V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Kilencvenhetedik vércsepp Δ

Már kezdtem belefagyni a vízbe, amikor Jun végre odanyújtott egy törölközőt. Bevallom, eléggé kellemetlen volt a hidegben megtörölközni, de próbáltam sietni. Miután megkaptam a megtisztított, rituálé köpenyt, amit fel kellett vennem, és a lábamba papucsot, elindultunk visszafele.

Ami nagyon zavart, az az egyre jobban égő testem volt. Minden egyes lépéssel forróbbnak éreztem magam és azt hittem, meg fogok fulladni. Mire közel értünk a kerthez, már alig tudtam menni és látni is homályosan láttam.

- Jun...- nyögtem.
- Tudom, gyere!- utasított hátra sem nézve.
- De nem bírom - jajdultam fel.
- Mindjárt ott vagyunk. Gyere!- mondta szigorúan.

Próbáltam tartani vele a tempót, de nem nagyon sikerült. Fényévekkel előttem járt és én csak egyre maradtam le tőle.

- Areum, muszáj jönnöd! Ez már a rituálé része, nem segíthetek rajtad, mert akkor megszakítom - állt meg a kert bejáratánál. - Bírd ki még egy kicsit. El kell jutnod a pavilonig!- kérte lágyan.

Minden erőmet összegyűjtve indultam tovább az égető testem és a zúgó fejem ellenére. Beléptem a kertbe, messze láttam a pavilont és csak arra próbáltam koncentrálni.

- Areum!- hasított a csendbe Kai hangja.
- Ne érj hozzá!- jelent meg mellettem Jun.
- De hát rosszul van! - kérte ki magának Chen.
- A rituálé elkezdődött, innentől kezdve nem szólhattok bele, különben megszakítjátok és veszélybe sodorhatjátok!- szólt rájuk Jun.

Észrevétlenül is lelassultam a fiúk hangjára reagálva és alig alig lépkedtem már, pedig messze volt még a cél.

- Gyere, gyermekem! Gyere!- hallottam meg a hölgy hangját. - Hozzátok őt elém!-  szavára mintha láthatatlan erők kezdtek volna segíteni rajtam, lépteim megerősödtek és újult erővel indultam a pavilon felé.

Odaérkezve felléptem a fa szerkezetre, majd a fehér terítővel fedett asztal előtt megálltam.

- Nem kell félned, minden rendben lesz. Hagyd, hogy történjen, aminek kell és ne félj!- utasított a nő, majd éreztem, hogy elfekszek az asztalon.

Szemeim cikáztak ide-oda. Láttam az apró kis füstcsóvákat körülöttem, éreztem kábító illatukat, láttam a plafon színes mintázatát, a színes üveg kupolát, melyen át a fény szembe özönlött velem elhomályosítva látásom. Az asszony hümmögni kezdett, testem lassan lebénult és éreztem, hogy elveszítem az eszméletem.

Gyermeksírás. Hatalmas tenyerek emeltékk fel a levegőbe a csupasz, még itt-ott véres újszülöttet, majd puha pólyával takarták be. A sírás továbbra is hallatszott, de lassan beszélgetés zajával vegyült.

- Gratulálok a felséges párnak! Egy egészséges kis hercegnő!- hajolt meg enyhén az ágyon fekvő nő és a mellette álló, komor férfi felé a szülésznő, aki a kezében tartotta a babát.

Olyan hevesen kezdett verni a szívem, hogy azt hittem, ott menten inkfartust kapok. A nő pont úgy nézett ki, mint anya. Gyönyörű, sötétbarna, hullámos haja csapzottan tapadt a homlokára és kócos volt, kerek, elegáns arca sápadt és kissé beesett, zöldes - barna szemei megviseltséget tükröztek. Vajon ő tényleg anya lenne? Az lehetetlen, hogy valaki így hasonlítson rá.

Mellette a magas, mogorva férfiben felismertem álmaim rém alakját. A vállak, az öltöny, a sápadt, eres kezek, a cipők. Kétség kívül ő volt az. Most pedig végre láthattam az arcát is. Hosszúkás, szimmetrikus arca volt, komor ábrázata, vékony szája, összehúzott, rideg, vörös tekintete. Fekete, göndör haja hosszabb volt, takarta a nyakát hátul, de a szemébe egy tincs se lógott be, mert hátra volt simítva minden egyes szál gondosan. Idegen volt számomra, mégis úgy tűnt, anya éppen a közös gyermeküket hozta a világra, másképp miért lenne mellette és miért mondta volna a szülésznő, hogy felséges pár. Várjunk csak! Ez azt jelenti, anyának volt egy másik családja előttem és apa előtt?!

