V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százharmadik vércsepp Δ

- Égessék el! Égessék el!- kiabálta a tömeg vérszomjasan. Hatalmas volt a hangzavar, de még ígyis kihallatszottak a nő fájdalmas kiálltásai. A tűz egyre nagyobb lángokra kapott és a nő csak tovább kiabált kínlódásai közepette. Az apró alak lefagyva meredt a jelenetre. Úgy tűnt, egyszerűen a földbe gyökerezett a látványtól. Élve égették el őt. Mindenki szemere láttára. Az arca minden fájdalmát tükrözte. Már nem lehetett őt megmenteni.

- Areum-ah!- ragadta meg valaki hirtelen a vállait és elfordította a szörnyű jelenettől. - Merre csavarogtál el már megint? Mondtam, hogy maradj mellettem!- szidta le a herceg. A hercegnő nem tudott megszólalni, csak nézett a szemeibe mozdulatlanul. - Mi a baj?- simított az arcára. A kislány még mindig nem mondott semmit, csak lassan megfordult és a hatalmas tűzre nézett és az immár néma nőre. Alig látszott ki a lángok közül. - Ne nézz oda!- takarta le a szemeit hirtelen Taehyung. - Menjünk! Mára végeztem!- kapta fel az ölébe gyorsan a gyereket.
- Ő egy volt közülünk, igaz?- szólalt meg a kislány jóval később.
- Hmm?- pillantott rá a férfi.
- Az a nő... Egy volt közülünk...- motyogta.
- Nem tudom, nem ismerte, Areum-ah. Ne gondolj erre! - rázta meg a fejét a herceg.
- Hazdusz...- jelentette ki a hercegnő.
- Tessék?- lepődött meg Taehyung.
- Az a nő a kastélyban dolgozott. Néha beszélgettél is vele - mondta neki. Taehyung enyhén elnyíló ajkakkal, csodálkozva meredt rá pár pillanatig.
- Sajnálom, Areum-ah...- nevette el magát végül kínosan. - Jobb lenne, ha elfelejtenéd az egészet - tette gyorsan a fejére a kezét. Használni akarta az erejét.
- Mm-mm!- rázta meg a fejét a kicsi és elvette Taehyung kezét. Kérdőn nézett rá a herceg. - Tudnom kell ezekről a dolgokról. Hiába felejtem el, attól nem lesz jobb - vonta meg a vállait a lány.
- Sajnálom, Areum-ah...- sóhajtott fel Taehyung.- Ez a világ túl ocsmány hozzád - nézett rá szomorúan.

Elmagyrázhatatlan érzés volt látni az életemet magam előtt. Az életet, ami az enyém volt és nem is emlékeztem rá. Minden egyes pillanatot, amit kitöröltek a fejemből és talán örökre elvesztek volna, ha nem így alakul a sorsom.

Persze mindennek így kellett történnie. Valamiért így kellett lennie.

A kicsi Areum szépen növekedett, teltek a felhőtlen napok Taehyung kastélyában és a páros nagyon összenőtt. Amikor csak lehetett együtt voltak, kialakult közöttük egy rendkívül szoros kapcsolat, amit az idő csak erősített. Hallottam a nevetést, láttam a mosolyokat, a vidámságot, minden szépnek tűnt és idillinek.

- Volt egy furcsa álmom - szólalt meg a kislány, miközben ő meg Taehyung a növényházban sétáltak.
- Milyen álom?- nézett le rá a herceg.
- Azt álmodtam, hogy elvisznek innen. El kellett mennem és többé nem találkozhattam veled- mesélte.- Nagyon rossz volt.
- Micsoda rossz álom! - csóválta meg a fejét Taehyung.
- Ugye nem történhet ilyen?- nézett fel rá a hercegnő hatalmas szemekkel. Megálltak.
- Ne aggódj, Areum-ah!- gugolt le hozzá.- Ez csak egy buta álom volt. Minden rendben van és senki nem fog elvenni tőlem. Neked itt a helyed, mellettem - simított a fejére mosolyogva.
- Biztos?- bizonytalankodott a gyermek.
- Sosem hagynám, hogy bármi is történjen veled - nézett mélyen a kislány szemeibe.
- Vegyél fel az ölödbe!- kérte végül pár másodperc csend után.
- Gyere, kis hercegnőm! Ne szomorkodj!- kapta fel Taehyung lágyan mosolyogva.

