V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százhuszonegyedik vércsepp Δ

- Ez vicc! Ilyen nem létezik!- tártam szét a karjaimat dühösen.
- Miért ne? Simán. A csaj jobban néz ki - tömött Jimin a szájába egy kis popcornt.
- Dehogy néz ki jobban! Ráadásul egy kétszínű hárpia!- förmedtem Jiminre.
- Legalább a segge jó nagy - vont vállat.
- Férfiak!- forgattam meg a szemeimet.

Éppen valami förtelmes szappanoperát néztünk a tévében Jiminnel. Eléggé eltelt a nap így hogy nem voltam egyedül, már kora este fele jártunk. Jimin jó sok párna közt feküdt féloldalasan és a karján támaszkodva figyelte a képernyőt, míg én hason feküdtem, karjaim már lelógtak az ágyról.

- Tudtam! Tudtam, hogy terhes!- kiáltottam fel izgatottan.
- Pfff, attól nem fog vele maradni - fújtatott Jimin.
- Nem hagyhatja el! Az a gyerek a törvényes utód!- bizonygattam Jiminnek.
- Elveszi a másik csajt és lesz másik gyerek - vágott vissza Jimin.
- Nem válhat el, mert a szülei nem engedik. Így meg pláne - magyaráztam tovább.

Heves érvelésük közepette az ajtó lassan kinyílt és Taehyung lépett be rajta. Láthatóan ideges volt, haja rendezettlen, inge felső gombjai kigombolva, arca megviselt. Lassan felnézett a tévére, majd ránk nézett.

- Mit csináltok?- kérdezte halkan.
- Jól vagy, Tae?- kérdezte Jimin lehalkítva a tévét.
- Igen, csak pihenni szeretnék - motyogta.
- Pihenni? - lepődött meg Jimin.- Tae, mi történt? - állt fel Jimin.
- Beszélünk holnap, jó?- sóhajtott Tae.
- Magatokra hagylak - hagyta rá barátja.
- Köszi - indult el a barátom a fürdő fele.
- Jó éjt!- köszönt el Jimin.
- Szia, Jimin! - mosolyogtam rá.

Taehyung mögött becsukódott az ajtó, ahogy Jimin mögött is. Egyedül maradtam. Úgy döntöttem, kikapcsolom a tévét és rendbe rakom az ágyat, hogy le tudjunk majd feküdni. Nem akartam Taeval nagyon beszélni, mivel még mindig haragudtam rá a mai húzásáért, viszont nem akartam neki több bajt okozni se ma látva, milyen állapotban van.

A legjobbnak azt láttam, ha szépen lefekszek és egyenlőre nem beszélünk egymással. Legalábbis nem ma este. Gyorsan rendbe raktam az ágyat és le is feküdtem. Egy tíz perc telhetett el maximum, amikor is kattant az ajtó. Csak halk lépteit hallottam, aztán a szekrény ajtó hangjait, kis csend, majd léptek, végül a matrac besüllyedt mellettem.

- Nem kell megjátszanod magad, tudom, hogy mérges vagy rám - beszélt hozzám egyhangúan.
- Pihenj le, Tae! Késő van - próbáltam nyugodtan válaszolni.
- Csak meg akarlak védeni, Areum. Ezért hiába haragszol - folytatta.
- Akkor sem zárhatsz be egy szobába. Meg kellett volna beszéljük!- válaszoltam határozottan.
- Tudod te is nagyon jól, Areum,, hogy sosem fogadsz szót - sóhajtott fel.
- Ez nem igaz! Csak túlreagálod a dolgokat!- ültem fel dühösen.
- Igen, mert féltelek! - nézett rám lágyan.
- Tudom, Tae, de attól nekem is élnem kell!- ráztam meg a fejem.
- És élhetsz is, Areum. Nem azt mondtam, hogy nem - tárta szét a karjait.
- Hogy mégis, ha nem hagyhatom el még a szobánkat se?- csattantam fel.
- Fogalmad sincs, milyen érzés halálosan félteni valakit - morogta csalódottan.
- De igen, Tae! Én is féltelek téged, de ettől függetlenül nem mondhatom meg, hogy mit csinálhatsz és mit nem, csak mert féltelek!- magyaráztam neki.
- Az más! Én férfi vagyok, erősebb vagyok, otthon vagyok ebben a világban és hatalmam van! Te törékeny van, naív és fogalmad sincs, mivel állsz szemben! Ezért rád sokkal több veszély leselkedik, mint rám. Hát nem érted?- emelte fel a hangját.
- Talán azért van ez, mert folyamatosan titkolózol előttem és úgy kezelsz, mint egy öt évest! - álltam fel az ágyról.
- Most meg hová mész?- méltatlankodott mögöttem.
- Jiminhez és nehogy meg merj állítani!- emeltem fel a mutató ujjam.
- Azonnal állj meg!- mennydörögte hirtelen, ami váratlanul ért, így tényleg megálltam.

