod kéne, amíg oda érünk - javasolta végig mérve engem.
- Nem vagyok álmos- ráztam meg a fejem.
- Ne agyalj fölöslegesen, inkább pihenj! - nézett rám gyorsan a visszapillantóban Yoongi.
- Nem tudok nem agyalni - néztem rá tehetetlenül. - Fogalmam sincs mi ez az egész, semmit nem értek és aggódok!- akadtam ki kissé.
- Azt hiszem segíthetünk ezen - mosolyodott el Hoseok.
- Hogyan akarsz segíteni?- figyeltem a mozgását.
- Így - tartott elém hirtelen egy apró kis zsákocskát, aminek erőteljes illata már- már zavart.
- Mi ez..?- próbáltam elhajolni előle, de ő vitte utánam a kezét.
- Levendula - szagolta meg ő is a kis tartót. -Segít megnyugodni - adta a kezembe.
- Nem hiszem ez elég ide, de köszi - sóhajtottam fel.
- Nem kell aggódnod. Mindenki jól van és minden rendben lesz hamarosan - tekerte kicsit fel a rádiót Yoongi, hogy halljuk a zenét.

Végül nem tudom, hogy Hoseok levendulája hatott-e vagy csak szimplán kimerültem, de a kocsi monoton mozgása közben tényleg sikerült elaludnom, így az út seperc alatt elszállt és már csak arra keltem fel, hogy Hoseok szólongat, mert megérkeztünk.

Sikerült valahogy kimásznom a kocsiból és teljes sokkot kaptam, amikor megláttam, hova is jöttünk. Egy hatalmas, égig érő erdő közepén lehettünk, amerre csak néztem fát láttam és utána mégtöbb fát. Előttem pedig egy hatalmas villa állt egy, gondolom, mesterséges tisztáson. Földút vezetett valamerre a hátam mögött, feltételezem arról jöttünk és az visz ki az erőből, de más fele nagyon nem volt semmi.

- Gyere, Areum!- kiáltott már az ajtóból Hoseok.
- Jövök!- siettem gyorsan fel a lépcsősoron, ami a ház ajtajához vitt.
- Fáradj be!- invitált bennebb, mivel ő már bent volt.
- Wow! - ámultam el azonnal. Az előszobából nyílt a hatalmas nappali, ami egyszerűen gyönyörű volt.
- Tudtam én, hogy tetszeni fog neked - nyugtázta Hoseok elégedetten.
- Remélem, nem vagy éhes, ugyanis a kajával Jin később jön- jelent meg Yoongi a nappaliban.
- Tudok várni - nyugtattam meg.

Hoseok Yoongi kérésére megmutatta nekem a szobát, ahol ezentúl lakni fogok, míg itt vagyunk, hogy tudjak esetleg letusolni és pihenni, ha szeretnék. A szoba maga gyönyörű volt, hatalmas, egész falat beterítő ablakok, óriási franciaágy, kanapé, kisasztal, díszkandalló, könyvespolc, plazma tévé, minden, amit csak el lehet képzelni. A szobához természetesen járt egy hatalmas fürdő is sarokkáddal meg zuhanyzóval, hatalmas tükör és két kagyló. Gondolom ez az egyik fő hálószoba lehet azok alapján,hogy franciaágyas szoba, dupla kagylóval a fürdőben és a két helyiség mindent tartalmaz, amire csak az embernek szüksége lehet.

Mivel egyedül maradtam, gyorsan bementem tusolni, mert vágytam rá nagyon. A forró víz és az illatos tusfürdő kissé segített megnyugodni és rendbe tenni a dolgokat a fejemben, így nagyjából felfrissülve léptem ki a pára lepte fürdőszobába. Megszárítottam a hajam és öltöztem volna már fel, mikor eszembe jutott, hogy ruhákat nem hoztam. Namjoon azt mondta nem kell, vajon akkor vannak itt ruhák számomra?

Gyorsan kisiettem a szobába és a hatalmas szekrény elé léptem. A sejtésem nem csalt, ugyanis tele volt a szekrény ruhákkal. Női és férfi ruhák egyaránt voltak, így én is tudtam válogatni. Vagyis azt hittem tudok, mert amikor megláttam a vörös, csipke alsónemű szettet, azt hittem, hogy menten rosszul leszek. Más fajta éjjeli ruházat nem volt a női cuccok között, így átfordultam a férfi rész felé és kihalásztam magamnak egy bő pólót és egy boxert, amit a csipke szettre még feldobtam, mert nincs az a pénz, hogy én abban legyek.

Egy pillanatra megtorpantam a férfi ruhák előtt álldogálva, ugyanis az illatot, amit árasztott minden egyes ruhadarab, jól ismertem már és hevesen kezdett dobogni a szívem miatta. Taehyung! Ezek Tae ruhái! De akkor vajon...? Gyorsan kinyitottam a női részleget és jellegzetes illatot kerestem bennük, hiszen ha a férfi ruhák a Taehyungé, akkor ezek a női ruhák is kell tartozzanak valakihez. Egy másik nőhöz... Ám hiába is szippantottam nagyokat, minden egyes női ruhának semleges illata volt, mintha még soha senki nem is hordta volna őket.

Sóhajtva csuktam vissza a szekrény ajtókat, gyorsan felöltöztem és mivel már be volt sötétedve, úgy döntöttem egy kis tévé nézés közben álomra is hajtom a fejem.

A gondolataim megint ezer felé kalandoztak el, de mindegyik egy valakihez vezetett: Taehyung. Vajon hol lehet most? Jól van? Megsérült? Vajon még mindig olyan dühös rám? Szörnyű érzés vele össze veszni. Legszívesebben a karjaiba rohannék most és könyörögnék, hogy bocsásson meg nekem. Annyira hiányzik. Folyamatosan visszajátszodtam a fejemben a reggeli eseményeket, a kettőnk pillanatát, mert a reggel bizony csakis a miénk volt. És ezen ábrándozni végül álomba ringatott.

Sziasztoook!
Nagyon csodás pénteket és hétvégét kívánok nektek ezzel a résszel!🥰❤️