V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Nyolcvanadik vércsepp Δ

Stresszhelyzetben mindig a legnehezebb gondolkozni és talán emiatt is van az az, hogy a legegyszerűbb megoldások nehezen jutnak eszünkbe vagy teljesen elfelejtjük őket. Hogy mire gondolok? Arra, hogy miért nem jutott eszembe az a lehetőség, hogy talán van valahol egy pótkulcs az ajtóhoz. Mert bizony volt. Hogy hol? Nos, az egy vicces történet.

Eszközt kerestem, egy fejszét vagy hasonlót, hogy a zárral kezdjek valamit. Minden szobát felforgattam, de semmi alkalmasat nem találtam. A konyhába indultam, hogy ott is körülnézzek, hátha találok valamit, mielőtt késő. Idegesen kotorásztam, nem törődve azzal sem, mit vertem le közben. És pont így ütöttem le a vázát is a pultról, ami apró darabkáira hullott. Elkerekedett szemekkel meredtem a földre. Nem is akartam hinni a szememnek. Óvatosan lehajoltam és a kezembe vettem a kulcsot. Elnevettem magam. Hogy én erre hogy nem gondoltam?

Megújult lendülettel rohantam az ajtóhoz, ami seperc alatt kinyílt előttem. A kulcsot benne felejtettem, annyira siettem, rohantam az erdő felé. Ahonnan szembe sétált velem a szürke bundájú, fekete foltot viselő farkas. Lassan és nyugodtan sétált felém, míg én lihegve torpantam meg.

- Mit műveltek már megint? Mit akarsz?- kérdeztem tőle idegesen. Ő ugyanolyan nyugodtan sétált felém továbbra is. Féltem, de nem hátráltam meg.
- Hol vannak a barátaim? - néztem rá, de nem reagált, csak sétált tovább felém.
- Ha bántani mertétek őket, én esküszöm, hogy....!- fakadtam ki, de nem tudtam befejezni, mert a farkas egyenesen előttem megtorpant és így jóval magasabb volt, mint én.
- Mit akarsz?- suttogtam felnézve rá. Óvatosan a hasamhoz hajolt és fogai közé vette a pólómat. Egy enyhét rántott rajtam és lépett hátra. A lendülettől én is léptem felé egyet, de meg is álltam.
- Nem mehetek veled! Értsd meg! Nekem itt a helyem - tettem a kezem a homlokára. A farkas halkan morogni kezdett és fogai kivillantak, majd tovább húzott.
- Elég! Hagyd abba! - próbáltam ellökni magamtól.
- Nem érted, hogy nem akarok menni? Elég!- persze semmi esélyem sem volt egy ekkora állattal szemben és volt egy olyan érzésem, hogy nem fog a szavaimtól meghatódni.
- Hagyd abba! - ellenkeztem tovább.

A farkas dühösen lökött el magától, ami miatt a földre estem. Éreztem, hogy a könyökömből folyni kezd a vér. Lassan közelített felém, majd óvatosan elkezdett szorosan körülöttem körbe sétálni. Nem tudtam, mit tehetnék. A vérszag valószínűleg hozzá is eljutott, mert szemei vörösen kezdtek izzani és vicsorítva fordította el a fejét.

- Csak hagyj békén! Kérlek! Nem mehetek veled!- követtem a szememmel a mozgását. Nemtetszően prüszkölt egyet, de nem tágított.

A pillanatott újabb vonyítás zavarta meg, majd az erdőből elő ugrott egy másik farkas. Fekete bundája volt, s még a szemei is feketék voltak. Odakocogott hozzánk és morogva nézett rám. A szürke térdre ereszkedett, míg az újonnan érkezett társa vicsorítva terelt felé.

- Hagyjatok békén!- kiabáltam frusztráltan. De a fekete nem tágított, egyre közelebb és közelebb lökött a szürkéhez, aki mozdulatlanul várt.
- Tűnjetek el! Nem megyek!- próbáltam menekülni, de visszalökött, így neki estem a szürke társának, aki vicsorítani kezdett a fekete farkas felé.

Visszanyeltem a könnyeimet és felálltam. Szembe néztem a fekete farkassal, majd elindultam felé. Láthatóan meglepődött és nem tudta, mit tegyen. Hezitálva lépkedett ide-oda, nem akart elengedni. Tanácstalanul oldalra pillantott és én ezt az alkalmat kihasználva rohanni kezdtem a ház felé. Persze, hogy nem voltam elég gyors, egy hatalmas vérfarkast még szép, hogy nem tudok lefutni. Utolért és a szemem sarkából láttam, ahogy a ruhámba akar kapni. Ösztönösen hátrafordultam és a kezemmel oda kaptam, aminek az lett az eredménye, hogy az éles fogai elég csúnya karcolást ejtettek az alkaromon. Teljesen megrémülve visítottam el magam és a földre esve kezdtem araszolni hátrafelé. A fekete farkas meglepetten torpant meg. Végigmért, majd lehajtott fejjel, nyüszíteni kezdett.

