V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Hatvanhatodik vércsepp Δ

- Ha Taehyung itt talált volna most, neked neked véged lenne!- kiabálta suttogva Jungkook, talán.
- Miért is? Csak vigyáztam Areumra, ahogy kérte - csendült fel Jimin még hangja mellőlem.
- Kérlek, Jimin, térj észhez! Areum Taehyunghoz tartozik, ezt te is nagyon jól tudod! Nem nyúlhatsz hozzá!- ellenkezett továbbra is hevesen Jungkook.
- Nem értem hozzá semmilyen rejtett szándékkal. Csak vigyázok rá, mert fontos mindannyiunk számára, nem csak Taehyungnak. Én találkoztam vele, én mentettem meg, miattam ismerte meg azt a félnótást is, úgyhogy nekem csak ne mondja meg senki, hogy nem érhetek hozzá! Ha ő nem küld el, akkor teljes mértékben jogom van mellette lenni - darálta határozottan Jimin.
- Tudod te is, hogy Taehyung milyen, Jimin! Légy észnél! Ebből csak nagyobb baj lesz és mégtöbbet fog szenvedni. Ezt akarod?- jajdult fel Jungkook fáradtan.
- Mindjárt leviszem enni. Elmehetsz... - zárta rövidre Jimin.
- Csak gondolkozz el, kérlek! - motyogta még Jungkook elcsendesedve, mielőtt ismét csend lett.

- Minden rendben, Jimin?- motyogtam félálomban.
- Felébredtél?- kérdezte vidáman.
- Úgy szájalsz itt mellettem, hogy lehetetlen aludni - böktem oldalba.
- Hé! - kiáltott fel. - Na tessék! Vigyázzon rád az ember és ez a hála érte- méltatlankodott.
- Jó reggelt, Jimin!- kuncogtam.
- Neked is jó reggelt, Pimasz Hercegnő - csípte meg a karomat.
- Jimin! - pattantak ki a szemeim.
- Kész a reggelid, ideje felkelni - grimaszolt elégedetten.
- Gonosz!- fordultam el.
- Méghogy én! - kérte ki magának.
-  Csakis te!- dobtam meg egy párnával
- Siess és gyere le enni, mielőtt Seokjin elájul, mert kihűl, amit főzött - dobta vissza mosolyogva.
- Mond meg neki, hogy öt perc és lent leszek - ültem fel.

A földszinten halkan szólt a zene, a fiúk élénken beszélgettek, mindenki a kis poharával üldögélt és szürcsölgették a tartalmát. Az asztalon már ott gőzölgött a reggelim, mellette Seokjin ült valami újságot olvasva.

- Jó reggelt!- léptem le a lépcsőről mosolyogva.
- Jó reggelt! - köszönt hangosan Hoseok és Jungkook mosolygva.
- Jó reggelt, gyere enni - mosolygott rám Seokjin.
- Köszönöm!- ültem le mellé.
- Jól aludtál?- borzolta össze a hajamat a mögöttem álló Jimin.
- Naa! - toltam el a kezét, mire ő csak kacagva ült le mellém.
- Hagyd enni, Jimin!- nézett rá szúrósan Seokjin.
- Meg se szólalok - tette fel a kezeit Jimin sejtelmesen mosolyogva.

A reggeli jó hangulatban telt, beszélgettünk, tervezgettük, hogy mit fogunk csinálni a nap további részében és hasonlók. Éppen egy újabb falatot dobtam be a számba, mikor görcsölni kezdett a hasam és éreztem a fehérneműmet benedvesedni. A helyiségben hirtelen csend lett, a fiúk mind felkapták a fejüket és kíváncsian szagoltak a levegőbe. Ugye nem...?

- Mi ez az erős vérszag hirtelen?- nézett körbe csodálkozva Jungkook.
- Te is érzed?- nézett rá Hoseok.
- Areum....- nézett rám óvatosan Jimin.
- Ez csak nem...?- tette le a poharát Seokjin.
- Francba!- kiáltottam fel és egyenesen a hálószobánk fürdőjéig rohantam.

Hát persze hogy menstruálnom kellett! Pont most, pont itt, körülvéve csomó vámpírral. Habár, ha jobban bele gondolok már legalább egy és fél hete késik. Te jó ég! Észre se vettem, annyi minden történt. Idegesen rágtam a körmeimet, miközben azon agyaltam, mit tehetnék. Biztos voltam benne, hogy semmi női cuccot nem találok a házban, amire szükségem lenne és fogalmam sem volt, hogy kéne a fiúkkal hozatnom bármit is. Egyáltalán hogy mondjam el mi a helyzet?

