V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százharmincadik vércsepp Δ

Taehyunggal kettesben az idő nagyon hamar eltelt. Mondanom sem kell, hogy rengeteg bensőséges pillanatot és éjszakát osztottunk meg egymással, emellett viszont Taehyungnak volt egy olyan ötlete, hogy próbáljuk meg megvizsgálni a képességeimet, hátha segít megérteni a dolgokat. Így amikor nem az ágyban hancúroztunk vagy pihentünk éppen, a képességeim előhívásával és vizsgálásával telt az idő.

Eljutottunk odáig, hogy a pajzsot tudtam használni Taehyung ellen, amikor marhaságokat akart kiolvasni a gondolataim közül, amit persze nem akartam hagyni, viszont a másik erőmet nem nagyon tudtuk elérni, ami miatt kissé szomorú voltam, hiszen elég hasznos képesség lett volna, ha tudnám kezelni.

Taehyung persze sosem hagyta, hogy szomorkodjak, mindig felvidított valami vagány dologgal vagy egy beszélgetéssel. Jártunk az erdő közti vízesésnél, tónál,  barlangnál, kilátónál, sétálni, ha pedig nem mentünk ki, akkor Taehyung mesélt nekem a természetfeletti világ mindenféle dolgairól, hiszen hamarosan nekem is fontos szerepem lesz bennük.

Amikor a kocsiban találtam magam és indulni kellett vissza a kastélyhoz, hogy onnan a ceremónia helyszínére utazzunk, ismét idegeskedni és izgulni kezdtem. Taehyung éppen a csomagokat dobta be a kocsiba, de attól éreztem, hogy figyel.

- Minden rendben van, kicsim?- ült be a volán mögé.
- Csak aggódom - ismertem be.
- Elhiszem, de nincs amiért - simított a combomra. - Mindannyian ott leszünk veled és vigyázunk rád, rendben? - mosolygott rám biztatóan.
- Hmmm- hunytam le a szemeimet.
- Mehetünk?- indította be a motort.
- Igen - néztem vissza még utoljára a házra, ahol olyan boldog voltam, az elmúlt napokban.

Valahogy, ha kocsiútról volt szó, én mindig alvással vészeltem át az egészet, s ez most sem volt másképpen. Főleg, mivel az utolsó éjszakát Taehyung nagyon is emlékezetessé tette, kevés alvással, rám is fért a pihenés.

- Kicsim! - hatolt be az álmaim világába Taehyung lágy hangja. - Areum-ah! - simított a karomra. - Kicsim, ébredj, itthon vagyunk! - fogta keze közé az arcomat, mire végül kinyitottam szemeimet.
- Mmm, még álmos vagyok - nyafogtam.
- Tudom, édesem, ne haragudj, de megérkeztünk - mosolygott rám lágyan.
- Vegyél fel!- tártam ki felé a kezeimet.
- Gyere!- kapott az ölébe és kiemelt a kocsiból.
- Nem vagy te egy kicsit túl kényelmes, Areum-ah?- sétált felénk huncutul mosolyogva Jimin.
- Nem, én megtehetem - nyújtottam ki rá a nyelvem, miközben Taehyung lerakott, hogy tudjak köszönni a barátunknak.
- Látom, Taehyung tejbe-vajba fürdet - ölelt magához nevetve.
- Mert megérdemli- vágta rá a párom.
- Hogyne. A végén aztán aranyhintóban kell majd hordozni - lépett Jimin Taehyunghoz, hogy köszönjön.
- Akkor arany hintót kap - kacsintott rám Taehyung mielőtt köszöntötte Jimint. Elmosolyodtam.
- Mindent rendben van, Areum? Jól érzed magad? - tette a vállamra a kezét Seokjin.
- Igen, minden oké, köszi, Jin- mosolyogtam fel rá.
- Milyenek voltak a kaják, ízlettek?- érdeklődött.
- Minden isteni finom volt. Nélküled éhen haltam volna, szóval nagyon köszi! - mutattam fel a hüvelykujjaimat neki.
- Ennek nagyon örülök - vigyorodott el elégedetten.
- Holnap reggel pár vizsgálatot el kell végeznünk, hogy lássuk egészséges vagy-e a ceremóniához - jelent meg mellettünk Namjoon.
- Neked is szia, Namjoon - nevettem el magam.
- Minden rendben volt?- nézett rám.
- Persze. Minden tökéletes volt - bólintottam.
- Hát persze, egy kis szex mindent megold - szólt hátra Jimin.
- Jimin!- kiáltottunk rá Taehyunggal egyszerre.
- A gyermeketek keresztapja én leszek!- kiáltott izgatottan Jungkook.
- Zseniális döntés lenne- jelent meg Yoongi is valahonnan.
- Na jólvan mindenki, menjünk inkább vacsorázni, mit szóltok?- váltott témát Jin mosolyogva.
- Nagyon muszáj menjünk?- néztem Taehyungra.
- Ne aggódj, ma csak mi leszünk. A szüleink már elindultak az udvar nagy részével együtt a ceremóniát előkészíteni - magyarázta Jungkook.
- Az jó - fújtam ki egy adag levegőt megkönnyebbülve.