Sokkal hangosabb farkasüvöltés érte el a fülünket, mire mind a ketten felkapták a fejüket. Hamarosan kiáltások is hallatszottak és további hívószavak a két farkas számára. Tudtam, hogy ha jönnek a fiúk, bajban lesz ez a két farkas.

- Menjetek! Gyorsan, mielőtt ide érnek!- kiáltottam a feketére a kezemet szorítva. Hezitáltak.
-Menjetek már!- rivaltam rá, mire a szürke felszökött és a feketére morogva lassan elindultak. Hevesen szuszogva néztem utánuk, majd ők is lassítottak és vissza néztek rám
- Siessetek!- kiabáltam.

Éppen hogy eltűntek a fák között, a másik oldalon jelent is meg Yoongi, aki után Taehyung közeledett sebesen, majd Jungkook és Jimin.

- Areum-ah!- kiáltott Taehyung azonnal. Nem válaszoltam, csak meredtem a felém igyekező négyesre. Yoongi lassított, ahogy észre vette a karomat. Jimin és Jungkook teljesen megálltak tőlem nem messze, így elsőként Taehyung ért oda hozzám.

- Areum-ah!- tágultak ki a szemei, ahogy lenézett a véres kezemre.
- Semmi baj, Taehyung! Csak küld ide Yoongit és ő bekísér - mosolyogtam rá lágyan.
- Bírom, ne aggódj!- kapott az ölébe sietősen.
- Keressetek elsősegély dobozt valahol!- hallottam Yoongi hangját.
- A fürdőben van - motyogtam.
- Hmmm?- nézett le rám Taehyung.
- Az elsősegély doboz... A fürdőben van...- mondtam újra.
- A fürdőben keressétek!- kiáltott Taehyung a többiek után.
- Hozd ide, Taehyung!- sietett a kanapéhoz Yoongi.
- Gyere!- rakott le óvatosan.
- Köszi...- fújtam ki egy nagy adag levegőt.
- Mutasd!- utasított Yoongi.
- Mi történt?- faggatott közben Taehyung.
- Valami megharapott...- válaszolt helyettem Yoongi és komoran a szemembe nézett.
- Tessék?- lepődött meg Taehyung.
- Ide jöttek, igaz?-hagyta őt figyelmen kívül Yoongi és csakis rám figyelt.
- Mi történt veletek?- kerültem ki a válaszolást.
- Kérdeztem valamit!- csattant fel Yoongi.
- Yoongi én nem ...- ráztam meg a fejem.
- Ki az a szürke farkas?!- kiáltott fel rám kapva dühös szemeit Taehyung. Nagyot nyeltem. Hát kiderült a kis titkom.
- Mi az?- kérdezte Yoongi.
- Jó ég! Hányszor járt már itt az a bestia?! Igazam volt! Tényleg itt járkál és te hazudtál nekem! Mit jelentsen ez?!- veszekedett velem indulatosan Tae.
- Taehyung én....- ráztam meg a fejem.
- Mi folyik itt, hah? Ki vele most azonnal!- kiabált rám. Összerezzenve szorítottam le a szemeimet és lehajtottam a fejem.

- Itt az elsősegély doboz!- szakította meg a beszélgetést Jungkook.
- Add ide!- sóhajtott fel Yoongi.
- Mit titkolsz még el előlem, Areum-ah?- suttogta megtörten Taehyung.
- Hagyd! Lekezelem és utána beszélsz vele - fogta a kezei közé a karomat Yoongi.
- Hazug!- köpte a szavakat egyenesen a szemembe nézve, majd sarkon fordult és elhagyta a házat.
- Taehyung!- kiáltottam utána azonnal mozdulva, hogy utána indulhassanak.
- Maradj! Le kell kezelni a kezed!- tartott vissza Yoongi határozottan.
- Beszélnem kell vele, Yoongi! - ellenkeztem.
- Majd visszajön- felelt egyszerűen.
- Esküszöm, nem tudok semmit, azon kívül, hogy ez a farkas ismer engem és ide járt időről időre. Nem tudom, ki az!- fakadtam ki.
- Miért nem szóltál neki azonnal? Tudod, ezzel mekkora veszélybe sodortál mindenkit? Már megint!- nézett rám mérgesen.
- Sajnálom...- nyeltem nagyot.
- Ide ez már kevés, Areum. Az életünket kockáztatva védünk téged. Legalább annyit tehetnél cserébe, hogy őszinte vagy velünk - igazította el a kötést a kezemen.
- Yoongi, kérlek!- próbálkoztam.
- Megyek és körülnézek, addig maradj itt! - hagyott ott.

Sziasztok drágák!💕
Ki hogy van, mi történik veletek?
Nekem rengeteg sulin kívüli program tölti ki éppen a délutánjaimat, így sajnos kevés időm jut írni, de igyekszem.
Remélem tetszik nektek ez a rész is.
Köszönöm a 26k megtekintést!
Szép hetet nektek!🥰