V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Száznegyedik vércsepp Δ

- Areum-ah!- fogta meg a kislány kezét Taehyung.
- Engedj el! - kiáltott ő rá kikapva a kezét az övéből.
- Ugyan már, hercegnőm, ne csináld ezt! Kérlek! Mondtam, hogy sajnálom!- fogta meg ismét a férfi.
- Elég! Nem akarom hallani!-rivalt rá.
- Areum....- rázta meg a fejét szomorúan Taehyung.
- Leégett az összes gyertya, addig vártam rád! Beesteledett és hideg lett, de én még mindig vártam rád! Kértem, hogy ma gyere el! Annyira fontos volt nekem!- fakadt ki erősen sírva a hercegnő.
-Nem tudtam eljönni, Areum-ah, sajnálom! Igazán nem tehettem semmit. Nekem kötelességeim vannak és nem hányhatok rájuk fittyet, amikor csak kedvem tartja - térdelt le elé a herceg.
- De rám fittyet lehet hányni, igaz? - kérdezte csalódottan.
- Tessék?- lepődött meg. - Dehogy is! Areum-ah...- fogta meg a kezeit.
- Mindegy... Már úgysem tudod jóvá tenni - fordította el a fejét a lány.
- Ugyan, Areum-ah! Biztos tehetek érted valamit - próbálkozott.
- Tönkre tetted a szülinapomat, Taehyung... Most nem akarok veled beszélni!- húzta el a kezeit és besétált a sötét palotába.

A nap ragyogóan sütött másnap reggel, a kastélyban már mindenki serényen dolgozott. Csak a hercegnő gubbasztott a szobájában. Az ablakból bámulta a messzeséget. Még mindig szomorúnak tűnt és egyhangúnak. Aztán szemei felcsillantak, amikor meglátta a királyi autót közeledni.

- Apa!- kiáltott fel és rohanni kezdett.

A királyt mosollyal fogadták a háziak, ám ahogy meglátták komoly, borús arcát, azonnal tudták, hogy baj van és mindenki aggódva állt félre.

- Hol van a lányom?- kérdezte szigorúan.
- A szobájában, felség - válaszolt halkan az egyik dajka.
- Vezessék elém! - parancsolt a nőre.
- Azonnal!- állt meg, míg a férfi besétált a társalgóba.

A dajka sietősen indult a folyosón a hercegnő szobája felé, de pár pillanatok belül fel is tűnt a kislány, ahogy, vidáman rohant a folyosón felé.

- Hercegnő!- szólította meg aggódva a nő.
- Tudom! Itt van apa!- kiáltott vidáman a kislány és elrohant mellette.
- Hercegnő! Ne!- jajveszékelt halkan a dajka, de már késő volt.

- Apa!- rohant az ablaknál háttal álló férfi felé. Lelkesen csapódott neki és szorosan ölelte őt át. Ám a férfit nem nagyon érdekelte, rá se nézett, meg se moccant. -Apa! Hiányoztál nekem! - nézett fel rá reménykedve a kislány.
- El kell menned innen! - csendült fel mély hangja hirtelen.
- Tessék?- engedte el őt a gyermek azonnal.
- Menj, pakolj össze! Az autó kint vár rád!- indult el kifelé, ismét háttal neki.
- Hova megyek, apa? Azért küldesz el, mert mérges vagy rám? Nem voltam jó? Azt tettem, amit kértél, a herceggel is jól viselkedtem!- szaladt utána a lány kétségbeesetten.- Apa!- kiáltotta sírva.
- Elég!- mennydörgött az uralkodó hangja. - Csak pakolj össze és menj!
- De miért? Én mindent megtettem - rogyott össze a földön a hercegnő.
- Sosem lesz elég, hiába teszel bármit is! Haszontalan vagy! Haszontalan korcs! Szégyent hozol rám! - kiabált hevesen az apja.
- Sajnálom... Én mindent megteszek - remegett lehajtott fejjel a lánya.
- Akkor hallgas el és menj, pakolj össze! Várnak rád!- parancsolta szigorúan.

Határozott léptei vezették ki a helyiségből, míg a kislány ott maradt összetörve, megállíthatatlanul sírva a padlón.

