V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százharmincnegyedik vércsepp Δ

A nagy nap.

Hihetetlen, hogy elérkeztünk ide is. Alig tudtam aludni valamit, Taehyung el kellett hipnotizáljon ahhoz, hogy pár órát sikerüljön aludni. De már hajnalban kipattantak a szemeim és nem bírtam egy helyben maradni. Fel-alá járkáltam és vártam, hogy kezdjünk el készülődni a déli ceremóniához.

- Kicsim, ülj le egy pillanatra és igyál egy korty teát!- próbálkozott Taehyung ismét, miközben aggódva követte ideges járkálásomat.
- Annyira félek- motyogtam magamon kívül.
- Tudod jól, hogy nincs mitől. Biztonságban vagy - ismételte magát türelmesen.
- Miért nem jön senki?- álltam meg dühösen az ajtóval szemben.
- Mert még nagyon korán van, Areum-ah. Kérlek, hagyd abba ezt a fölösleges pánikolást - ölelt át hátulról.
- Nem megy, Tae - fordultam vele szembe és szorosan hozzábújtam.
- Segítsek? - ajánlotta.
- Hmm, segíts - egyeztem bele, mert már nem tudtam más megoldásra gondolni.
- Itt vagyok, kicsim. Minden a legnagyobb rendben - tette kezét a fejemre.

Meleg bizsergés indult el a fejem búbjától és átjárva az egész testem előidézte bennem azt a nyugalmat, amit magamtól sehogy se tudtam. A fejemben cikázó gondolatok lecsitultak és normálisan tudtam venni a levegőt. Nem remegtek a kezeim, nem izzadt a tenyerem.

Fáradtan engedtem bele magam Taehyung karjaiba, aki az ölébe kapott és a kanapéhoz sétálva leült velem együtt a kényelmes párnák közé.

- Ez a tea segíteni fog, igyál belőle!- tartott felém egy csészét.
- Hmm - vettem el tőle és lassan kortyolgatni kezdtem.

Egy darabig csak csendben üldögéltünk és élveztem a Taehyung által kreált nyugalmat és az ölelése melegségét.

- Mi fog történni a ceremónia után?- törtem meg végül a csendet.
- Bevonulunk a fővárosba és elfoglaljuk a kastélyt, aztán tartunk egy hatalmas ünnepséget, majd a koronázás -sorolta fel.
- Apámmal mi lesz?- piszkáltam a csésze fülét.
- Ha megadja magát akkor kap egy kastélyt és csendben élhet ott mindenféle probléma nélkül - kezdte. - Ha ellenkezik, akkor vagy bezárják őt vagy megölik. Attól függ mennyire súlyosak a lázadó tettei - magyarázta.
- Ha elmenekült, az azt jelenti, hogy lázad, nem? - jutott eszembe.
- De, de igen - bólintott. - De ha elkapjuk és hajlandó megadni magát, akkor még megmenekülhet - simított egy tincset a fülem mögé.
- Mi van, ha engem akar és meg fogja támadni a ceremóniát?- ráztam meg a fejem.
- Lehetetlen, hogy itt legyen. Az egész terület állandó őrizet alatt áll, emellett pedig csapatok üldözik őt talán ebben a pillanatban is. Nem kell félned tőle, nem bánthat téged - adott egy puszit a homlokomra.

A pillanatot kopogás zavarta meg, amitől megijedtem. Taehyung jobban magához húzott és halkan elcsitított.

- Itt az idő? - suttogtam a felsőjére szorítva.
- Nem, még nincs - ültetett fel.
- Akkor ki az?- néztem fel rá.
- Menj, nézd meg - biccentett az ajtó felé mosolyogva.

Lassan felálltam és elindultam az ajtó felé. Párszor visszapillantottam Taehyungra, de ő csak bátorított tovább. Nyugodt volt, így biztos voltam benne, hogy nem lehet semmi baj.

- Jimin!- kiáltottam fel izgatottan, ahogy megláttam a fiút az ajtóban.
- Taehyung szerint bíztatásra van szükséged - mosolyodott el.
- Jó, hogy itt vagy!- öleltem meg.
- Hoztunk neked müzlit!- csendült fel Jin hangja.
- Müzlit? - engedtem el Jimin és Jin felé fordultam.
- Jimin azt mondta, szereted - bólintott.
- Igen, szeretem - öleltem meg őt is.
- Meddig fogunk az ajtóban állni?- lökte el magát a faltól Yoogni.
- Yoongi! -lepődtem meg. - Nem is láttalak - mondtam neki halkan.
- Valakinek oda kell figyelnie arra, hogy jól vagy-e - morogta.
- Ez azt jelenti, hogy aggódik érted - karolt át Jimin és bevezetett a szobába.

Yoongi még morgott valamit mögöttünk, de azt már nem értettem, mivel Jimin elkezdett Taeval beszélgetni közben. Viszont ettől függetlenül mindannyian bejöttek és én Tae mellett ülve elfogyaszthattam a hajnali reggelim, míg beszélgettünk. 

