V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százhatodik vércsepp Δ

- Hé, Areum!

Mintha visszarántottak volna az halálból, úgy pattantak ki a szemeim és ültem fel erősen zilálva. A fejemben tomboltak a látottak, hallottak és egyszerűen teljesen felülkerekedett rajtam a pánik.

- Areum! Areum!- fogta a vállaimat Chen aggódva. Ráneztem, de nem tudtam neki válaszolni. - Areum! Mi a baj? Miért sírsz?- beszélt hozzám idegesen a fiú.

Az arcomhoz értem és ujjaim alatt megéreztem a könnycseppeket. Értetlenül töröltem le párat és továbbra is magam elé meredve próbáltam normalizálni a légzésemet.

- Mi történik vele?!- rivalt Chen frusztráltan az idős asszonyra, aki nyugodtan állt tőlem nem messze, mögötte Junnal.
- Figyelmeztettelek, hogy ne avatkozz be!- szidta le a nő. - Mivel hipnózisból riasztottad fel hirtelen, sokkhatást értél el nála. Hamarosan újra önmaga lesz - felelte nyugodtan.
- Sajnálom!- engedett el finoman Chen.
- Areum! - lépett elém a nő. - Ha hallassz és látsz engem tisztán, bólints, kérlek!-  nézett mélyen a szemembe.

Lassan bólintottam egyet, mire ő is és a két farkas fiú is fellélegzett mellette. Jun és Chen lesegítettek az asztalról és a pavilon előtt elhelyezett, fából készült fotelbe ültettek. Kaptam egy pohár bíbor színű italt, melyet kérdés nélkül megittam, aztán hátra dőlve a fotelban lehunytam a szemeimet. Még mindig a történtek hatása alatt áltam.

Lehetséges lenne, hogy én valami elveszett vámpír hercegnő legyek? Mégis hogyan?

- Areum, gyermekem. Ha kérdéseid vannak, tedd fel őket és én válaszolok. Mostmár tudod ki vagy és jogodban áll tudni a teljes igazságot - beszélt hozzám szelíden a nő.
- Én vagyok a vámpír király lánya?- nyögtem ki nagy nehezen.
- Így van, felség- bólintott.
- Milyen prófécia?- jött a következő kusza kérdés. A fiúk értetlenül meredtek rám, de a nő arcán látszott, hogy érti, mire gondolok.
- Felséged édesanyja, Shin Min királynő, ember volt, édesapja pedig a tisztavérű vámpír király. Amikor édesapád még koronahercegként járta a birodalmat és egy véletlen találkozás útján beleszeretett az édesanyádba, egy eltitkolt próféciát teljesített a tudta nélkül. A prófécia még a nagy nemzet bukásakor jelent meg először és az utolsó hibridek jól elrejtették. Egy évszázadig nem tudott róla senki. Aztán az édesapád főtanácsadója, Sigun megtalálta, de akkor már a prófécia első fele be volt teljesítve.
- Mi volt a prófécia?- ráztam meg a fejem.
- Az, hogy a vámpírok nagy királya emberrel köt házasságot és e frigy gyermeke fogja letaszítani a zsarnok vámpírságot a trónról, mivel a vérfarkasok kiválasztottjával együtt hibridet nemeznek, aki majd igazságosan fog uralkodni - válaszolt ő.
- És én lennék ez a gyermek?- nyíltak nagyra a szemeim.
- Így van. Te vagy a félig ember, félig vámpír hercegnő, akiről a prófécia második fele szól. Édesanyád emberként hordott ki és szült meg, amibe belehalt, így amikor édesapád tudomást szerzett a próféciáról, el akart rejteni míg felnősz, hogy aztán átváltoztasson és férjhez adjon az általa kiválasztott nemes vámpírhoz, amivel megakadályozná a prófécia beteljesedését - folytatta az asszony.
- És ez a kiválasztott nemes vámpír...?- kezdtem óvatosan.
- Kim Taehyung herceg, a Kim főnemes család legkisebb fia. Igen - fejezte be helyettem.

Alig kaptam levegőt, éreztem apróra zsugorodni a gyomrom, levert a víz és egy hang sem jött ki a torkomom. Ez lehetetlen!

- És akkor miért vagyok itt?- nyögtem sokkos állapotban.
- Mert a király elleni szövetség meggátolta apád tervét és elrejtettek téged előle, hogy ne szakíthassa meg a prófécia beteljesedését - felelt őszintén.
- A király ellenes szövetség?- kérdeztem vissza.
- A vérfarkasok, Sigun, édesanyád ikertestvére és jó pár nemes vámpír család - sorolta.
- És ők mit akarnak tőlem?- kérdeztem aggódva.
- Hogy beteljesítsd a próféciát és béke legyen!- jelent meg a semmiből Seoho váratlanul mögötte két ismeretlen farkassal.
- Seoho?- lepődtem meg.- Te mit keresel itt?- néztem végig rajta.
- Ő a vérfarkasok kiválasztott szülöttje. Hiszen jól láttad te is, amikor születése után ide érkezett és megjelent fölötte a jel - válaszolt helyette az idős hölgy mellettem.
- Az azt jelenti....?- kezdett égni az arcom.
- Hogy mi egymásnak lettünk teremtve és az a feladatunk, hogy világra hozzuk a hibridet, aki békét hoz a két népre - válaszolt Seoho.
- Nem....- suttogtam ijedten. - Az lehetetlen!- pattantam fel idegesen. - Ez butaság! Lehetetlen! Ez őrültség!- kiáltottam és rohanni kezdtem ki a kertből.