- Hol van Areum?- rontott be a szobába Taehyung hevesen.
- Herceg, kérem! Hagyja a kisasszonyt pakolni! Sietnie kell!- jajdult a szobalány, de visszatartani a heves férfit nem tudta.
- Areum-ah! - sétált oda hozzá aggódó tekintettel végigmérve őt.
- Taehyung...- fordult felé a lány könnyes szemekkel.
- Gyere ide! Nincs semmi baj!- tárta ki felé a karjait és térdre ereszkedett. A hercegnő sírva rohant azonnal az ölelésébe és úgy szorította őt magához, ahogy csak tudta.
- Elvisznek! El fognak vinni!- panaszolta sírva.
- Nem, Areum-ah! Azt nem hagyom! Nem vihetnek el! Te hozzám tartozol!- szorította magához Taehyung halkan suttogva.
- Herceg!- törte meg a pillanatot a komor, határozott megszólítás.
- Mire véljem ezt?- kérdezte dühösen Taehyung.
- A lányomnak mennie kell. Kérem, ne gátolja a távozás folyamatát! - felelt nyugodtan.
- Areum hozzám tartozik! Nem viheti el!- szorított még jobban Taehyung.
- Az öné marad, csupán türelmesnek kell lennie. Areumnak még van pár elintéznivalója, mielőtt boldogan élhetne az örökkévalóságig, akár a mesékben - szakadt fel öblös nevetése.
- Akkor én is vele megyek!- állt fel Taehyung vele a karjai közt.
- Azt sajnos nem lehet, az édesapja számít magára - utasította őt el a király.
- Nem fogom hagyni, hogy a felügyeletem nélkül elvigye!- sziszegte Taehyung.
- Elfelejti, hogy kivel beszél, herceg!- jegyezte meg gúnyosan.
- Kérem....!- próbálkozott újra.
- Engedje el a lányomat!- szakította őt félbe.
- Uram...!- hátrált Taehyung.
- Most!- érkezett a parancs.

Taehyung csak némán hátrált tovább, míg nem volt már hova. A következő másodpercben Namjoon csapta ki az ajtót, mögötte pedig Seokjin érkezett.

- Elnézést kérünk a kellemetlenségekért, uram!- hajolt meg Namjoon a háttal álló férfi előtt.
- Gyerünk, Taehyung! Nem csinálhatod ezt!- érkezett eléjük Seokjin.
- Nem viheti őt el tőlem, Jin, nem lehet - suttogta Taehyung könnyes szemekkel.
- Muszáj engedned, Taehyung, különben konfliktus alakul ki a két család között! Könyörgöm neked, térj észhez!- próbálta kirángatni a gyereket a kezei közül Seokjin.
- Bele halok, ha elveszik tőlem!- szorította Taehyung.
- Nem fogjuk hagyni, csak kérlek, addig engedelmeskedj, míg kitaláljuk mi legyen! Könyörgök! - rántott egyet rajta a bátyja, s ezzel sikeresen kiszakította a kezei közül.
- Taehyung!- kezdett sírni azonnal.
- Sst! Semmi baj, Areum-ah!- simított a fejére Taehyung könnyes szemekkel.
- Nem akarok elmenni! - rázta a fejét hevesen.
- Areum-ah! Most ügyesnek kell lenned és velük kell menned, amíg érted nem jövök, rendben? De ígérem, sietek, ahogy csak tudok, Areum-ah! Ígérem!- puszilta meg a homlokát.
- Taehyung! Ne! - nyúlt utána a hercegnő, ahogy Seokjin elindult vele. - Ne! - sírt egyre hangosabban. - Taehyung! Ne!

- Mire véljem ezt?- kiáltott frusztráltan Taehyung.
- Ne kérdőjelezzen meg, herceg!- figyelmeztette a király.
- Miért kell őt elvennie tőlem? Hiszen vigyázok rá! - kiabált tovább.
- Mert a fővárosban az a pletyka járja hirtelen, hogy van egy lányom valahol elbújtatva! - csattant fel a király.
- Tessék?- lepődőtt meg Taehyung.
- Áruló van a kastélyában, herceg és nem is tud róla - nézett rá gúnyosan.
- Ne...- suttogta Taehyung megtörten.
- Amíg ez a kis incidens nem lesz kiderítve és megoldva, addig ne is akarja megkeresni a lányomat! Csak veszélybe sodorná és nem akarjuk, hogy meghaljon, igaz?- indult el a király kifelé.
- És az mennyi idő?- kérdezte Taehyung.
- Reméljük, nem sok - hagyta el végleg a termet.

Taehyung összeroskadt a fotelba és idegesen hajába túrt. Folyni kezdtek a könnyei és rázkódtak a vállai.

- Taehyung!- szólította meg Seokjin.
- Ez apa műve??- csattant fel Taehyung.
- Halkabban Taehyung!- szólt rá Namjoon azonnal.
- Nem ezt beszéltük meg! Mégis mire véljem ezt?- állt fel idegesen a fiatalabbik.
- Fékezd magad, Taehyung!- figyelmeztette újra bátyja.
- Hagyj békén, Namjoon! Nélkülem döntitek el a dolgokat! Ez nem helyes és ebbe nem egyezek bele!- ordibált hevesen.
- Taehyung, kérlek, nyugodj meg! Apa tévedett, helytelenül cselekedett, de mostmár nincs mit tenni. Megoldjuk valahogyan! - tette a vállára a kezét Seokjin.
- Ezt nem hiszem el!- roskadt vissza a herceg sírva.

Sziasztok, kedveseim! 🥰
Ígértem nektek még egy részt a héten, ami itt is van.
Sajnos minden jónak egyszer vége szakad , elég szomorú volt megírni ezt a részt, de lassan ideje visszatérni a jelenbe.
Köszönöm szépen a támogatást és a kommenteket, hamarosan időt keresek, hogy válaszoljak rájuk.💕
Addig is további szép hétvégét kívánok!