V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Nyolcvanharamadik vércsepp Δ

Farkasvonyítás törte meg az erdő titokzatos csendjét. Az körülöttem futók választ adtak nekik, mire pár idegen farkas jelent meg a fák között. Velünk futottak tovább be a sűrű végtelenbe.

Fogalmam sincs, meddig száguldhattunk fákon- bokrokon át, mire elértük az erdő mélyén rejlő tisztás, amin egy hatalmas, modern villa állt. Az udvaron jó pár, számomra ismeretlen ember üldögélt a kerti asztalok körül, tőlük nem messze, pár farkast pillantottam meg, akik kis gyerekekkel játszadoztak. A ház hatalmas üveg ablakain ömlött ki a bentről áradó fény, néhol pedig egy- egy alakot is észre lehetett venni.

Lelassítottunk, a kísérő farkasok szétszéledtek, mi pedig a bejárathoz sétáltunk. Pár jelenlévő felfigyelt ránk és odasétáltak hozzánk. Éreztem a kíváncsi tekinteteket magamon.

- Üdv nálunk! - sétált mellém egy magas, fekete hajú, fiatal srác. - Segíthetek leszállni?- nyújtotta felém a kezeit.
- Köszönöm!- támaszkodtam meg a vállaiba, míg ő a derekamra fogott és leemelt a farkas hátáról.
- Gyere be! Biztos fáradt vagy. Hosszú idáig az út - nyújtott támaszt a ház felé menet.
- Na és a többiek?  Beszélnem kéne velük- néztem fel rá, majd hátra a szétszélledő farkasokra.
- Visszaváltoznak és jönnek, csak fel kell öltözniük - indított tovább az ajtó felé.
- Felöltözni?- kérdeztem furán.
- Igen - bólintott a fiú, kinyitva nekem az ajtót. - Tudod, mikor átváltozunk, akkor leszakadnak rólunk a ruháink, így amikor vissza változunk, újakat kell szereznünk magunknak - magyarázta befelé.
- Oh. Erre nem gondoltam- halkultam el.
- Szeretnél valamit inni vagy enni?- vezetett egy hosszú kanapéhoz.
- Csak egy kis vizet kérnék, ha lehet - mosolyodtam el zavartan.
- Ugyan már! Nem kell félned tőlünk. Senki nem fog téged bántani - simított a vállamra.
- Bocsánat, csak....sok mindent történt mostanában - sóhajtottam fel.
- Semmi baj. Hozom a vizet- nyugtatott meg.

- Minden rendben?- jelent meg egy újabb fiatal fiú. Fekete, hullámos haja volt, ébenfekete szemei, jóképű volt és sportos alkatú. Arckifejezése szigorú volt, tartása magabiztos.
- I...igen - mértem őt végig.
- Megsérültél. Hadd nézzem!- sétált oda hozzám, majd letérdelt elém, hogy megvizsgálja a sérüléseimet.
- Jól...jól vagyok...- jöttem zavarba közelségétől.
- Le kell kezelni őket. Most nincs itt a vámpír fiúd, hogy meggyógyítsa őket - állt fel végig a szemembe nézve.
- Huh? Te honnan tudsz a....?- lepődtem meg.
- Nem ismertél fel, igaz?- ejtett el egy féloldalas mosolyt.
- Ismerjük egymást?- ráncoltam a szemöldökeimet.
- Igen - bólintott.- Én... - kezdett bele, de megzavart minket a csendbontó ricsaj.

- Gyorsan! Megsérült és le kell kezelni a sebeit!
- Lay ide hozta?
- Láttam, amikor bejöttek.
- Seoho hova tűnt?
- Egyszer foglalkozzunk Areummal, aztán a többi!
- Itt van az elsősegély doboz nálam!

Csendben figyeltük a beérkezőket, akik annál nagyobb zajt csaptak szervezkedésükkel. Elégedetten elmosolyodtam. Szóval igazam volt.

- Areum! Jól vagy?- rohant oda hozzám Baekhyun.
- Semmi vészes, csak fáj itt-ott - mosolyogtam rá, ahogy kezei közé vette az arcomat.
- Hagyd, hogy lekezeljem, Baekhyun!- lépett a másik oldalamra Xiumin.
- Csak aggódtam érte!- kérte ki magának Baekhyun.
- Mindenki aggódik érte, Baek, de a sérülései fontosabbak most- csitította Suho.
- Lázasnak érzed magad? - ült le mellém Chen.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Mindenedet tudod mozgatni? Semmid  nem érzed töröttnek?- mozgatta óvatosan a nyakam, majd a karom.
- Csak megcsúsztam és elestem. Nem hiszem, törött volna bármi - figyeltem Chent.
- Azért jól megütötted magad - simított az arcomra halványan mosolyogva.
- Túlélem- vontam vállat.
- Mi történt, Areum? - vette komolyabbra a dolgokat.
- Hosszú...aish!- szisszentem fel, mert a vállamhoz erő fertőtlenítő kellemetlenül csípni kezdett.
- Van időnk, azt hiszem - vett el egy másik vattakorongot és az államat finoman megfogva maga felé fordított.
- Túl sok volt, ami mostanában történt. Taehyung....- akadtam meg.
- Bántott?- mordult fel mögöttem Kai.
- Huh?- kaptam oda a fejem.
- Ha bántott, szétszedem!- szorult ökölbe a keze.
- Ez nem ilyen egyszerű!- ellenkeztem.
- Nem fog tenni semmit, ne aggódj! - nézett rá rosszallóan Chen, majd vissza fordított maga felé.
- Ne aggódj, Kai, jól vagyok!- nyúltam szabad karommal a keze után.
- Ne mozgasd! Biztos fáj!- helyezte vissza mellém óvatosan a véres karomat.