Hiába, hogy nem voltunk sokan, a hatalmas ebédlő ígyis élettől zengett a vacsora ideje alatt, de ezt a fajta életet és hangzavart nagyon szerettem a másikkal ellentétben. Jól esett, hogy csak magunkban voltunk, mert nyugodtan el tudtam engedni magam, végre nem figyelt megannyi idegen szempár és nem suttogtak a hátam mögött. Ezek a vámpírok körülöttem elfogadtak engem úgy, ahogy vagyok, ez pedig megnyugtatott.

Persze a szexuális életünk sajnos fő témája maradt az estének, a fiúk, főleg Jimin és Jungkook, de a vacsorára megjelenő Hoseok is, nagy előszeretettel sütötték el a rosszabbnál rosszabb poénokat. Ám legnagyobb meglepetésünkre még Yoonginak is volt egy igen pikáns beszólása, aminek hatására csengett a terem a fiúk nevetésétől. Én is nevettem persze.

Vacsora után aztán hagyták, hogy elvonuljunk a szobánkba és lepihenjünk, persze azért a huncut nézések és a szemöldökvonogatások elárulták, hogy azt sejtik, nem fogunk mi nagyot pihenni. Nos, én is azt sejtettem, hogy valóban nem.

- Tusolni szeretnél vagy inkább csináljak egy fürdőt?- tette le a felsőjét a székre Taehyung.
- Inkább tusolni - húztam el a szám.
- Menj csak nyugodtan, én addig átnézek pár papírt - mosolyodott el.
- Sietek - adtam egy puszit az arcára, mielőtt elvettem a köpenyemet.

A tusolás zseniális ötlet volt, teljesen felfrissültem és sokkal jobb lett tőle az egész közérzetem.

Taehyungot az asztalánál találtam, amikor elhagytam a fürdőt, éppen bele volt merülve pár pecsételt dokumentumba.

- Tae...- sétáltam oda hozzá.
- Végeztél, kicsim? - kérdezte fel sem nézve.
- Igen, mehetsz nyugodtan - ötletem át hátulról.
- Megyek....megyek is - írt alá még valamit, mielőtt felállt és magához húzott egy hosszú csókra. - Nehogy elaludj, mire végzek!- nézett a szemeimbe huncutul.
- Miért? Pihennünk kéne, nem?- játszodtam meg magam.
- Csakis miután jól tönkre tettelek - suttogta a számra.
- Kim Taehyung!- kiáltottam elkerekedett szemekkel.
- Szeretlek!- nézett vissza rám a fürdőajtóból.
- Perverz...- motyogtam.
- Addig feleselj, amíg el nem fenekellek- szólt ki a csukott ajtó mögül.
- Taehyung!- kiáltottam utána, de már csak édes nevetését hallottam kiszűrődni.

Míg Taehyung letusolt, addig én a teraszra sétáltam ki és a korlátra támaszkodva figyeltem a csillagos eget. Olyan békés volt minden és szép, imádtam az estéket.

Vajon lesz még ilyen békés este, mint a mai?

Ahogy a negatív gondolatok átvették az irányítást, idegesen hunytam le a szemeimet és mély levegőt vettem. Tudtam, hogy nincs más választásom, mint szembenézni azzal, ami rám vár, hiába is félek tőle. Egyáltalán nem akartam uralkodó lenni, nem akartam hatalmat és gazdagságot. Csak békét akartam és egy csendes életet Taehyunggal. Olyan sokat kértem volna?

- Minden rendben? - ölelt át hátulról Taehyung, s mivel váratlanul ért, összerezzentem érintése alatt.
- Hmm - engedtem bele magam a karjaiba.
- Tudom, hogy aggódsz. De nincs miért, rendben? Itt vagyok és együtt mindent megoldunk -nyomott egy puszit a nyakamba.
- Csak azt szeretném, ha végre túl lennénk rajta és kész. Elegem van ebből a folytonos aggódásból - sóhajtottam fel.
- Tudom, kicsim. Hamarosan vége lesz - adott egy puszit a hajamba. - Még csak pár nap és vége- bíztatott csendesen.
- Addig is vond el a figyelmemet!- fordultam egy hirtelen indulattól vezérelve szembe vele.
- Mit szeretnél, mit tegyek?- ölelte át a derekamat egy huncut mosoly kíséretében.
- Feküdj le velem!- hajoltam az ajkaira én is mosolyogva.

Sok puszi mindenkinek!❤️