V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Második vércsepp Δ

Areum szemszöge

Lesiettem a lépcsőn enni, s a számomra idegen házban próbáltam megkeresni a konyhát.
- Itt! Ide gyere!- kukucskált ki az egyik helyiségből a nagypapám. Kicsit megkönnyebbülve siettem utána be az étkezőbe, ahol már meg volt terítve három főre. Megvártam míg ők helyet foglalnak, aztán én is elfoglaltam a megmaradt helyet. A nagymamám bőségesen tett nekem mindenből, aztán a férjének, majd magának is.

- Köszönöm az ételt!- mondtuk egyszerre és nekiláttunk.
- Mesélj valamit Areum - törte meg a csendet nagypapám.
- Mit szeretnétek tudni?- emeltem rá a szemem.
- Minden rendben volt veled az elmúlt években ?- mosolygott lágyan.
- Igen, azt hiszem - adtam rövid választ.
- Hogy megy az iskola? Mik a terveid most, hogy ide költöztél? Hova akarsz beiratkozni?- tett fel pár kérdést, hogy egészítsem ki a rövid válaszomat.
- Az iskolával minden rendben volt, rengeteg szép helyre ellátogattunk és rengeteg mindent kipróbálhattunk. Ami a mostani helyzetet illeti, magántanuló lettem. Egy online folyó európai egyetemen tanulok most. Minden nap kapok leckéket, anyagot és azt megtanulom a hónapvégi felmérésekig. Nem akarok új suliba menni, ez így jobb nekem - meséltem a terveimet.
- Miért nem akarsz iskolába menni? Hogy lesznek így barátaid? - aggodalmaskodott azonnal nagymamám.
- Nem szeretnék mindent előröl kezdeni. Azok után, ami törént nincs erőm hozzá , hogy bemutatkozzak minden egyes embernek, elmondjak magamról unalmas tényeketés próbáljak beilleszkedni mint új diák. A régi barátaim pedig tökéletesen elegek nekem, és a magántanulóság mellett könnyebben el fogok tudni utazni Japánba is, hogy láthassam őket- magyaráztam meg neki okaimat.

Úgy döntöttem igyekszem kedves lenni velük és beavatni őket az olyan dolgokba, amikről tudniuk kell, hiszen tetőt adnak a fejem fölé, ételt a számba és ruhát a testemre. Emelett nem ők tehetnek róla, hogy az apám egy féreg és biztos őket is kellemetlenül érte, amikor megtudták, hogy lepasszol engem ide, így nem akartam megnehezíteni a dolgukat. Nem érdemlik meg.

Miután megettem mindent, illedelmesen megköszöntem a finom ételt és felmentem venni egy hosszú fürdőt az új kádamban. Tele raktam habba és illóolajakkal, úgy ahogy szeretem, aztán elindítva egy kis zenét elmerültem a habok között.

Taehyung szemszöge

A vacsorát már nem vártuk meg Areumék fáján csücsülve, mert mi is megéheztünk a jóízű falatozásuk látványára. Igaz csak pár órája ettünk, mielőtt átjöttünk megnézni mi folyik itt, de a mai nap hosszú volt nekünk és egybe folyt az előzővel, szóval majdnem két napig semmit nem ettünk, amit a sok fizikai megerőltetés után észrevett a testünk. Egy ilyen helyzet után sokat kell ennünk egyszerre, hogy visszanyerjük önmagunkat.

- Gyertek gyorsan! Yoongi mindent felfal!- kiáltott vissza az ajtóból Hoseok, aki elsőnek ért be az otthonunkba.

- Nemár! Én is éhes vagyok! Hyung!- jajdult fel Kook és berohant Hoseok után. Én meg Jimin kicsit lassabb tempóban értünk be, ahol már javában folyt a lakoma. Odaléptünk a pulthoz és méltatlankodva néztünk a pár megmaradt 0-pozitív tasakra.

-Nemár! Komoly csak 0-pozitívat kapunk? Ma mi végeztük el a munka nagy részét, ebből nem fogunk tudni feltöltődni! -méltatlankodtam.
- Mondtam, hogy Yoongi mindent megesz!- vont vállat Hoseok egy B-negatívot szürcsölgetve.
- Namjoon, nincs más?- fintorogtam az AB-pozitívját szorongató felé.
- Nincs. Ha kell valami el kell mennetek és szerezni - vont vállat.
- Szemetek -morgott Jimin, aztán elkapott két tasakot a maradékból és feltrappolt a szobájába. Mivel láttam, hogy nem tehetek sokat én se, ugyanígy cselekedtem és utána mentem. Majd reggel elmegyünk szerezni egy kiadós adag 0- vagy A-negatívat. Attól egyből fel fogunk dobódni.

