V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Nyolcvanhetedik vércsepp Δ

A fiúk mind az asztalnál ültek és vidám beszélgetés folyt, miközben ettek. Az asztal tele volt mindenféle finomságokkal, étel illat lengte be a helyiséget.

- Gyorsan egyél, Areum, mielőtt kihűl!- szólt ki In néni a konyhából.
- Igenis! Jó reggelt!- köszöntem neki és az asztal felé siettem.
- Seoho mellett van még egy hely. Ülj le!- nézett fel rám Xiumin mosolyogva.
- Köszi - huppantam le. Éreztem magamon Seoho tekintetét, de próbáltam nem figyelni rá.
- Csak nem siettél?- vigyorgott a másik oldalamon Chen idiótán.
- Te!- néztem rá dühösen.- Szörnyű vagy!- ütöttem a vállára, mire elnevette magát.
- Mit csináltál már megint, Chen?- csóválta meg a fejét mosolyogva Xiumin.
-Felzavart és azt mondta, már kell indulni. Úgy siettem, majd haltam meg - panaszkodtam.
- Legalább időben kész vagy. Máskor órákat kell várni utánad- kommentált Suho velem szembe.
- Nem is!- rúgtam a lábába az asztal alatt.
- Te kis...!- harapta el a mondat végét, én meg kinyújtottam rá a nyelvem.
- Egyetek, mert tényleg elkésünk!- zárta le a vitánkat D.O.

A reggeli kellemesen telt, a fiúkkal mindig is szerettem időt együtt tölteni, még a piszkálódás is szívmelengető törődésnek számított közöttünk. Már csak én és Seoho voltunk az asztalnál, én ettem még, ő pedig csak ült egy pohár narancslevet iszogatva.

- Jól aludtál?- kérdezte felém pillantva.
- Hmm... Aludtam, mint a bunda - bólintottam. - Veled minden rendben?- vettem egy újabb falatot a számba.
- Igen. Jól vagyok - villantott meg egy enyhe mosolyt.
- Te is jössz ma velünk?- folytattam a beszélgetést.
- Igen, remélem nem bánod- nézett rám.
- Dehogy! Miért bánnám?- ellenkeztem azonnal.
- Érzem, hogy zavar a jelenlétem - mondta keserűen.
- Mi?- lepődtem meg.
- Mióta átalakultam, már nem tudsz úgy kezelni, mint azelőtt. Tudom, ez így van rendjén - nyugtatott mindkettőnket.
- Ez nem igaz! - tagadtam.
- Érzem, noona - csóválta a fejét.
- Attól ugyan úgy szeretlek, Seoho, csak új a helyzet és még kell szoknom- magyaráztam meg neki
- És mi van, ha én nem?- nézett hirtelen a szemeimbe.
- Tessék?- kérdeztem, mert nem értettem, mire gondol. Pár pillanatig csak szemezett velem. Elnyitotta ajkait, mintha akarna valamit mondani, de végül csak sóhajtott egyet lemondóan és felállt. - Hova mész?- szóltam utána.
- Elkészülni- felelt vissza csendesen.
- Seoho!- kiáltottam, de nem állt meg.

- Ne törődj vele! Szeszélyes az átváltozás miatt. Majd megbékél- tette a vállamra a kezét In néni.
- Köszönöm- sóhajtottam.
- Végeztél az evéssel?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, köszönöm szépen! Isteni volt!- bólintottam hálásan.
- Egészségedre!- vette el előlem a tányért.
- Hagyja csak! Segítek!- pattantam fel gyorsan.
- Menj és készülődj nyugodtan kedvesem! Megoldom!- rázta meg a fejét.
- Ugyan! Ez a legkevesebb!- erősködtem és felkaptam két üres tálat.
- Nagyon köszönöm!- hálálkodott.
- Igazán nincs amit!- tettem be a kagylóba az edényeket.

Ahogy a szemem végig siklott a pulton és találkozott a hatalmas darab nyers hússal, ami megkészítésre várt egy vágódeszkán, azonnal éreztem a gyomrom kavargását és csapot-papot hagyva rohantam a fürdő felé szájra tapasztott kézzel. In néni aggódva kiáltott utánam, de már nem tudtam rá figyelni. Félre löktem még az útban álldogáló fiút is és sebesen csaptam be magam mögött az ajtót, mielőtt jött is ki belőlem minden.

