V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Tizenhetedik vércsepp Δ

Megkönnyebbülve csuktam magamra a ház ajtaját.

Lepakoltam, az én gyógyszereimet különös odafigyeléssel elrendezve, aztán dobtam egy üzenetet Changminnak, hogy mikor mehetek kezelésre. Utána leraktam a telefont a pultra és nekiálltam egy finom tejes kávét készíteni.

Míg lefőtt a kávé, összedobtam magamnak egy gyors reggelit és korgó gyomorral fogtam neki.

A reggeli sikeres kivégzése után, elkészítettem a kávét, s azzal ültem ki a kertbe az egyik nyugágyra.

Békésen szürcsölgettem a forró italt, amikor a telefonom zavart meg tevékenységemben.

Letettem a bögrét magam mellé, hogy teljes figyelmemet a képernyőnek szenteljem.

" Egy új üzenet tőle: Changmin" Siklottak végig a betűk a képernyőn.

Boldogan nyitottam meg a kis ikont, azon belül az ő nevére kattintottam. "Szia! Ma délutános vagyok, úgyhogy 4-ig bármikor beugorhatsz!"

Gyorsan válaszoltam neki és elkértem a címet, mert az esti állapotomban nem nagyon jegyeztem meg.

Miután azt is megkaptam, elégedetten nyitottam meg egy másik beszélgetést és írtam Hoseoknak, hogy fél óra és indulok orvoshoz.

De kihangsúlyoztam, hogy előtte elveszem Seohot a nagyszüleimtől és ő is velünk jön. "Az ajtó előtt várlak majd!" Ennyi volt a válasz rá.

Kicsit furcsálltam, hogy nem szólta meg, hogy a kisfiút is magammal szándékszom vinni, de végül is elkönyveltem, hogy eggyel kevesebb probléma és kész.

- Szia!-intettem neki kicsit bátrabban, mikor oda értem hozzá.
- Szia!- mosolyodott el.

Ahogy megígérte a kapu előtt várt engem, pontosan fél órával az üzenetezésünk után. Nem semmi a srác.

- Mehetünk?- néztem az út irányába.
- Amikor csak szeretnél - bólintott.
- Akkor induljunk!- tettem a jobb lábam elé a balt, hogy elindulhassak.

Az út csendben telt el, néha elszállt egy-egy fél mondat közöttünk, de semmi figyelemre méltó. Csak szokásos töltelék szöveg volt.

- Bejössz velem, vagy megvársz idekint?- álltam meg a nagyszüleim cukrászdája előtt.
- Zavarna ha bemennék?- kérdezett vissza.
- Nem, dehogy!- válaszoltam sietősen, mielőtt félre értené.
- Akkor bemennék veled - nyitott nekem ajtót.
- Köszi - mosolyodtam el.

Bent eléggé nagy forgalom volt, majdnem minden asztalnál vidám vásárlók ültek. Nagyiék a pult mögül intettek nekem egy gyorsat, mielőtt visszafordultak a vendégek felé.

Seohot kezdtem el keresni a tekintettemmel, mivel a nagyszüleim mellett nem volt ott.

- Ott van!- hajolt közvetlenül a fejem mellé Hoseok és az egyik asztal fele irányította mutató ujját.
- Áh tényleg!- örültem meg.

Seoho boldogan törölgette az egyik asztalkát, ahonnan vendégek távoztak el. Megmosolyogtatott a fiú szorgossága.

- Seoho!- kiáltottam neki, mire rámkapta a fejét.
- Noona!- rohant oda hozzám nevetve.

Jólesően zártam a karjaimba meleg, pici testét. Megdobogtatta a szívemet, a nagy öröm , ami mindig elöntötte, ha meglátott.

- Minden rendben volt veled?- simogattam meg a fejét.
- Igen! Harabeojival voltunk vásárolni és vett nekem fagyit, halmeoni, pedig adott cukorkát , mert szépen letisztítottam az asztalokat -mesélte nagy beleéléssel.
- Harabeoji? Halmeoni?- ráncoltam a szemöldököm.
- A nagyszüleidről beszél, hagyományosan szólította meg őket - segített ki Hoseok.
- Áh persze! Nagyon ügyes vagy!- fordultam vissza a kisfiú felé.