Már ott voltam az ajtónál és a kezem már a kilincsem volt, de nem mertem lenyomni. Éreztem, hogy túlléptem a határokat nála és valószínűleg nem fog jót àllni magáért, ezért próbáltam nem tovább rontani a helyzetet. Lassan leengedtem a kezem a kilincsről, miközben próbáltam hallgatózni, de a szobában síri csend volt. Lélegzetvisszafolytva vártam, hogy mi lesz, őszintén fogalmam se volt, mire számítsak.

- Egy dolog, amit sosem fogok megengedi neked, Areum-ah...- kúszott fel a karja karomon egyenesen a vállamig.- Hogy más férfi ágyában aludj. Megértetted? - fordított magával szembe hirtelen.
- Akkor viselkedj velem igazságosan!- feleltem reszketeg hangon.
- Úgy viselkedek veled, ahogy megérdemled - tartott fogva a falhoz préselve. - Ameddig rossz kislány vagy és nem fogadsz szót nekem, addig ne követelőzz! - dörmögte egyenesen a fülembe.
- Én nem...!- próbáltam ellökni magamtól, de félbeszakított.
- Ha továbbra is daccolsz velem, édesem, el foglak fenekelni - figyelmeztetett.
- Tessék?- kerekedtek el a szemeim.
- Nagyon jól hallottad, Areum-ah. El foglak fenekelni téged, hogy végre megtanuld a leckét - simított le a melleim közötti vonalon.

Óvatosan rá pillantottam és azonnal tudtam, mi történik. Szemei vörösben izzottak, szemfogai teljesen előbújtak már és Taehyung testbeszéde teljesen azt sugallta, hogy kíván engem és vérre van szüksége.

- Igyál, Tae!- szóltam hozzá halkan.
- Mi?- hajolt el picit tőlem.
- Vérre van szükséged! Hadd, segítsek! - toltam le az inget a jobb vállamról.
- Nem akarlak bántani ebben az állapotomban - rázta meg a fejét.
- Nem fogsz. Gyere!- kulcsoltam a nyaka köré karjaimat és lassan lehúztam magamhoz.

Hagyta, hogy tegyem, közben lassan átölelte a derekamat. Finoman belebújt a nyakamba és hosszú, lágy puszikkal lepte el a bőrömet. Egyik kezemmel a tarkóját fedő tincsekkel játszadoztam, míg a másikkal a mellkasára simítottam és enyhén a pólójába markoltam. Taehyung egyik keze a derekamról ösztönösen csúszott le az ing alá és a bugyim szegélyével kezdett el bibelődni. Ösztönösen nyitottam szét a lábaimat, hogy tudjon jobban hozzám férni, de így állva, sokkal nehezebb volt, hiszen alig maradt erő a végtagjaimban.

Ujjai a bugyim alá csúsztak és lassan, körkörös mozdulatokkal kezdett el izgatni, ekkor hagyta el az első halk nyögés a számat. Gyorsan beleharaptam az alsó ajkamba és próbáltam csendben maradni, mert attól féltem, az őrök az ajtó előtt meghallanak minket.

- Nincsenek már itt- suttogta két puszi között.
- Fogj szorosan!- kértem tőle.
- Foglak, kincsem - szorított biztatóan a derekamra.

Két ujját óvatosan belém vezetette és én ezúttal nem fogtam vissza a nyögést, ami kikívánkozott belőlem. Taehyung egyre hevesebben marcangolta a nyakam és tudtam, hogy hamarosan meg fog harapni. Próbáltam a jóleső érzésre koncentrálni, ami Taehyungnak hála nem volt nehéz. Elkezdtem nőni érezni azt az érzést a hasamban és akkor harapott meg Taehyung, szinte észrevétlenül. A nevét nyögtem a szoba sötétjébe, míg ő hatalmas kortyokkal szívta a vérem, de közben kézmunkája nem gyengült. Az ajtónak estem, ahogy éreztem elgyengülni a lábaimat, Taehyung hevesen ivott és izgatott tovább, míg hangosan felsírva élveztem az ujjaira. Ekkor lassított azok mozgásán és kortyolásai is lassabbak lettek. Végül óvatosan elvált a nyakamtól és kihúzta ujjait belőlem.

- Nem tudok állni!- kapaszkodtam a fiúba hevesen szuszogva.
- Ne haragudj, túl gyorsan ittam - kapott fel az ölébe.
- Rendben van - bújtam a mellkasához.

Sziasztok drágák!☀️
Itt is egy újabb rész számotokra.
Azt hiszem, volt már azzal kapcsolatos kérdés, hogy miért ér hozzá Taehyung folyton Areumhoz, mikor inni akar. Erre röviden azt a választ szeretném adni, hogy azért, hogy enyhítse a fájdalmat, amit harapáskor érezne Areum. Remélem, így érthető.😊
Köszönöm, hogy velem vagytok, sok puszi mindenkinek!🥰