- Leány?- szólalt meg anya mellől a férfi, hangja pedig véglegesen beigazolta, hogy ő jelent meg látomásaimban.
- Így van, felséges úr - bólintott az egyik szolgálónő.
- Milyen nevet adjunk neki, kedvesem?- szólalt meg anya gyenge hangon, mert bizony ő volt az. A hangját bárhol megismerném. Ez anya volt. Az én anyukám. Egy másik férfivel és egy másik gyermekkel. Mi a fene folyik itt?
- Hol van Sigun? - nézett a férfi az ajtóban álló, elegánsan öltözött urakra teljesen figyelmen kívül hagyva anyát.
- A könyvtárban, uram - felelt az egyik.
- Induljunk!- lépett el anya mellől.

Rá se pillantott, a gyermek irányába meg pláne, hogy nem nézett. Kiviharzott minden szó nélkül. Mindenki meghajolt neki, ahogy elhaladt mellettük, míg anya csak szomorúan nézett utána, szemeiben könnyek csillogtak, arca csalódottságot tükrözött.

- Gratulálok, felséges királynő!- hajolt meg felé mosolyogva a szülésznő. - Mi lesz a kis csöpség neve?- próbálta terelni anya figyelmét. Anya arcán erőtlen, halvány mosoly jelent meg és lassan a szülésznő felé fordult.
- Areum, a neve Areum lesz, mert ő az én gyönyörű kis csillagom, az életem egyetlen szépsége - felelt anya halkan.

Én?! Dehát az a gyermek nem lehetek én! Hiszen nekem nem ez a férfi az apám és anya sem tűnik teljesen anyának. Hiszen ezek az emberek kinézetre vámpíroknak tűnnek, azok alapján, amit hallottam pedig, nemes vámpírok. Én pedig nem vagyok se vámpír, se nemes, úgyhogy mi a fene folyik itt? Lehetséges lenne, hogy ez nem anya?

Hirtelen egy hatalmas, félhomályban úszó könyvtárban találtam magam, egy óriási kandallóban pattogott a tűz, a nagy körasztal mellett ketten álltak. A férfi az előző jelenetből, akit göndör fürtjei árultak el, és egy másik magas alak, akit nem ismertem fel.

- Leánygyermek...- szólalt fel az idegen.
- Veszélybe kerültünk, Sigun! Lányom születésével a  prófécia beteljesedhet és az a birodalom végét jelenti! - szólalt fel hevesen a nemes vámpír férfi.
- Tudom, felséges királyom, valóban, a hercegnő lehetővé teszi e prófécia beteljesedését, de ezt csak mi tudjuk, felség- beszélt selytelmes hangon.
- Hamarosan úgyis mindenki tudni fogja, hiszen hercegnővé kell avatni és be kell mutatni a népnek. Tudták, hogy a királyné terhes és azt is, hogy elkezdődött a szűlés - felelte a király.
- A gyermeket akár egy lázadó vámpír meg is gyilkohatta, aki az egyesült ország nevében harcolt még mindig. Nem nehéz ilyen árulókat találni, egy fiúgyermeket sem, pár óra és kész az egész - magyarázta Sigun.
- És a lányom?- kérdezte a király csendben.
- Szépen elrejtve a világ elől felnő és, amikor abba a korba lép, felséged kinevezi mellé a következő uralkodót és összeházasodnak. Most fontos eltávolítani mindenkit, aki tud a hercegnő születéséről és minnél hamarabb elvinni őt egy eldugott helyre, ahol senki nem találhat rá. Angliában rengeteg kastély áll rendelkezésre, felség - adott magabiztos választ Sigun.
- Sigun, e birodalom jövője van a kezedben. Hatalommal ruházlak fel, tégy úgy, ahogy nekem felvázoltad! - tette a férfi vállára a kezét a király.
- Nem fog csalódni, felség! - hajolt meg mélyen Sigun.

Sziasztok, drágáim!
Elnézést kérek, hogy az ünneplés miatt késik a rész, de itt van.
Nagyon - nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!🎄❤️
Köszönöm szépen a támogatást és a sok szeretetet, amit a könyvem felé fejeztek ki, ti vagytok nekem az egyik legnagyobb ajándék egész évben, nem csak most.🙏
Ünnepeljetek sok- sok boldogságban és békében!
Millió puszi.🥰