Mire minden sebem és karcolásom lekezelődött, arra kissé elcsendesült a társaság is. Mindenki ledobta magát valahová és csendben figyelték, ahogy Xiumin meg Chen óvatosan rendben raknak. Aztán egy nagyon kedves középkorú hölgy segítségével elmentem és lemosakodtam, már amennyire a kötések engedték. Ruhákat is kaptam és rendbe tudtam tenni magam, ami nagyon jól esett. Mikor vissza értem, mindenkit ugyan ott találtam a nappaliban üldögélve.

- Minden rendben?- lépett hozzám Xiumin, hogy átvegyen a nőtől és segítsen leültetni.
- Igen. Köszönöm a segítséget!- néztem vissza a mögöttem maradóra.
- Szívesen, kedvesem- mosolygott lágyan, mielőtt eltűnt a folyosón.
- Honnan tudtad...?- terelte vissza a figyelmemet végül Suho.
- Hmm?- néztem rá fáradtan.
- Honnan tudtad, hogy mi vagyunk azok? - fejtette ki.
- Megérzés - vontam vállat.
- A vampírkád is megérezte - horkant fel Kai.
- Persze, hogy megérezte. Az ő figyelmét semmi nem kerüli el, főleg, ha rólam vagy a biztonságomról van szó - sóhajtottam fel.
- Mi történt, Areum? Miért vagy itt most velünk?- nézett fel a könyököm kezeléséből Xiumin. - Ne érts félre! Tudod, hogy szeretünk és bármikor szívesen látunk, de a Kimekkel úgy egyeztünk, amikor Seohot elvettük, hogy egy darabig távol kell maradnunk egymástól - magyarázta.
- Sok a konfliktus közöttem és a vámpírok között mostanában. Muszáj volt eljönnöm onnan, hogy rendbe tegyem a fejemben kavargó dolgokat - hajtottam le a fejem.
- Mit nem mondasz el?- kérdezte gyanakodva Chen.
- Én semmit! Miből gondolod ezt?- kértem ki magamnak zavartan.
- Ismerünk téged, Areum. Minket nem tudsz átverni - csóválta meg a fejét mosolyogva Xiumin.
- Nem tudom elmondhatom-e. Talán bajba sodorlak titeket - haraptam be a szám.
- Szóval tényleg baj van - értette meg Suho.
- Nem tudom... Minden, annyira zavaros - ráztam a fejem.
- Talán, ha elmondod, tudunk segíteni - próbálkozott Chen.
- Előbb hadd lássam, Seohot! Aggódtam érte. Minden rendben vele?- tereltem gyorsan a témát.

A többiek egymásra néztek, majd pár pillanat néma kommunikáció után a komor, fiatal srác előre lépett és egyenesen a szemembe nézett. Észre se vettem, hogy mindvégig itt tartózkodott, annyira csendben volt.

- Jól van és neki is hiányoztál - mondta a fiú halkan.
- Láthatom őt?- mosolyodtam el. - Jaj, ne haragudj! Milyen goromba vagyok! - csaptam a homlokomra. - Nem hiszem ismerjük egymást, úgyhogy illő lenne bemutatkoznom. Areum vagyok - nyújtottam felé a kezem.
- Dehát Areum...- nézett rám csodálkozva Baekhyun.
- Mi az?- kérdeztem.
- Te nem ismerted fel őt?- kérdezte Kai.
- Nincs ahonnan felismerje - tette hozzá Suho.
- Miről beszéltek?- néztem végig rajtuk értetlenül.
- Seoho - mosolyodott el végül lágyan a fiú és kezei közé fogta az enyémet.
- Mi?- kerekedtek nagyra a szemeim.

Azt hittem csak rosszul hallok, de az immár ragyogó arc nagyon is hasonlított az én Seohom apró, édes arcára, ahogy a szemei is eléggé ismerősnek tűntek, ha jobban megnéztem őket. Lehetséges lenne, hogy ő az én Seohom? De hogy nőtt hirtelen ekkorára?

Sziasztok drágák!🥰
Egyik kedves olvasóm leleplezte terveimet, de fogadjátok nagy szeretettel ezt a meglepi részt tőlem!☺️
Ki mit gondol az eseményekről? Valaki sejtette, hogy kik a farkasok?
Várom a véleményeket kommentben!💕