V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százharmincegyedik vércsepp Δ

Másnap a készülődés elég nehezen ment, mivel nem nagyon aludtunk az éjjel. Persze kettőnk közül én voltam az egyetlen, aki ezt érezte ugyebár, Taehyung gond nélkül végezte a dolgát, míg én aludtam el.

- Areum- ah, ha minden öt percben lefekszel, nem nagyon fogsz haladni - piszkált Taehyung folyamatosan.
- Nem érdekel, fáradt vagyok - nyöszörögtem.
- Csináljam meg helyetted?- kérdezte.
- Inkább ne, mert akkor ruhák nélkül maradok - morogtam, mire Tae felnevetett.
- Pakolj össze, addig én hozok neked enni és utána pihenhetsz, amíg indulunk, jó?- próbált ténylegesen segíteni.
- Jó - kapartam fel magam valahogy az ágyról.
- Jövök mindjárt - lépett ki az ajtón küldve felém egy mosolyt.

Mivel így se volt sok kedvem pakolni, csak gyorsan összedobigáltam magamnak pár nagyon szükséges cuccot, meg pár kelléket a fürdőből és azzal annyi volt nagyjából. Őszintén nem is nagyon érdekelt, mi lesz rajtam és mi nem, igazából semmi nem érdekelt már, csak túl akartam lenni rajta mindennél jobban.

A kész táskát végül a földre dobtam az ágy mellé és végre kényelmesen elhelyezkedhettem a sok puha takaró és párna között. Teljesen megfeledkeztem Taehyungról vagy a kajáról, azonnal elaludtam.

Egyedül aludtam el, de ahogy felébredtem, azonnal tudtam, hogy Taehyung mellettem van. Forró karjai öleltek át és izmos mellkasán feküdtem. Még pár perc erejéig megpróbáltam mégközelebb bújni hozzá.

- Jó reggelt, álomszuszék -nyomott egy puszit a hajamba.
- Hmm- motyogtam.
- Namjoon vár a vizsgálatokra, addig nem tudunk elindulni, míg nem ellenőriz mindent - simogatta a hátam.
- Még öt perc!- szorítottam őt jobban.
- El kell készülnöd, Areum-ah, mert utána indulnunk kell - simogatta a hajam.
- Jó...- ültem fel végül lassan nagyokat nyújtózva közben.
- Hozok neked friss kaját, addig készülj el - húzott fel az ágyból.
- Sokat! Éhes vagyok - ásítottam.
- Kérésed számomra parancs, hercegnő - hajolt meg enyhén, mire megcsóváltam a fejem és elindultam a fürdő felé. - Ne olyan gyorsan!- rántott vissza a kezemnél fogva és ajkait hevesen az enyémekre nyomta.

A lehető leggyorsabban készültem el, ahogy kérte, aztán próbáltam enni valamit abból, amit hozott, de nem nagyon csúszott az étel, hiába volt finom és hiába voltam éhes, így egy idő után feladtam. Taehyung próbált vitatkozni velem, hogy egyek még, de tényleg nem tudtam az idegesség miatt, így végül rám hagyta.

Namjoon eléggé morcos volt, mikor megjelenünk nála, mivel állítása szerint késésben voltunk. Nem akartam jobban felidegesíteni, így csak csendben hagytam, hogy végezzen el mindenféle dolgokat. Legalább egy órát tölthettem ott, mielőtt jóváhagyta az indulást az eredmények fejében.

Míg Taehyung lehozta a csomagomat, addig Jungkook lekísért az udvarra, ahol Kai várt rám ismételten, de még ember formában.

- Kai!- öleltem őt át mosolyogva.
- Szia, kislány!- fonta körém karjait.
- A többiek?- néztem fel rá.
- Páran már ott vannak Xiumin vezetésével, de a többiek itt vagyunk - simított a hajamra.
- Láthatom őket?- fordultam hátra a vámpírok felé.
- Szerintem nincsen akadálya, úgyis várunk még - mosolygott rám Jin.
- Ezaz!- rohantam a kapu felé.

Ahogy rálátásod nyílt a kapun túlra, azonnal megpillantottam a jó pár farkast kint időzni.

- Nézzetek, kit hoztam - szólította meg őket Kai, mire mindannyian felénk fordultak.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk izgatottan.
- Nem is köszöntök?- karolt át Kai.

Kai szavaira lassan elkezdtek közelebb jönni. Először Chen lépett elém, az ő farkasát ismertem. Orrát finoman az arcomhoz érintette, míg én megsimogattam a fejét, majd átöleltem a nyakát és a puha bundájába bújtam.

