V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százkettedik vércsepp Δ

Csak teltek a napok és Taehyung nem tért vissza. Hiába volt Jimin jelen, mint támogató, nem volt ugyan olyan. A kis Areum is szomorú volt folyton és az egész kastély sokkal komorabb volt.

És semmivel sem lett jobb a helyzet, amikor a király váratlan látogatást tett. Senki nem értette, miért jött és mindenki aggódott, hiszen Taehyung sem volt otthon.

A király tartózkodása főleg lánya felé irányult. Valamiért úgy érezte, hirtelen foglalkoznia kell az évekig magára hagyott hercegnővel, aki nem nagyon örült ennek. A férfi szigorú volt vele és ijesztőnek tűnt. Sosem mosolygott vagy beszélt szépen senkivel.

Borús idő volt odakint, a kislány a hatalmas ablakban üldögélt és bámult kifelé. A szoba ajtaja hirtelen vágódott ki és a király lépett be rajta. A kislány nagyot nyelve fordult hátra és felállt.

- Kövess!- utasította szigorúan.

Az alaksorba mentek le, ami sötét és hideg hely volt, nem gyereknek való. Egy vaskos faajtón léptek be, ahol egy fiatal fiú volt egy székhez kötve.

- Mi ez?- torpant meg ijedten a kislány.
- Királyi sarj vagy. Ha még egy ilyen alapvető dolgot sem tudsz elvégezni, akkor szégyent hozol a családra - sétált bennebb a férfi.
- Milyen dolog?- nyelt nagyot.
- Inni fogsz belőle, ahogyan illő lenne táplálkozni már rég - jelentette ki a férfi.
- Tessék?- kiáltott fel a kislány.
- Gyere ide!- csitította el az apja azonnal. - Azt mondtam, gyere ide! - parancsolt rá mégegyszer, mert nem látott mozgást.
- Feleség...- nyögte ijedten a kislány.
- Ne légy gyenge! Ezt a leggyengébb félvámpírok is képesek megtenni! - kiabált rá.
- Nem akarom - lépett hátrább.
- Elég legyen, ostoba gyermek!- ragadta meg a kislány karját a férfi és rángatni kezdte a fiú felé.
- Ne! Kérem! Ne! Segítség!- visított a kislány teljesen kétségbeesve. - Segítség!

Hatalmasakat dörgött az ég és a villámok fénybe borították az eget. A kastélyban mindenki kétségbeesetten rohant fel- alá. Sőt, még a kastély körül is rohangáltak őrök a zuhogó eső ellenére is.

Folyt a víz a macskaköves úton, a kastély még gorombábbnak tűnt, mint máskor. Az esernyő már rég a földön hevert, az alak pedig a kastély előtt elfutó folyócskát átszelő hídon üldögélt teljesen elázva, mozdulatlanul. A vizet figyelte, ami nyugtalan volt a sok vízcsepp ostromlása miatt. Egy árva halacska úszott a vízben, azt nézte, kis szája széle véres volt, szemei vörösek. Sírt.

- Areum kisasszony! Areum!- kiáltotta valaki kétségbeesetten.
- Areum kisasszony! Kérem, szólaljon meg! Hol van? - mégegy hang.
- Kisasszony! - és mégegy. Úgy tűnt, egyik sem érdekelte.
- Areum-ah! - hasított a viharba egyetlen egy hang, amire azonnal felkapta a fejét.
- Taehyung?- motyogta hatalmas szemekkel.
- Hol vagy, Areum-ah?
- Taehyung!- pattant fel a hídon azonnal a kislány. Meg is pillantotta őt sebesen rohanni az irányába. - Taehyung! Itt vagyok! Itt vagyok!- ugrált integetve.
- Areum-ah! - kiáltott a herceg boldogan és, ha lehet, még gyorsabban rohant felé.
A kislány is elindult felé, ismét sírni kezdett és futott, ahogy tudott. Félúton találkoztak, a férfi térdre rogyott, a gyermek pedig teljes lendülettel nekicsapódva bújt a karjai közé. Taehyung szorosan átölelte, melegsége azonnal megnyugtatta a hercegnőt.
- Hála az égnek, te, csacska! Annyira aggódtam!- szorította magához nagyokat szuszogva a herceg.
- Tae! Taehyung!- sírt egyre jobban szorítva őt a kislány.
- Itt vagyok, Areum-ah! Nyugodj meg! - nyomott egy puszit a fejére.
- Miért? Miért nem mentettél meg? Azt ígérted, nem hagyod, hogy bántsanak engem!- kiabált a kicsi hevesen sírva, de csak tompán hallatszott, mivel teljesen hozzá volt préselődve a férfi mellkasához.
- Sajnálom, hercegnőm! Nem tehettem semmit! Kérlek, bocsáss meg nekem!- ringatta szomorú arckifejezéssel.
- Annyira rossz volt ... Az a szegény ember ....és a vér...- reszketett a karjai közt.
- Stt! Semmi baj! Butaság az egész! Csak felejtsd el az egészet - tette Taehyung a fejére a kezét és a szeme felragyogott.

A kislány hirtelen elernyedt a kezei között. Taehyung elvette a kezét, a karjaiba kapta és elindult vele a kastély felé.