- Felség!- rohant szembe a hosszú ösvényen az egyik szolgálólány.
- Valami baj van?- ráncolta a szemöldökeit Taehyung.
- A király érkezik a kastély felé!- állt meg a lány lihegve.
- A király?- lepődött meg Taehyung.
- Igen, felség - bólintott a szolgáló.
- Kikkel érkezett?- indult el kifelé Taehyung sietősen.
- Egyedül van, felség. Csak a királyi autóval érkezett- sietett utánuk az alkalmazott.
- Királyi autó?- ismételte vissza a hercegnő.
- Egyedül?- torpant meg Taehyung és a lányra nézett.
- Igen , uram - bólintott ismét ő.
- Mi az az autó?- húzta meg enyhén elegáns mellénye gallérját a hercegnő az ölében.
- Egy olyan gépezet, amely embereket szállít- mosolyodott el rá pillanatva Taehyung.- Menjünk!- indult tovább.

A király újabb látogatásának természetesen senki se örült annyira, de hát muszáj volt fogadni őt, hiszen ő volt a király. Taehyungon azonnal látszódott az aggodalom és az udvaron várakozó személyzeten is.

A herceg a személyzet mellé lépett és átadta dajkája kezébe a hercegnőt. Majd pár lépést előrébb sétált, hogy köszönthesse az uralkodót, mint a kastély ura.

A király valóban csupán két katona kíséretében érkezett a belső udvarra. Lelassítottak, majd a katonák kiszállta után a király is elhagyta az autót és Taehyung felé sétált.

- Minek köszönhetem a látogatást, felség? - hajolt meg előtte Taehyung.
- A lányomhoz jöttem - tett még pár lépést közelebb az uralkodó.
- Areumhoz?- csodálkozott el Taehyung.
- Olyan meglepő, hogy látni szeretném a lányomat?- mosolyodott el mindentudóan a férfi.
-Dehogy is, felség! Szívesen látjuk önt, bármikor- mentette a helyzetet a herceg.

A király figyelmen kívül hagyta őt és a kislány elé sétált. A hercegnőt a földre tették, ő pedig bátortalanul nézett fel a magas férfire, aki szó nélkül figyelte őt. Mielőtt a dajka nyitott száján szavak jöhettek volna ki, a kislány lassan meghajolt a királynak köszönésképpen, ahogy az illet.

- Menjünk be!- indult tovább a király elégedetten.

Vacsorához teríteni siettek a szolgálók, míg a herceg és a hercegnő a társalgóba vezette a királyt. Leültek mind, a szolgálók bort hoztak, mert a király szeretett borozgatni. A két másik személy csendben figyelte, ahogy kortyolgatja a vörös italt.

- Hogy vagy, Areum? Jó itt neked?- szólalt meg végül lányára pillantva. A kislány meglepődve nézett fel és pár pillanat kellett, amíg össze szedte magát.
- Igen, minden nagyon tetszik itt - válaszolt bizonytalanul.
- Örülök, hogy ezt hallom. Bíztam a hercegben - nyugtázta.
- Igyekszem, felség - mosolyodott el halványan Taehyung.
- Hmm, köszönöm - hunyta le a szemeit a király nyugodtan kortyolva a borból még párat.

Meglepő volt, de az láttam, hogy a király a maga módján próbált nyitni a kislány felé, aki ennek nagyon örült és hamar felszabadult körülötte. Pár óra elteltével apró szája be nem állt és mindent meg akart mutatni és el akart mesélni az apjának, amit csak lehetett. Ahogy teltek a napok a férfi is feloldódott egy kicsit és ez mindenkit meglepett. Úgy tűnt, még a rideg király szívére is hatással volt a kislány.

- Ma lovagolni fogunk!- magyarázta a férfi a kislánynak, ahogy sétáltak kifelé a kastélyból.
- Én nem tudok lovagolni - felelte a hercegnő.
- Ideje megtanulnod!- kontrázott a király.
- Ugye nem fogok leesni?- aggodalmaskodott a kislány.
- Nem fogsz!- nyugtatta meg apja, majd kilökte a kastély hatalmas ajtaját.

A belső udvaron már ott állt a ló felnyergelve, a lovat fogó szolgáló mellett pedig Taehyung várt rájuk. Az udvaron tartózkodók rejtett mosollyal figyelték, ahogy a kislány végre lehetőséget kap, hogy időt töltsön az édesapjával. Őszintén boldognak tűnt, hiszen a számára két legfontosabb férfi karakter ott volt mellette és figyeltek rá. Taehyung vezette a lovat lassan, a király pedig tartotta és tanácsokkal látta el a magas ló hátán bizonytalanul kapaszkodó kislányt.

Sziasztok, kedveseim!💕
Nagy szeretettel hoztam nektek pár újabb eseményt a páros közös múltjából. Remélem, hogy élvezhető részek ezek is és nem bánjátok, hogy erre a szálra is hangsúlyt fektetek.
Szeretnék a hétvégén még egy részt hozni, nektek, úgyhogy jelentkezek még! 😉
Addig is szép hetet kívánok mindenkinek! 🥰