- Areum!- kopogott finoman Seokjin.
- Bocsánat.... én....- rezzentem össze.
- Semmi baj. Tudom. Nincs semmi baj!- nyugtatott.
- Tudod?- lepődtem meg.
- Namjoonnal utazgattam egy darabig és ő orvos volt, szóval láttam ezt-azt - magyarázta.
- Oh... értem - halkultam el.
- Azt hiszem, ilyenkor szükséged van néhány dologra. Igaz? - kérdezte.
- Igen....nagyon szükségem lenne - halkultam el.
- Elviszlek a városba - ajánlotta fel.
- Addig tudsz nekem hozni gézt vagy vattát kérlek?- kértem szégyenlősen.
- Persze! Jövök azonnal!- válaszolt gyorsan.
- Köszi...- motyogtam, de valószínűleg már nem hallotta.

Hála Seokjinnek ideiglenesen megoldottam a problémát, de minnél hamarabb szerettem volna messze lenni a fiúktól és beszerezni a dolgokat, amire szükségem van.

- Ha kész vagy, ki tudnál jönni, hogy menjünk?- szólt be Seokjin.
- El tudod küldeni a fiúkat? Nem akarom, hogy érezzék ezt a vér szagot - kértem.
- Már mind elmentek itthonról kiszellőztetni a fejüket, ne aggódj! Kijöhetsz - nyugtatott meg.
- Köszönöm! - nyitottam ki bátortalanul az ajtót.
- Ne aggódj, nincs semmi baj. Ez egy természetes dolog, nem kell rosszul érezd magad miatta!- simított a vállamra.

A kocsi út elég csendben telt, Seokjin nem zavart és nem is figyelt rám, csak nyugodtan vezetett, miközben az utat vizslatta. Én mégis rosszul éreztem magam ebben a csendben, így hát úgy döntöttem félre teszem kellemetlen érzéseimet a helyzettel kapcsolatban és inkább beszélgetek vele.

- Mennyire erősen érzitek ti ezt a vérszagot?- kérdeztem halkan.
- Mintha egy tál vérrel sétálnál az orrunk előtt - válaszolt nyugodtan.
- Oh...az elég kellemetlen....- jöttem zavarba.
- Nincs miért aggódnod, nem a te hibád- mosolygott rám gyorsan.
- Téged nem zavar most, hogy itt kell ülj velem? - mértem őt végig.
- Sok év alatt sikerült megedződni és már messze nem hat rám a vér szaga olyan erősen. Érzem és éhes leszek tőle, de ettől függetlenül nem zavar jobban - vont vállat.
- És a többiek? - ráztam meg a fejem.
- Jungkook még sokkal gyengébb, mert fiatalabb, őt sokkal hamarabb felcsigázza a vér még, de Jimin és Hoseok már elég jó úton haladnak affelé, hogy oda érkezzenek, ahol mondjuk én vagyok, az már egy szép eredmény - magyarázta.
- Na és... Taehyung?- halkultam el.
- Taehyung képes lenne arra, amire én, őt viszont a saját magával való küzdelme akadályozza ebben - sóhajtott Seokjin.
- Ezt hogy érted?- ráncoltam a szemöldökeimet.
- Ahelyett, hogy elfogadná a kilétét és megtanulná fékezni magát és együtt élni önmagával, inkább el akarja nyomni a kilétét. Ezzel nem oldja meg a problémát, csak rejtegeti, de a felszín alatt egyre nő és nő, és ez veszélybe sodorja őt is és azokat is, akik körülötte vannak. Főleg téged - pillantott rám.
- Nem akarom, hogy miattam szenvedjen - tördeltem az ujjaimat idegesen.
- Nem miattad szenved, Areum. A saját butasága miatt szenved, mert nem képes önmagát elfogadni. Te vagy az utolsó reményünk, aki talán észhez tudja téríteni. Abban bízunk, hogy téged eléggé szeret ahhoz, hogy képes legyen szembe nézni önmagával és legyőzni a problémakat. A legjobb dolog vagy, ami valaha is történhetett volna vele - nézett rám bíztatóan.

Nagyon hálás voltam Seokjinnek, mivel nagyon segítőkész volt végig és próbált jobb kedvre deríteni, ami sikerült is neki, na de mindent szép sorjában. Miután bevásároltunk a házukhoz mentünk, hogy letusoljak és elrendezzem magam. Nagyon furcsa volt az üres házba belépni, annyi emlék és esemény történt itt, s most üresen kongott. A nagyszüleim nem voltak otthon, mert az autó nem volt a ház előtt, így át tudtam surrani a szobámba ruhákért, ami igazán jól jött. Emellett Seokjin volt olyan leleményes, hogy még a vérszagra is talált megoldást. Ugyan az a növény került elő, amit Jimin is használt a kis vérszívós incidensünkkor, csak ezúttal illóolaj formájában. Seokjin meg volt elégedve az eredménnyel, elmondása szerint semmi nem érződött a vérszagból, úgyhogy egy fokkal nyugodtabban indultunk haza.

Ééés itt is van a hét második része!
Sziasztok drágáim!🥰
Remélem jól telt a hét mindenkinek és legalább annyira izgalmas napjaitok vannak, mint nekem.😊
További szép hétvégét mindenkinek! Kedden találkozunk!❤️