- Hé, hé!- rohant be az előbbi fazon és gyorsan hátra fogta a hajam.- Nyugi, kislány! Semmi baj!- simogatta hátam, mikor köhögni kezdtem.
-Mi történt?- csendült fel egy ismerősebb hang.
- Fogalmam sincs. Úgy rohant be, mint akit a halál kerget- mondta az idegen. Mivel kijött minden, aminek ki kellett, erőtlenül dőltem az idegen mellkasának.
- Woah! Óvatosan !- fogott meg biztosan.
- Areum! Hé! Mi a baj?- gugolt le elém aggódva Suho. Fáradtan nyögtem fel és a kagyló felé mutattam.
-Gyere!- segített fel a másik alak segítségével és oda vittek a kagylóhoz, hogy arcot tudjak mosni.
- Szólok a többieknek, hogy menjenek nélkülünk és megkeresem Doo Young-ot, hogy nézzen rá. Aggódok érte - mondta Xiumin a másik srácnak, míg én arcot mostam.
- Már bocsánat, hogy így kérdezem, de nem ő a vámpír védenc? - nézett rám a tükörben.
- De igen. Miért?- felelte Xiumin, míg én bólintottam egyet.
- Akkor valószínűleg vámpír vért ivott és annak a mellékhatásai mutatkoznak nála. Nem kell aggódni!- mondta ő.
- Ó....- értette meg Xiumin.
- Jól vagyok, Xiumin. Ne aggódj!- nyugtattam meg elkapva egy törölközőt.
- Úgy van, ahogy Eun Woo mondta?- kérdezte tőlem Xiumin.
- Igen, úgy. Nincs miért aggódni. Pár perc és jobban leszek - bólintottam mosolyogva.
- Hála az égnek. Megijedtem!- fúj ki egy nagy adat levegőt.
- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. Azt hittem, már túl vagyok ezen, de úgy látszik még nem - nevettem el magam.
- Semmi baj! A lényeg, hogy jól vagy - simított a vállaimra.
- Mi folyik itt?- jelent meg az ajtóban Seoho.
- Semmi - vágtam rá azonnal.
- Rosszul vagy, noona?- lépett be gyanakodva.
- Nem, minden rendben van - fordultam el kissé tőle.
- Hazug - felelte halkan. Rá kaptam a fejem és megláttam, ahogyan a még le nem húzott wc-re pillant.
- Elég!- léptem elé gyorsan és lehúztam azt.
- Mi történt veled?- fordított szembe magával.
- Semmi! - néztem félre.
- A vámpírod miatt van, nem igaz?- horkantott fel.
- Nincs jogos őt kérdőre vonni, Seoho! Viselkedj!- szólt rá azonnal Xiumin.
- Miért hagyod, hogy ez történjen veled?- kérdezte Seoho dühösen, oda se figyelve az idősebbre.
- Minden rendben van, Seoho! Nem kell aggódnod! Mostmár jól vagyok!- mondtam neki lágyan.
- Folyamatosan bánt téged! Mégis miért ragaszkodsz hozzá?- emelte fel a hangját.
- Elég legyen, Seoho!- lökte őt el tőlem Xiumin.- Ez a viselkedés elfogadhatatlan! Azonnal fejezd be!- parancsolt rá.
- Argh!- mordult idegesen a fiatalabbik és kiviharzott.
- Ne légy vele olyan szigorú, Xiumin! Te is tudod, hogy nemrég alakult át! - kérte Yeon Woo.
- Nem érdekel! Akkor sem viselkedhet így!- vágott vissza ő.
- Ne idegeskedj, kérlek! Minden rendben - fogtam a karjára.
- Gyere! - húzott ki magával a fürdőből.

Xiumin azért mégis ragaszkodott hozzá, hogy a falka orvosa rám nézzen, amit végül hagytam neki, mert nem akartam, hogy tovább aggódjon miattam. Mikor az orvos is megnyugtatta őt, hogy minden rendben, össze szedtük a csapatot és végre elindultunk a fürdő felé.

A túra kifelé vidáman telt, sokat viccelődtünk és beszélgettünk, ugyan olyan jó hangulat volt, mint bármelyik másik nap, még Xiumin és Seoho között sem érződött feszültség szerencsére. Eléggé elfáradtam, mire elértük az úticélt, de teljesen megérte. A hegységben rejlő gőzölgő, kis tavak egyszerűen lenyűgöző látványt nyújtottak, mint egy igazi tündérbirodalom. Erdő vette körül a helyet, az egész el volt rejtve a magas, sűrű lombozatú fák között, olyan varázslatos volt.

A hangulat csak egyre fokozódott, ahogy oda értünk. Mindenki fürödni akart, izgatottak voltunk. Először azért gyorsan lepakoltunk nem messze a tavaktol, ahol még fű volt. Aztán gyorsan levezkőztünk és egy-egy törölközőt magunk köré csavarva sietünk a víz felé.

Sziasztok, drágák! Szép keddet nektek, hoztam egy új részt.🥰
Tudom, hogy nem ez a történetszál érdekel titeket a legjobban, de kérlek, bízzatok bennem, mert mindennek meglesz a maga ideje.
Köszönöm a kitartást és a kedves szavakat, remélem, továbbra is velem tartotok majd.
Kellemes hetet kívánok!❤️