V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Tizenharmadik vércsepp Δ

- Mehetünk! - léptem ki.

- Azt hittük bele fulladtál a fürdőkádba - sóhajtott fel Jimin.
- Haha, de vicces vagy - forgattam meg a szemem szórakozottan.
- Gyertek!- gátolta meg a további veszekedést Taehyung.

Néma csendben sétálgattunk egymás mellett, persze én középen, nehogy az ufók véletlenül is el tudjanak vinni.

- Ne! Segítség! Kérem! Mentsenek meg!- hallottunk meg egy vékony hangot egyik mellékutca felől.

Kíváncsian néztem arra és egy kisgyereket két férfi rugdosott a földön.

- Te jó ég! - kaptam a szám elé a kezem.
- Gyere, míg észre nem vesznek!- indított el a derekamtól fogva Taehyung.
- Ott akarjátok hagyni?!- hülledeztem.
- Nem a mi dolgunk - vont vállat Jimin.
- Hogy lehettek ennyire szívtelenek?!- kiabáltam az arcukba, majd kirántva magam Tae fogásából az utca felé rohantam.
- Azonnal állj meg! Areum!- ordított Taehyung, de én akkor már bevetettem magam a két férfi és a gyerek közé.

- Miért bántanak egy kisgyereket?!- öleltem át a reszkető apróságot.
- Nem a te dolgod kislány. Takarodj még szépen mondom!- köpte az egyik.
- A gyerek nélkül nem - sziszegtem felé.
- Nézd már milyen pimasz!- ragadott meg az egyik a blúzom nyakánál fogva.
- Egy ujjal se merjenek hozzá érni többet!- kiabáltam fuldokló hangon.
- Egy mozdulatomba kerül hogy elroppantsam a nyakad te mihaszna!- emelt jó magasba rászorítva a nyakamra.
- Áá, nee kérem! Hagyjon!- kiáltott fel a kisfiú.
- Engedje el azonnal!- kezdtem el rúgni és kapálózni, így sikeresen tökön kaptam az idiótát, aki a földre dobott.

Fájdalmasan szisszentem fel, de azonnal feltápászkodtam és kivettem a másik kezei közül a gyereket.

- Pengeélen táncolsz kislány! - üvölött rám az egyik.
- Segíts noona kérlek!- nyöszörgött a karjaim közt a védencem.
- Noona mindjárt halott lesz, ahogy te is öcskös - nevetett az egyik.

- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam !- hallottam meg Taehyung határozott hangját.
- Ni csak, a legkisebb Kim és hű csatlósa - vigyorgott a másik férfi.
- Szolgálatodra - hajolt meg gúnyosan Jimin.
- Csak nem a védencetek?- mutatott felém az idegen.

Milyen védenc? Hogy én? Miről van szó?

- Úgy is vehetjük. Na tűnjetek el, amíg szépen mondom - sétált egyre közelebb Taehyung.
- Nem érzem rajta a jelenléted, úgyhogy ne szórakozz velem Kim! - indult neki az egyik.

Jelenlét? Miről zagyvál ez itt?

Időközben vagy még négyen megjelentek a semmiből, így teljes túlerővel állt szemben a két srác.

- Retkes patkányok!- nevette el magát Taehyung utoljára.

Észre se vettem és pillanatok alatt életre kimenő küzdelem kezdődött el a szemem előtt.

- Areum! Vidd innen azt a kölyköt és menjetek már!- kiabált oda nekem Jimin két mamlasz alól.

Reszketve kaptam az ölömbe a síró kisfiút és rohanni kezdtem.

Szédültem, hányingerem volt, remegett a lábam, már alig bírtam futni. De nem adtam fel, ahogy csak bírtam, szaladtam, hogy elérjem a házat.

Mikor befordultam a kapun a kisfiú ijedten ugrott ki a karomból és eltűnt a szemem elől.

Nem tudtam törődni vele. Előbb segítséget kellett keresnem, csak utána jött ő.

- Namjoon! Jin! Hoseok! Jungkook! Yoongi! Segítség! Gyorsan!- rontottam be az ajtón teljesen kifulladva.

- Mi történt?- jelent meg a konyhaajtóban Hoseok.
- Gyorsan! Megtámadták őket! Nagyon sokan vannak! Segítsetek!- kapaszkodtam a ruhájába.
- Mi?- rázta a fejét meglepődve.
- Taehyung és Jimin! Megtámadták őket! Siess!- fakadtam ki könnyek közt.
- Miről beszélsz Areum?- jelent meg Namjoon.
- Megtámadták őket! Túlerővel harcolnak siessetek már!- kaptam felé a fejem.
- Yoongi, gyere már! - jelent meg Jin mellettem. Már a cipőjét kapta fel.

- Jungkook, vigyázz rá!- nyomta mutatót ujját az akkor megjelenő fiú mellkasába Namjoon mielőtt kirohant a másik hárommal együtt.

