V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Nyolcvannyolcadik vércsepp Δ

- Gyere már, kislány! Olyan jó!- kiabált ki a vízből Chen.
- Jövök, jövök!- sétáltam kelletlenül az egyik tavacska felé.

A tavak egy sziklás részen helyezkedtek el, mindent meleg pára lepett. Voltak kisebb tavacskák, melyek mellkasig értek, de voltak két méternél mélyebbek is. Volt amelyik kisebb volt, és volt amelyik jóval nagyobb. A fiúk egy olyanban pancsoltak éppen, amelyiknek vize körülbelül mellkasig ért, de jó széles volt, így mind kényelmesen elfértek.

- Szerintem csak szégyenlős - nézett rám pimaszul Kai, ahogy közel értem hozzájuk.
- Nem vagyok az!- álltam meg idegesen dobbantva.
- Akkor ne toporzékolj, hanem gyere!- támaszkodott meg a köves peremen Xiumin.
- Jólvan már! Nem hagyjátok békén az embert!- morogtam.
- Csak nem vörös vagy, Areum?- úszott Xiumin mellé Chen.
- Nem is! Csak a meleg gőz miatt van!- védekeztem.
- Vadállatok! Hagyjátok már szegény!- lökte arrébb őket Baekhyun.
- Ó, a hős herceg!- sipákolta vékony hangon Kai.
- Jobb, mint a perverz kutya - nyújtotta ki rá a nyelvét Baekhyun.
- Mi van, Baek? Elvámpírosodtál?- nevette el magát Suho.
- Mivan? - háborodott fel Baekhyun és ők valamennyien vízi csatába kezdtek.

- Ne törődj velük! Gyere csak be!- nyújtotta ki felém a kezeit Seoho.
- Hmm - bólintottam vörös fejjel és lassan elengedtem a törölközőt magam körül, majd Seoho vállaiba megkapaszkodtam, míg ő a derekamtól fogva beemelt.
- Wow, jó erős vagy!- mosolyogtam rá.
- Még van, hova fejlődni - vont vállat.
- Milyen jó ez a víz!- bújtam be nyakig.
- Látod? Minden a legnagyobb rendben- mosolyodott el engem figyelve.
- Hmm, igazad volt - bólintottam a vizet vizsgálva.
- Mit álldogáltok ott? Gyertek már közelebb!- úszott közén Kai.
- Befejeztétek a verekedést?- néztem rá rosszallóan.
- Csak nem félsz, hogy téged is víz alá nyomunk?- ragadott meg a derekamnál fogva és kiemelt a vízből.
- Kai, ne!- visítottam, de már késő volt és a fiú jól eldobott a vízbe.

A nap kellemesen telt, szerencsére hamar felszabadultam, így jól tudtam magam érezni. A víz megunhatatlan volt. Hol csak lebegtünk rajta, hol uszkáltunk, hol a szélén támaszkodva beszélgettünk. Egyszerűen rohant az idő, mivel nagyon jól éreztük magunkat.

- Lassan indulnunk kell haza!- szállt ki a vízből Xiumin.
- Ajj, még öt perc!- jajgatott Kai.
- De nem több! Mennünk kell, nehogy Areum megfázzon!- követte Xiumint Suho.
- Majd megmelegítjük- húzott magához Chen.
- Elég! Engedj el!- sipákoltam vizet spriccolva rá.
- Megmentelek, Areum!- úszott felénk Baekhyun nevetve.
- Kis boszorkány, akkor fagyj meg!- lökött el Chen nevetve és Baekhyunékkal újabb vízi bunyóba keveredve arrébb úszott.