Még hallottam a kiabálásokat magam mögött, de hála az égnek senki nem követett, így sikeresen be tudtam zárkózni az ideiglenes szobámba. Sírva csúsztam le az ajtó elé. Nem akartam elhinni, mi történik velem. Én képtelen voltam ezt az egészet felfogni és elfogadni... mert én már mást szerettem. Képtelen voltam mással elképzelni az életem.

- Areum!- dörömbölt az ajtón Seoho.
- Hagyj békén!- kiabáltam vissza.
- Hiába ellenkezel, Areum. Ez a sorsod, semmit sem tehetsz ellene!- dörömbölt tovább.
- Az én sorsom, hogy Taehyunggal legyek és szeressem őt! - ellenkeztem.
- Mostmár Taehyung is tudja az igazat, Areum. Amikor Chen és Kai elhoztak ide, tudott róla és hagyta, mert ő is érti, hogy a sorsod mellém rendel téged és ebbe nem szólhat bele! -felelte Seoho.
-Ne.... - sírtam egyre erősebben.
- Békét ajánlottunk nekik és amint legyőzzük a vámpír királyt, béke lesz és boldogság! Ne légy makacs, Areum!- ütött hevesen az ajtóra.
- Nem lehet...- hajtottam fejem a térdeimre.
- Taehyung már elfogadta az igazságot, Areum! Neked is el kell végre!- mondta eréjesen.
- Ez nem lehet igaz!- kiáltottam fel frusztráltan.
- Areum! Nyisd ki, amíg szépen kérem. Nem menekülhetsz előlem, ezt te is tudod!- szólt rám figyelmeztetően Seoho.
- Nem! Nem akarom! Nem akarom! - álltam fel dühösen tépve a hajam.
- Areum!
- Nem akarom! Taehyung! Taehyung! - kiabáltam kétségbeesetten.

Seoho hangja eltompult mögöttem, ahogy keservesen kiabálva éreztem feltörni belőlem a titokzatos erőmet és a szobán végigsöprő energiahullám mindent megrengetett.

Külső szemszög

A farkas villa teraszán üldögélő, teljesen letört Taehyung mellé Jimin ült le csendben.
- Tae...- kezdte finoman Jimin.
- Hogy jutottunk el ide, Jimin?- sóhajtott fel Taehyung.
- Nem tudhattad. Senki nem tudta- próbálta vígasztalni Jimin.
- Végig ő volt az, Jimin! És mire megtalálom, elveszik tőlem örökre - nyelt vissza pár könnyet a herceg.
- Sajnálom, Taehyung!- ölelte át Jimin.
- Minden tönkrement! Most mihez kezdek, Jimin? Mi lesz velem nélküle? - sírta el magát Taehyung. - El kellett sétálnom tőle úgy, hogy tudtam, soha többé nem láthatom, nem ölelhetem magamhoz és nem adhatok neki csókot. El kellett sétálnom, Jimin! Hogy éljek így tovább? - szakadt fel Taehyung összes fájdalma barátjába kapaszkodva.
- Sttt! Nyugodj meg! Semmi baj!- csitította Jimin könnyes szemekkel.
- Képtelen vagyok nélküle élni, Jimin! Nekem ő a mindenem!-  sírt tovább Taehyung.
- Sttt, Tae! Nyugodj meg!- szorította még jobban magához a síró barátját Jimin.

Taehyung fájdalmas sírása elnyomta az erdő mélyén susogó, recsegő bozót hangját, ahogy a két rohanó vámpír lába alatt ropogtak a száraz ágak és levelek. Jimin és Taehyung nem hallották közeledni a két vámpírt, pedig ők úgy rohantak az erős farkas szagot követve, mintha a saját életükért rohantak volna.

Sziasztok, drágáim!💕
Valahogy a keddi napok mostanság nem jönnek össze nekem.😅
Ezért ismét elnézést kérek, ám betegség miatt napok óta először tudtam ma normálisan összeszedni magam és elvégezni pár teendőmet, melyek között jó elől volt a rész pótlása, ami tegnap elmaradt.
Hatalmas fordulatot hozott ez a rész. Kinek mi a véleménye róla? Várom a gondolataitokat kommentben!😉
Köszönöm a türelmet és a támogatást! További szép hetet kívánok, vigyázzatok magatokra!🥰