V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Harminckilencedik vércsepp Δ

Nagyon szokatlan volt számomra, hogy a nagyszüleim tényleg nem emlékeztek semmire csakis a fedő történetre, amit Namjoon adott be nekik. Egyszerűen hihetetlen mire képes a vámpír hipnotizálás. A fedő történet szerint egy hónap telt el a balesetem óta és nagyjából felépültem, de még pihennem kell. Nem tudom a fiúk honnan szereztek kerekes széket, de az is volt, és abban vittek be az ajtón, hogy hihető legyen az egész.

Nagymamám boldogan a nyakamba borult és jól megölelgetett, aztán a nagypapám is. Nagyon örültek nekem és azonnal elkezdtek sürögni forogni, hogy kényelembe helyezzenek a házban.
Én gyorsan megkértem a nagyszüleimet, hogy vigyenek a szobámba, mert pihenni akarok, majd Namjoon ismét "varázsolt" egyet, hogy azt higyjék velük ebédeltem és estig szeretnék pihenni. Ezután a fiúk segítettek felvinni engem az emeletre aztán szépen elbúcsúztak és úgy tettek, mintha haza mentek volna, én azonban tudtam, hogy bent lesznek a szobámban, amint magamra hagynak a nagyszüleim.

- Ha bármire szükséged van, azonnal szólj! - intett az ajtóból nagymamám.
- Úgy lesz. Köszönöm - nyugtattam meg és becsuktam a szemeimet, hogy lássa én bizony aludni fogok most.

Az szoba ajtaja becsukódott, a terasz ajtaja kinyílt. Bejött a szobába Taehyung és Namjoon.
- Minden rendben? - ült le mellém Taehyung.
- Persze! - ültem fel.
- Szeretnél átöltözni vagy hasonlók? Utána indulunk a farkasokhoz - informált Taehyung.
- Csak gyorsan fogat mosok meg ilyesmi. Hamar kész leszek - másztam ki az ágyamból.
- Itt megvárunk - bólintott nekem.
- Érezzétek otthon magatokat! - csuktam be a fürdő ajtaját.

Ahogy ígértem a fiúknak, gyors voltam. Mivel már Taehyung gondoskodott arról, hogy tiszta legyek és Jinnek hála éhes sem voltam, csak gyorsan fogat mostam, aztán átöltöztem, csináltam valamit a hajammal és már kész is voltam.
Mikor kiléptem a szobába Namjoont a könyvespolcomnál találtam, Taehyung pedig az ágyamon elterülve figyelte a testvérét.

-Kész vagyok - csuktam be a fürdő ajtaját magam mögött.
- Akkor indulás! - tornázta fel magát gyorsan Taehyung.
- Gondolom megint fát mászunk - indult a terasz felé Namjoon.
- Örülj, hogy legalább van másik út - nevettem fel utána indulva.
- Jaj teljesen zseniális - ugrott át a fa vaskos ágára. - Nekem nem okoz gondot fákra ugrálni, de neked sem? - nézett rám elégedetten mosolyogva.
- Megoldom én, ha meg kell - kapaszkodtam ki a terasz korlátján, majd egy hajszálon múlott, hogy le ne essek, de átugrottam a fára valahogy. Namjoon keze erősen megfogott, mikor átértem, így hála neki nem estem le. Már elindultunk lefelé mászni, mikor Tae is megérkezett a faágra és csatlakozott hozzánk.

A farkasokhoz nem mindenki akart velünk jönni. Csak Namjoon, Seokjin én és Taehyung indultunk el az ideiglenes szállásunk felé. Autóval mentünk, amit Seokjin vezetett. Furcsa, hogy eddig nem is láttam a kocsijukat. Azt hiszem mással voltam elfoglalva.

A ház előtt már kint várt ránk Xiumin és Suho, mellettük pedig egy idegen, fiatalabb srác áldogált. Végig nézték, ahogy leparkolunk a garázs elé , aztán felénk indultak. Tae kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni, s még akkor sem engedte el a kezem ,mikor már stabilan álltam. Suho idegesen morgott egyet, mire Xiumin elcsitította őt.