- Őrültek- csóváltam meg a fejem.
- Noona!- jelent meg mellettem Seoho.
- Hm?- fordultam felé mosolyogva.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni - ért oda elém. Kíváncsian néztem fel rá. - Ne haragudj a reggeli miatt, noona....- folytatta halkan. - ...én csak...- kereste a szavakat.
- Nincs semmi baj, Seoho! Tudom, hogy csak aggódsz értem- fogtam meg a kezét, ami egy zavart pillantást váltott ki belőle. Én csak bíztatóan rámosolyogtam.
- Nem akarom, hogy szenvedj vagy megsérülj! A vámpírok mellett nem vagy jó helyen!- lépett közelebb hozzám.
- A vámpírok is pont úgy szeretnek engem, és vigyáznak rám, Seoho - ráztam meg a fejem.
- Alig ismered őket, míg a hyungjaim évek óta barátaid! És itt vagyok én is! Az életemet adnám érted és soha nem bántanálak!- szorította meg a kezem.
- Nagyon hálás vagyok neked, Seoho, és a többieknek is, de én a vámpírokhoz tartozom, Taehyunghoz. Vissza kell mennem hozzá- próbáltam elhúzódni.
- Akkor miért menekültél el tőle, noona?- rántott vészesen közel magához.
- Seoho!- néztem rá rosszallóan.
- Utánam kiáltottál, noona! Könyörögtél, hogy mentselek meg attól, akit állítólag úgy szeretsz!- dörmögte halkan.
- Seoho! Elég legyen!- próbáltam ellökni magamtól.
- Egy vámpír nem képes szeretni! Érzéketlen, járkáló hullák, akik mindenkit vértasaknak látnak! - felelte ingerülten. - Nem sokkal jobb, egy érző, szerető lény, noona? Akinek dobog a szíve - tette kezem a mellkasára. - Akinek meleg a teste, aki nem egy szörnyeteg? Folyton félelemben akarsz élni, hogy mikor fog a drága szerelmed megölni, mert éhes? Nem is tud szeretni téged! Mit jelent neki ez a pár év az örökkévalóságból? - fokozta egyre és egyre tovább.
- Taehyung már számtalanszor képes lett volna gondolkodás nélkül az életét adni értem és igenis törődik velem, ahogy a többiek is. Sokat szenvedtek miattam, soha nem hagyták volna, hogy bajom essen, amik történtek, az nem az ők hibájuk!- védtem meg őket.
- A tetteid szavaid ellen beszélnek, noona - simított az arcomra.
- Seoho...- remegett meg a hangom.
- Ha igaz lenne, amit mondanál, nem menekültél volna el. Te is tudtad, hogy veszélyben vagy, de többé már nem! Ha itt maradsz velünk, soha többé nem kell aggódnod! Megvédelek és szeretni foglak utolsó lélegzetvételemig!- szorított a derekamtól magához.
- Miről beszélsz, Seoho?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Az volt a sorsunk, hogy találkozzunk, noona! Az életem értelme egyedül te vagy! Veled akarok lenni! Szeretlek téged!- hajolt közel hozzám.
- Ne... Ezt nem teheted, Seoho! Taehyunghoz tartozom!- kaptam el a fejem.
- Nem kényszeríthet! Nem fogom hagyni neki! Csak engedned kell, hogy szeresselek! Én boldoggá tudlak tenni, noona! - fogott az államra.
- Ne tedd ezt velem! Ha kicsit is szeretsz, nem teszed ezt velem!- használtam a szavait ellene.
- Ne taszíts el! Tudom, hogy szenvedsz!- hajolt még közelebb.
- Elég!- szóltam rá.
- Kérlek, noona! - hajolt a számra.
- Elég!- kiáltottam és ellöktem magam végre tőle.
- Noona!- nyúlt utánam.
- Ne érj hozzám!- rivaltam rá sírva és kinyomva magam a vízből a peremre ültem, elkaptam a törölközőt és magam köré csavarva elviharoztam.

Hallottam egy kis hangoskodást magam mögül, de egyáltalán nem érdekelt. Odarohantam a ruháinkhoz és idegesen kapkodtam magamra mindent a vizes fürdőruhával nem is törődve, így azonnal átázott a pólóm és a nadrágom is. Arról ne is beszéljünk, hogy a hajam is csurom víz volt.

- Areum! Azonnal állj meg! Elment az eszed?- viharzott felém Suho.
- Hagyj békén!- fordultam el tőle.
- Tüdőgyulladást fogsz kapni, Areum! Át kell öltöznöd és meg kell szárítanod a hajad! - ragadta meg a karom.
- Nem érdekel! Engedj!- rángattam a karom.
- Ne légy makacs, kérlek!- emelte meg a hangját.
- Hagyj!- szabadítottam ki magam végül kezei közül.
- Areum! Ne akard, hogy össze vesszünk!- szólt rám Suho.
- Csak hagyj békén, Suho!- kértem halkan.
- Fejetlenséget csinálsz!- veszekedett.
- Nem érdekel!- vágtam vissza és elindultam az erdőben.
- Areum! Állj meg!- mennydörögte Suho.

Nem törődve semmivel rohantam be a fák közé és tova, míg nem hallottam már őt. Az igaz, hogy őt nem hallottam, de hamarosan dobogás és ágak reccsenése ütötte meg a fülem.

- Ahj!- jajdultam fel és próbáltam gyorsabban futni, de pillanatokon belül bevágott elém egy bundás, majd mégegy.
- Hagyjatok!- kiáltottam rájuk idegesen.
Az egyikőjük nyüszíteni kezdett és lehajtott fejjel indult felém, a másik csak mozdulatlanul állt nem messze tőlem. Baekhyun és Suho.
- Kérlek, Baekhyun!- leheltem fáradtan, de a farkas nem tágított, csak egyre közelebb jött. Lassan Suho is elindult felém és mellém lépve a felegyenesedő Baekhyun felé lökött.
- Jólvan! Megyek!- adtam meg végül magam és hagytam, hogy felsegítsen Baekhyun hátára.

Sziasztok, kedveseim!
Ki hogy van? Várjátok -e a decembert, mert én már nagyon!🥰
Meg szeretném köszönni a 30K megtekintést, amit nemrég értünk el. Hálás vagyok a támogatásért mindenkinek!❤️
Hamarosan hozok pár hírt és újítást így december és advent kapcsán, remélem, várjátok!
Szép hetet mindenkinek!🥰