V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Tizenegyedik vércsepp Δ

- Honnan tudod?- előzött meg kérdéssel Namjoon.
- Mivel Jungkook meg én itthon maradtunk kimentem a kertbe. Amikor az ajtóhoz akartam sétálni , hogy jöjjek be meghallottam Taehyungot. Kiabált. A nappali ablakhoz siettem,hogy lássam mi történt. Bent ült az ágyon, Areum meg akkor húzódott el tőle, látszott rajta, hogy nagyon megijesztette Tae viselkedése. Taehyung próbált bocsánatot kérni és akkor nyújtotta ki felé a kezét. Erre mintha elbűvölték volna a semmibe meredt pár percig, majd a szája elé kapta a kezét és felpattant az ágyról - mesélt el mindent.

- Mit akarsz ezzel mondani?- rázta a fejét Jin.
- Talán Tae megpróbált rá hatni?- vetette fel Jimin.
- Éreztem volna, ha használja az erejét. Ő nem tett semmit. Areum annál inkább - adott választ Yoongi.
- Miért? Mit tett?- kérdeztem én.
- Amikor Tae felé nyúlt hirtelen mintha elbűvölték volna. Fátyolos lett a tekintete és nem mozdult. Belőle pedig furcsa, erős energia kezdett el áradni. Nagyon rövid ideig éreztem, de ilyen erővel még nem találkoztam. Hogy is mondjam? Nagyon furcsa volt - mondta összezavartan.
- Azt akarod mondani Areum nem ember?- szörnyülködtem.
- Azt megéreztem volna azonnal. Kizárt - nyugtatott meg azonnal Jin.
- Akkor mégis mivel magyarázod azt amit éreztem?- erősködött Yoongi.
- Lehet, hogy egy másik klán védence. Talán onnan éreztél valakit. Lehet kémnek küldték!- nézett Namjoonra Jin.
- Nincs rajta jel. Taeval megbizonyosodtunk róla még az elején - töprengett Nam.
- Akkor nem tudom mi lehet - sóhajtott Jin.

Hiába okoskodtunk semmi sokra nem jutottunk vele. Mindenki magába roskadva ült valahol a szobában.

Aztán egyik pillanatról a másikra erős jelenlétet kezdtem el érezni igen közelről. Felkaptam a fejem, velem egy időben pedig a többiek is ugyanígy tettek. Akkor mind éreztük, nem csak én.

- Nem csak én érzem, ugye ?- szólalt meg elsőnek Jimin.
- Ezt éreztem a délelőtt Areum felől - mondta Yoongi.
- Gyorsan!- pattant fel Namjoon.

Mind a konyha felé kezdtünk rohanni, s így az erő is egyre jobban erősödött.

- Francba mi ez?- sziszegte Namjoon.

Rég nem láttam ennyire elveszettnek. Namjoon általában mindig mindent tudott, mindenről. Neki és semmi nem okozott meglepetést. Most viszont még ő se tudta mi fokyik itt. És igen ritka eset az ilyen.

Zihálva torpantunk meg az ajtó előtt, amit nagy lendülettel csaptunk ki.

Megint az a jelenet fogadott minket ami korábban a nappaliban is. És Yoonginak is igaza volt. Az a furcsa valami Areumból áradt.

Areum szemszöge

Csendben ettük a rizs sütiket, míg én vagy hármat felfaltam Taehyung leküzdött egyet. Arca aggodalmasan festett, makacsul bámult egy pontot, pislogás nélkül.

- Rendben vagy?- néztem rá.
- Hogy?- fordult felém gyorsan.
- Alig eszel. Minden rendben?- ismételtem meg.
- Áh igen, csak gondolkodtam - mosolygott hamiskásan.
- Min?- fordultam felé.
- Sok mindenen - nevetett a sütit piszkálva.
- Áh, értem - fordultam vissza a sajátom felé.
- Ne haragudj a mai miatt. Én... nem akartalak megijeszteni - fordult most ő felém.
- Én is sajnálom. Túlreagáltam. Te csak segíteni akartál -ráztam a fejem bűnbánóan.
- Sosem akarlak, mégis mindig megijesztlek valahogy - nevetett fel kínosan.
- Ugyan már! Rendben van - legyintettem.
- Béke?- nyújtotta a kezét.
- Az - nyúltam volna, hogy megfogjam, de az elmémet megint ellepte az a bizonyos kép és Taehyung ugyanúgy beleolvadt a sötét alakba, mint azelőtt a nappaliban. Megdermedtem tőle.

-Areum ?- hallottam bizonytalan hangját a messzeségből.

A kép egy hangos csattanás következtében szakadt meg előttem,én meg vissza tértem a valóságba.