Általában nincs szükségünk olyan sok alvásra, de mivel nem tudtam rendesen újratöltődni, aludtam az igazak álmát, mint már jó rég nem.

Reggel hét, fél nyolc körül kelhettem. Kicsit rendbe szedtem magam, aztán szóltam Jiminnek, hogy készüljön el, mert megyünk kajáért. Addig kiléptem a ház elé és ledobva magam az egyik nyugágyra figyletem , ahogy mindenki munkába siet.

- Vigyázz magadra! Délután jövünk!- csendült fel a szomszéd néni hangja. Az idős pár, akikhez tegnap este érkezett Areum, karölvte indultak meg régi járgányuk felé, hogy beüzemeljék azt. Szép koruk ellenére mind a ketten dolgoztak még. Egy helyi cukrászdát vezettek, az öreg kiváló cukrász volt, a hölgy pedig a papírmunka részét rendezte. Aranyos kis vállalkozás volt, többször benéztünk oda, ha éppen arra jártunk. Azon csodálkoztam azonban, hogy Areum nem volt velük. Nem kéne egyetemre mennie? Hiszen tuti nem volt több mint 21. Talán csak később indul vagy ilyesmi?

- Mehetünk!- szakította meg a gondolatmenetemet a társam.
- Siessünk! Éhen halok!-engedtem el a Areum témát.

Gyorsan haladva sétáltunk a színes, reggeli égbolt alatt, legeltetve a szemünket a többi siető emberen.
- Melyik egységhez menjünk? A közelebbihez?-állt meg a kereszteződésnél Jimin.
- Nem, menjünk a messzebbikhez. A múltkor is a közelebbinél voltunk és egy csomót hoztunk el. Nem tudják ilyen gyorsan beszerezni őket. Te is tudod - indultam el a hosszabbik úton.
- Ahjj... - sóhajtott lemondóan Jimin. Tudtam mit érez, én sem akartam most sétafikálni, főleg hogy éhes és elég gyenge voltam, de figyelemmel kell lennünk azok iránt , akik segítenek minket és nem csak önző módon magunkra. Persze ez az út sem volt halálos, csak tíz- tizenöt perccel lehetett hosszabb mint a másik. Nem haltunk bele.

- Köszönjük! - intettük a kedves lány felé, aki kiszolgált minket, aztán a hatalmas anyag szatyrokkal, hogy ne látszon mit viszünk benne, elindultunk haza.

Otthon mind a ketten meglepődtünk, amikor az udvaron Areumot pillantottuk meg. Éppen az újságért szaladt ki. Édes, kis, fodros rózsaszín köntös volt rajta, ahhoz passzoló papucs, haja rendezetlen kontyba volt kötve. A tökéletes összhatás ellenére, azonnal kiszúrtuk, legalábbis én kiszúrtam, beeset arcát, fátyolos, karikás szemeit.

- Mi van vele?- állt mellém Jimin. Akkor ő is észre vette.
- Fogalmam sincs. Talán sírt? Vagy nem aludt? Nem tudom - követtem a szememmel, ahogy eltűnik az ajtó mögött.
- Fura lány. Nem kéne suliban lennie?- indult el Jimin.
- De, de igen. Már legalább egy és fél órája - sóhajtottam utána baktatva.

Otthon csak Yoongi hyungot találtuk, a többiek kivétel nélkül elmentek valamerre.

- Hol a kaja?- támadta le a tasakokat azonnal.
- Nana! Csak B-pozitívat vegyél el! Tegnap megittad az összes finomat. Most nekünk is kell!- kaptam el előle a 0- negatív tasakokat. Nem szólt semmit, csak megragadta a tasakokat, amiről beszéltem és elvonult a sötét folyosón.

Csendesen pakolásztunk, és hevertünk a kanapén italunkat szürcsölgetve, amíg nem csattant valami egy hangosat.

- Mi a vihar?- fordul Jimin az ablak felé.
- Mi az?- néztem felé.
- Le fog esni! Le fog esni! - kiállotta el magát és kirohant az ajtón.
- Jimin hová rohansz?- siettem utána.

Ééés végre kedd van, tehát itt is van a beígért második rész.🥳
Sziasztok kedveseim! Remélem mindenki jól van és egészséges. Egy kis napfeldobónak itt van a könyv következő része, remélem tetszeni fog nektek! Találkozunk jövő kedden, addig is vigyázzatok magatokra!❤️