Az incidens következménye gyengélkedés lett. Taehyung egy pillanatra sem hagyta el a kislány szobáját, éjjel- nappal őrizte, míg ő fel nem épült. Mesét olvasott neki este, kifésülte a haját, babázott, verseket szavalt neki, együtt rajzoltak és minden este a herceg karjaiban aludt el a kislány. Szerencsére hamar felépült és folytatódtak a szép napok és vidám pillanatok.

A kastély hatalmas kertje a páros egyik kedvenc helyet volt, sokat voltak ott. Ez a következő emlékképben sem volt másképp. Csak ezúttal Taehyung helyett Jimin ült a kislánnyal szemben a fűre helyezett takarón. Kártyáztak.

- Csaltál!- mutatott rá Jimin nagy szemekkel a kislányra.
- Nem is! Nem tudsz játszani!- vágott ő vissza dühösen.
- Én nem tudok játszani?! Négyszáz év alatt csak gyűlt ennyi eszem! - vitatkozott hevesen Jimin.
- Úgy látszik, nem elég - fonta keresztbe a karjait ellenfele.
- Teeee!- morogta dühösen.
- Elég legyen, jómadarak! - szakította őket
félbe Taehyung nevetve.
- Tae! - pattant fel a hercegnő és hozzá rohanva szorosan megölelte.
- Mi történt, kis hercegnőm?- kapta fel az ölébe könnyedén.
- Jimin-shi nem tud játszani!- görbítette le a száját.
- Nem is igaz! Areum csal!- pattant fel Jimin dühösen.
- Szörnyűek vagytok - csóválta a fejét szórakozottan Taehyung.
- Az ő hibája!- mutattak azonnal egymásra.

Taehyung, csak még hangosabban nevetett, míg a másik kettő meglepődve nézett rá. Taehyung nem értette, mekkora komolysága volt a dolognak a szemünkben.

Annyira idillinek tűnt az egész. A vidámság, a biztonság, a szeretet, ami körbe vette a kicsi Areumot. És ami a legfontosabb, ott volt neki Taehyung és boldogok voltak. Nem voltak gondok, csak a többnyire békés és boldog élet. Túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen. Túl hihetetlen volt, hogy igaz legyen.

- Megjöttek a hercegek!- kiáltott a szolgáló izgatottan, mire a hercegnő felpattant a fűre terített lepedőről és eldobva a babát a kezéből a közeledő alakok felé kezdett rohanni.
- Kisasszony! Ez veszélyes! Álljon meg!- sikított pánikolva utána a dajka, de ő meg sem hallotta.
- Taehyung!- kiáltotta vékony hangocskáján és tovább száguldott egyenesen a szembe rohanó lovak felé.

Nagy zsivaj zavarta fel az addigi csendet, amiből egy szót se lehetett érteni, az apró alak lassan elveszett a porban, amit a lovak kavartak és már csak a hangos nyerítés és patadobogás hallatszott.

- Areum-ah! - csendült fel a kétségbeesett kiáltás.

Egy pillanattal később máris a hőn szeretett férfi karjaiban találta magát, aki aggódva vizslatta az kislány ijedt arcát.

- Mi a fene ütött beléd, mond?- szidta le azonnal. - Egy hajszálon múlt, hogy el ne tapossanak a lovak!
- Milyen volt a vadászat?- mosolygott rá, nem figyelve szidásra.
- Areum-ah! Komolyan beszélek!- nézett rá szúrósan a herceg.
- Csináltam neked teát és van sütemény is! Piknikezünk a kertben?- újságolta lelkesen.
- Areum-ah...- sóhajtott nagyot Taehyung.
- Csak hiányoztál - hajtotta le a fejét a hercegnő.
- Életveszélybe sodortad magad, Areum. Először magadra kell vigyáznod, s csak utána jön minden más!- simított a fejére.
- Sajnálom!- motyogta zavartan.
- Kérlek, fogadj szót máskor! Nagyon szomorú lennék, ha bajod esne - emelte magára a tekintetét.
- Ne légy szomorú!- vizslatta az arcát a gyermek.
- Akkor légy ügyes kislány, kérlek!- nézett a szemeibe.
- Jó - sóhajtott ő fel.
- Ez az én kis hercegnőm!- pörgette meg vidáman a levegőben.

A hangulat hamar fellazult és nemsokára már mindenki elfelejtette a kis incidenst és nyugodtan üldögélve a gyepen figyelték, ahogy Taehyung meg a kislány kergetőznek. Az idő gyönyörű volt, az égen egy felhő sem volt látható, a madarak vidám dalt énekeltek és a fű is csak úgy zöldelt. Taehyung jóképű volt, mint mindig, mosolyával beragyogta a kertet. Az elegáns, méregzöld vadász öltöny lélegzetelállítóan mutattott rajta.

Sziasztok, drágák!
Elnézést kérek a késő esti posztolásért, viszont iszonyú hosszú napon volt és egyszerűen nem tudtam szabad időt keríteni hamarabb.😅
Remélem, azért tetszeni fog ez az újabb kis emlékezős rész nektek.
Jó éjszakát és szép hetet kívánok mindenkinek!🥰