A fiúk meséltek ezt-azt a gyerekkori éveikről, aztán hallottam sztorikat arról is, hogyan találkoztak és arról is, ki mit csinált, amikor hosszabb időkre külön váltak.

Amikor újabb kopogás zavarta meg a beszélgetést, az érzéseim kiszabadultak Taehyung kontrola alól és azonnal idegesen álltam fel. Taehyung megfogta a kezem és nyugtatóan megrázta a fejét.

- Akkor ki az?- kérdeztem tőle.
- Nézd meg - lökött óvatosan az ajtó felé.
- Le fog száradni az orrom ettől a szagtól - morogta Yoongi.
- Ne is törődj vele. Menj csak!- legyintett Jin.

Lassan nyitottam ki az ajtót, mert nem voltam biztos benne, mi vár mögötte. De ahogy az kitárul, azonnal Kai karjaiban találtam magam, aki vidáman pörgetett meg. Elnevettem magam és jó erősen átöleltem őt. Annyira jól esett.

- Kai!- motyogtam a vállába.
- Jól vagy, kislány?- ölelt szorosan.
- Jól - szippantottam be az illatát.
- Na, hadd lássuk mi is Areumot!- ütötte vállon Chen Kait.
- Chen!- bújtam hozzá szorosan.
- Szia, kicsi! - nyomott egy puszit a hajamba.
- A vérszívó barátaid mondták, hogy betojtál, szólva jöttünk felvidítani - borzolta össze a hajam Suho.
- Nemár!- csaptam a kezére grimaszolva.
- Ne piszkáld már szegényt! - szólt rá Xiumin és a fejemre simított.
- Csak most találkoztunk és máris piszkál - panaszoltam Xiuminnak.
- A vámpírkád jól elkényeztett - grimaszolt egyet Suho.
- Óvatosan a szavakkal bundás, vámpír területen vagy - jegyezte meg mindentudó mosollyal Taehyung.
- Meghajoljak, felség?- játszodta meg magát Suho.
- Areum előtt hamarabb kéne - jegyezte meg Jimin.
- Ma van a nagy nap, igaz?- pillantott le rám Xiumin.
- Hmm - bújtam mégjobban hozzá.

- Taehyung, szerintem ma máshol alszol, mert Areumnak tiszta kutya szaga lesz - horkantott fel Yoongi.
- Az élet szaga jobb, mint a halálé - jegyezte meg Chen.
- Na jó, elég legyen a piszkálódásból. Nem ezért vagyunk itt - nézett körbe a jelenlévőkön Taehyung.
- Ez így igaz. Ma Areum miatt vagyunk itt - simított a hátamra Xiumin.
- Itt maradtok a ceremóniára?- kaptam fel a fejem reménykedve.
- Csaknem azt hitted, ki fogjuk hagyni - csóválta meg a fejét mosolyogva Chen.
- Sőt mi több, a kedves barátaid segítenek vigyázni rád a mai nap. Ezért nagyon hálásak vagyunk nekik - tette hozzá Taehyung.
- Tényleg?- lepődtem meg.
- A többiek azzal vannak elfoglalva - biccentett Xiumin.
- Köszönöm!- néztem végig rajtuk. - Annyira jó, hogy itt vagytok!- gyűltek könnyek a szemembe.
- Tudod, hogy mindig melletted vagyunk, történjen bármi - bíztatott Xiumin.

- Ha mindenki benne van, koronázzuk meg ezt a csodás reggelt egy finom reggelivel - csapta össze a kezeit Jin.
- Mi a reggelt nem gyilkolással kezdjük, sápadt - mosolyodott el Kai.
- Ahogy mi sem - mosolygott vissza rá Jin.
- Szeretném, ha ma reggel mind együtt ennénk- értettem egyet az ötlettel.
- És bármit szeretnél is, az pontosan úgy lesz - csípte meg az arcom Chen.
- Na, lássuk azt a vámpír konyhát - sóhajtott fel Suho.
- Vigyázz, ne follyon a nyálad majd az asztalra - köpte be Jimin.
- Nehogy valami más follyon - vágta rá Chen.
- Fiúk! - szóltam rájuk. - Nincs több piszkálódás! Ígyis elég ideges vagyok - halkultam el a végére.
- Nézz körül, Areum- ah!- lépett oda hozzám Tae és a kezei közé vette az arcom. - Mind itt vagyunk és vigyázunk rád. Semmi bajod nem eshet! - nyomott egy puszit a számra.

- Mindjárt elhányom magam, de romantikus - fújtatott Kai.
- Soha nem fogynak ki, pedig folyton akcióznak - értett egyet Jimin.
- Mindenki kifelé!- kiáltottam rájuk vörös fejjel, mire hangos nevetés zengte be a szobát.

Lassan, de biztosan meglesz a vége.😊