Aztán Kai segítségével megtudtam, hogy Suho jött oda hozzám. Ő a vállamra helyezte állát és a nyakamba fúrta orrát, ami belőlem egy kuncogást váltott ki. Aztán persze őt is megsimogattam, mielőtt átadta a helyét Baekhyunek.

Ő megnyalta a kezem és utána hagyta, hogy  megsimogassam, majd végül a fejem oldalához dörgölte a saját fejét, miközben én megöleltem őt.

Éppen hogy mindennek a végére értem, Taehyung keresett is, mivel indulni kellett. Míg Kai átalakult és kommunikált egyet a társaival, addig Taehyung magával szembe fordított.

- Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Minden rendben, Tae - simítottam az arcára.
- Hamarosan vége és akkor csak te és én leszünk, hmm? - érintette össze homlokainkat.
- Meg egy hatalmas nép, amit kormányozni kell - tettem hozzá.
- Együtt csináljuk, Areum-ah. Mindent együtt - ölelt magához.
- Szeretlek!- bújtam hozzá szorosan.
- Én is nagyon szeretlek, kicsim!- nyomott egy puszit a fejemre.

- Indulunk!- hallatszott Namjoon kiáltása.

- Végig vigyázok rád, rendben?- vette kezei közé az arcomat.
- Tudom - mosolyodtam el.
- Helyes!- viszonozta a mosolyt, majd ajkait sietősen az enyémekre nyomta.

Szenvedélyes, mély csókot váltottunk, ami mindkettőnek erőt adott ahhoz, ami várt még ránk, aztán Taehyung felsegített Kai hátára és csatlakozott a többiekhez, míg a farkasok körülvettek engem.

Egy utolsó vezényszó csendült fel az estében, majd a masszív csapat lassan útnak indult.

Az út hosszú volt és fárasztó, de nem akartam azzal hátráltatni senkit, hogy miattam meg kelljen állni. Reméltem, hogyha odaérünk, lesz időm pihenni egy kicsit. Nagyon szükségem volt rá.

Taehyung szemszöge

Óvatosan vettem le őt a farkas hátáról, mert már alig volt ébren szegény. Tudtam, hogy kimeríti őt egy ilyen hosszú és masszív utazás egyhuzamban, de minél hamarabb meg szerettem volna érkezni és Areum sem szólt egyszer sem, hogy álljunk meg. Talán ő is így gondolta.

- Tae...- nyöszörögte fáradtan hozzám bújva ahogy tartottam a karjaimban.
- Itt vagyok, kicsim, aludj csak. Vigyázok rád - csitítottam őt jobban magamhoz szorítva.

Hosszas puszit nyomtam a hajába közben megtöltve a tüdőm édes illatával, amely számomra az egyik legaddiktívabb dolgok egyike. Igazából ez az egész csoda a karjaim közt a legnagyobb függőségemmé vált. Imádom és csodálom minden szavát és lépését, mert hosszú exisztenciám során sosem éreztem magam boldognak, addig a pontig, amíg nem találkoztam vele. Azóta az életem teljesen megváltozott és értelmet nyert Areumnak köszönhetően.

Csodálattal figyeltem békésen alvó arcát, miközben vittem őt a lehordott kastély felé, ahol apám és emberei felépítették táborunkat.

- Taehyung!- hallottam meg a hangját.
- Stt!- szóltam le azonnal.
- Vidd őt be, mindjárt kezdődik a megbeszélés - állt félre a fejét csóválva.
- Nem várhat reggelig?- fordult elégedetlen grimaszba az arcom.
- Nem - vágta rá szigorúan.
- Baj van?- kezdtem gyanakodni azonnal.
- Siess - fordult el egy nagyot sóhajtva.

Azonnal ideges lettem, mert apám nem szokott ilyen lenni, kivéve ha valami baj van. Tehát baj van. Most pedig egyáltalán nem hiányzott még több probléma a képbe, így is elég nehéz és stresszes ez a helyzet mindenkinek.

Sóhajtva álltam meg az ajtó előtt, ahova az egyik alkalmazott vezetett engem, majd belöktem azt és beléptem a kitakarított és felszerelt szobába. Először is leraktam Areumot az ágyra, majd raktam még a kandallóban égő tűzre, aztán átöltöztettem őt és betakartam.

Semmi kedvem nem volt megbeszélésre menni, de tudtam, ha baj van, muszáj minél hamarabb tudnom róla, hogy meg tudjam Areumot védeni, így kelletlenül, de magam mögött hagytam Areumot és elindultam megkeresni apámat.

Még 3-4 rész és a könyv végére értünk, remélem, velem tartotok!
Ölelés mindenkinek!🥰