A fejem az ajtóhoz kaptam, ahonnan jött a zaj.

A többiek kifulladva álltak ott, és mind értetlenül meredtek rám.

Feleszméltem az előbbi szituációból és hatalmas lendülettel pattantam fel a székből, ami hatalmas csattanással földet ért.

- Mi folyik itt?- lépett be Namjoon a helyiségbe és aggódva végigmért engem.

Nem tudtam válaszolni. Folyton a fejemben ragadt álomkép lebegett a szemem előtt, amint Taehyung alakja egyesül az árnnyal. Mi a fenéért látok én ilyeneket? A gyógyszertől van?

- Areum, jól vagy?- hallottam valahonnan Jin hangját. Messzinek tűnt. Mintha egy távoli hegy tetejéről kiabálna nekem. - Areum !- szólított meg újra.

Ahogy végignéztem rajta és a hét mellette álló alakon szemeim kétszeresükre nőttek. Ösztönösen hátráltam egy lépést, ami előidézte a találkozómat a fallal. Feltapadva a hideg vakolatra figyeltem a szemem előtt lejátszódó képeket. Megjelent a hét árny, aztán körvonalaik elkezdtek kitisztulni. Először Taehyung rajzolódott ki középen, s mellette két oldalt a hat másik fiú. Mindegyik megfelelt egy árnynak az álomból amik a szemem előtt kerültek épp egyeztetésre. Elszörnyülködtem. Miért látom őket az álmaimban? Van ennek értelme?

- Areum, mi folyik itt?- vonta fel idegesen a szemöldökét Namjoon.

Belenéztem sötét szemeibe, de egy szót se tudtam kiejetni kiszáradt ajkaimon. Szerettem volna segítséget kérni tőlük, hogy állítsák meg ezt az egészet, mert fogalmam sincs mi az és félek, de megnémultam.
- Mi történik vele ?- fordult Taehyung az idősebbek felé.

Dermedt légkörben álltunk percekig, a fiúk tanácstalanul szólongattak és próbálták kitalálni mi a helyzet velem. Sikertelenül.

Végül hirtelen eltűnt a szemem elől az álomkép és újra vissza kaptam a testem felett az irányítást. Egyszerre kapták felém a fejüket.

Kiakadva néztem rájuk , egyenként végighordoztam mindegyikükön a tekintetem, kapcsolatot, magyarázatot keresve.

- Mi történt veled Areum?- indult meg felém Taehyung.
- Ne!- tettem fel a kezem félénken.-Ne gyere ide!- ráztam a fejem. Nem tudtam mi ez az egész és nem akartam bántani őt.
- Semmi baj! Vegyél mély levegőt!- lassította le a lépteit, de nem állt meg.
- Ne gyere ide Taehyung! - kiabáltam rá.
- Semmi baj Areum!- nézett mélyen a szemembe.
- Állj meg kérlek! - szorítottam le a szemem.
- Stt! Ne kiabálj! Nem fog semmi történni!- áraszotta el a fejemet rekedtes , mély hangja.
- Taehyung!- kiabáltam, mikor megéreztem testét közvetlen magam előtt.
- Nyisd ki a szemed Areum!- ragadta meg a vállaimat.
- Eressz!- sipákoltam tovább.
- Nyugodj meg!- parancsolt rám.

Bátortalanul nyitottam fel szemhéjaimat, hogy az íriszeibe nézhessek.

- Ne kapkodd a levegőt!- nyúlt fel hatalmas kezével a fülem mögé és fejemet közel húzta övéhez, úgy, hogy orrunk össze érjen, s ezáltal át tudjam venni légzési ritmusát. Ahogy a kilégzett forró levegője megcsapta az arcom megnyugodott a testem, így sikerült lelassítanom a légzésemet.

- Ne remegj!- simított végig gerincem vonalán lassan, amit jóleső érzés kisért ujjai nyomán. Megfeszült izmaim azonnal kiengedtek és elernyedt a testem tőle.

- Ne pánikolj!- nyomott hosszas puszit a fejemre, amitől kicsordultak a könnyeim, a fejemben tomboló gondolatok pedig elcsendesedtek .

Halk szipogásom közepette óvatosan emelt az ölébe, s utat kérve nekünk át vitt a kanapéra.

- Aludj!- takargatott be gondosan.
- De Tae..!- akartam felülni, viszont ő azonnal visszanyomott az ágyba és fölém hajolt.
- Minden rendben van! Csak pihenj!- csitított el.

Sziasztok , sziasztok! Hoztam is az újabb részt nektek kedd nevében. Remélem tetszik nektek eddig ez a sztori.🥰
Lassan 700 megtekintésnél járunk, köszönöm szépen nektek! ❤️
Szép hetet kívánok!🥳