- Farkasok - biccentett nekik Namjoon.
- Sápadtak - nézett végig rajtuk szemrehányóan Suho.
- Areum! - mosolygott rám Xiumin.
- Xiumin!- siettem oda hozzá. Taehyung fél úton elengedett és hagyta,
hogy szorosan Xiumin karjai közé bújjak.
- Jól vagy kislány?- suttogta Xiumin a hajamba.
- Jól vagyok! - mosolyogtam magamban.
- Aggódtam - tolt el, hogy lecsekkoljon.
- Mostmár ne aggódj tovább!- szorítottam meg a kezét.
- Csak a baj van veled!- pöckölte meg az oldalamat Suho.
- Na, nézd csak ki beszél!- tettem csípőre a kezem.
-Csak óvatosan pöttöm! Itt én vagyok a vezér!- húzta ki magát.
- Oh te hatalmas vezér, fogadd minden hódolatom!- játszodtam meg magam.
- Többet ne ijessz így ránk!- rántott magához.
- Ne haragudj!- nyeltem vissza a könnyeimet.
- Nem veszíthetünk el!- szorított meg enyhén.
- Nem fogtok! Ígérem!- nyugtattam.
- Areum!- mennydörgött Kai hangja, aki hamarosan megjelent előttem és kikapott Suho kezei közül.- Jó ég, minden rendben? Jól vagy?- vette kezeibe az arcomat.
- Jól vagyok Kai! - fogtam a kezeire.
- Nem volt egy perc nyugtom se! Azt hittem bele halok! Nem tudtam jól vagy-e ..- nézett rám aggódva.
- Minden rendben van mostmár! Ne aggódj, kérlek!- nevettem fel meghatódva.
- Bolond!- ölelt magához.
- Hol van Areum?- hallottam meg Baekhyun hangját is valahonnan.
- Itt vagyok Baek!- bújtam ki Kai kezei közül.
- Na végre!- rohant elém.
- Szia Baek!- mosolyogtam rá.
- Szia!- kapott fel.- Annyira hiányoztál!- forgatott meg maga körül.
- Te is nekem! Mind hiányoztatok!- válaszoltam neki.
- Örülök,hogy jól vagy!- tett le maga elé.
- Jobban, mint valaha - erősítettem meg.

- Noona!- hallottam meg a legédesebb hangocskát a világon.
- Seoho!- kezdtem el keresni a fiút.
Alakja a ház ajtajában jelent meg, majd amikor meglátott, azonnal rohanni kezdett felém hatalmas hévvel. Boldogan ereszkedtem térdre, hogy fogadjam a kisfiút a karjaimba.
- Noona!- bújt hozzám könnyezve.
- Édesem! Szia!- szorítottam magamhoz.
- Annyira hiányoztál!- sírt fel.
- Sajnálom Seoho! De most itt vagyok! Te is hiányoztál nekem, nagyon!- suttogtam neki.
- Bántottak téged azok a gonoszak?- szipogta.
- Nem kincsem. Minden rendben van! Ne félj!- simogattam a hátát.
- Nem tudtalak megvédeni, ne haragudj!- szorított kicsi kezeivel.
- Ugyan már! Nagyon ügyes voltál Seoho! Büszke vagyok rád! Nincs semmi baj!- mosolyodtam el.

- Este érte jövünk - hallottam Namjoon hangját.
- Holnap, holnap este - ellenkezett élesen Suho.
- Na még mit nem!- nevetett fel Tae.
- Sok mindent kell megbeszélnünk vele - próbálta kedvesebben Xiumin.
- Akkor sem hagyom itt veletek! Főleg nem éjszakára!- ellenkezett Taehyung.
- Erről nem te döntesz!- utasította el őt Suho nyugodtan.
- Ő az enyém! Még szép,hogy én döntök!- vágott vissza Tae.
- Ne merészeld őt kisajátítani te féreg!- indult neki Suho.
- Suho!- fogta meg őt Xiumin, míg Taet Jin tartotta vissza.
- Fiúk!- álltam fel, magam után húzva Seohot.- Kérlek ne csináljátok ezt! Amíg én itt vagyok ne!- csitítottam el őket.
- Akkor sem hagylak itt éjjelre Areum! Nem kérheted ezt tőlem!- nézett rám idegesen Tae.
- Akkor éjszaka vele lehetsz- sóhajtott fel Xiumin.
- Micsoda?- kiáltott Suho felháborodva.
- Így jó lesz - egyezett bele Namjoon.
- Tessék?- méltatlankodott Tae.
- Napközben velük lesz, este pedig vele lehetsz, hogy vigyázz rá. Így jó lesz mindenkinek!- zárta le Seokjin.
- Jó lesz így - bólintottam én is.
- Jólvan - mosolygott Seokjin.
- Akkor mi holnap találkozunk Areum, Tae peidg este jön - búcsúzott Namjoon.
- Köszönöm!- mosolyogtam vissza.
- Ha bármi van, azonnal szólj!- nézett rám féltőn Seokjin.
- Úgy lesz- nyugtattam meg.

- Gyere noona! Gyere be!- húzott a ház felé Seoho izgatottan.
- Jövök!- indultam utána még egy utolsót intve a fiúknak közben. Kaiék utánam indultak, Taehyungék pedig végig nézték, ahogy eltűnök a ház falai közt.

Halihó! Na bocsánat, kissé megkéstem, de nagy- nagy szeretettel hoztam nektek a mai részt, ami remélem tetszeni fog. 🥰
Emellett még mindig toplista élén van a könyvem, amiért nagyon hálás vagyok nektek! Köszönök szépen minden támogatást.❤️