- Mi folyik itt? - sietett oda hozzám.
- Nincs időm elmagyarázni!- szaladtam ki a házból.
- Areum hova mész?- ijedt meg.
- Meg kell keresnem a kisfiút!- kiabáltam vissza neki.
-Milyen kisfiú?- ért be.
- Azt akit megmentettünk - forgolódottam a kapuban.
- Mivan?- vágott teljesen értetlen fejet.
- Majd elmesélem!- intettem le, azzal elindultam egyik irányba.

Régóta kereshettük, de nyoma sem volt az apróságnak. Kezdtem nagyon aggódni. Nem nézhetett ki tíznél többnek és mégis megtámadták, most meg egyedül van az úton. Meg kell találnom.

- Hol lehet?- túrtam a hajamba vissza fele menet Jungkookékhoz.
- Nem tudom, de már nagyon...- csattant fel Jungkook, de hirtelen el is hallgatott.
- Már nagyon mi?- sóhajtottam.

Mikor észrevettem, hogy nem lépked mögöttem kíváncsian fordultam vissza. Egyenesen a házunkra meredt golyó méretű szemekkel.

- Mi az?- sétáltam vissza a mellé és szemeimet abba az irányba vezettem.

- Hát itt vagy!-kiáltottam fel boldogan és a küszöb felé rohantam, hogy az ölömbe zárjam az ott kuporgó gyereket. - Te jó ég mennyit kerestelek!- pusziltam meg a gyerek fejét.

- Ez... ez az a gyerek?- nézett rám Junkook hitetlenül.
- Igen. Ismered őt?- fordultam felé, mire a kisfiú elkezdett hangosan sírni és próbált elrejtőzni a karjaimban.
- Hé hé! Semmi baj!- csitítgattam.- Megijesztetted!- néztem mérgesen Jungkookra.
- Őt nem hozhatod be hozzánk!- kiáltott fel.
- Mi bajod van Jungkook?- néztem rá meglepődve. Nem értettem a kirohanása okát.- Ez csak egy gyerek!
- Nem, nem az! Gyorsan vidd el a rendőrségre és szabadulj meg tőle. Majd onnan elveszik a szülei!- mondta feszülten.
- Ne hallgass rá noona! Ő rossz lény!- mutatott megszeppenve Jungkook felé.
- Rossz lény?- vontam fel a szemöldököm.
- Miket beszélsz te taknyos?- rivalt rá Junkook.
- Jungkook elég!- pattantam fel a gyerekkel együtt.
- Hallgass rám Areum ! Vidd innen azt a gyereket! A többiek sem fogják bírni!- győzködött tovább.
- Most, inkább menj el. Jó?- néztem rá csalódottan.
- Mi?- akadt el a szava.
- Ha nem tudsz mást mondani, akkor ne fáradj! Ez a csöpség itt fog maradni és én segítek rajta, teszik vagy nem - jelentettem ki, azzal vissza indultam az ajtó felé.

Jungkook szemszöge

Idegesen hagytam el Areum nagyszüleinek udvarát és betrappoltam a saját házunkba. Dühös voltam amiért nem hallgatott rám. De miért is tette volna? A szemében az a korcs ,csak egy ártatlan gyerek. Ha tudná amit én...

Nyűgösen túrtam a hajamba és ledobtam magam a kanapéra.

Kis idő múlva nagy csörtetéssel érkezett meg a társaságunk.

Taehyung homlokáról folyt a vér, szája fel volt hasadva, vörös szemekkel meredt maga elé, miközben az oldalát szorongatta. Jin és Hoseok támogatásával araszolt befelé. Jimin se nézett ki jobban, kezét szorongatta mellkasa előtt, arcán hatalmas seb díszelgett és orra is véres volt. Őt Namjoon és Yoongi támogatta.

- Mi történt?- adtam át nekik a kanapét.
- Jung Yunho és Shim Changmin emberei voltak azok. Bejöttek a területünkre egy korcs növendéket követve -válaszolt a két szenvedő helyett Hoseok hyung.
- Szóval akkor a szervezet küldte őket?- értettem meg a helyzetet.
- Csak nem tudni, miért kergették annyira azt a nyamvadt kölyköt - bólintott Hoseok hyung.
- Arról beszélsz amelyik Areumnél van?- jutott eszembe.
- A kölyök Areumnél van?- fordult felém Jin hyung.

Sziasztok! Szép keddet nektek! Nagyon nagyon vártam már, hogy hozhassak nektek még egy részt, úgyhogy remélem elnyeri majd tetszéseteket. Köszönöm a türelmeteket és a támogatásotokat, nem tudom eléggé meghálálni! 💕
Nekem már nagyon karácsonyi hangulatom van és alig várom a Szentestét, aminek alkalmából majd egy kis meglepetéssel is fogok készülni nekteeeek! 🤗
Addig is szép készülődős, Karácsonyra hangolódós hetet kívánok nektek!🥰