V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Kilencvenegyedik vércsepp Δ

Hatalmas csattanás, üvegtörés, ricsaj. Seoho csak úgy lerepült rólam a szemközti falnak csattanva. Akkora sokk hatása alatt voltam, hogy fel sem fogtam, ami történik.

Ahogy felócsudtam, Yoongit láttam magam előtt, ahogy valamit motyogva betakar és magához ölel. Pislogás nélkül meredtem a Seohot ütő Taehyungra és az őt megállítani próbáló Jiminre. Aztán a látványt Jungkook takarta el, aki ruhákat hozott és arra kért, hogy öltözzek fel.

- Taehyung, ne!- pattantam fel hirtelen és a barátomhoz rohanva a karjába kapaszkodtam megállítva őt.
- Menj....!- rivalt volna rám, de ahogy végignézett rajtam, azonnal körém fonta a karjait és felkapott.
- Öltözz fel, Areum-ah!- motyogta és gyorsan elkezdte rám adni a ruhákat.
- Ne haragudj! Bocsáss meg nekem!- motyogtam folyamatosan.
- Stt! Nyugodj meg!- nyomott egy puszit a fejemre.
- Sajnálom, Tae!- sírtam tovább.
- Itt vagyok, Areum-ah, nincs semmi baj!- emelt fel és gyorsan felhúzta rám a nadrágot.
- Sajnálom! - leheltem megtörten.
- Megtette? - emelte magára az arcom. - Areum-ah, meddig jutott? Megtette? - kérdezte lágyan.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Te jó ég! - ölelt magához.
- Menjünk, Taehyung! Nem maradhatunk itt!- szólt közbe Yoongi.
- Meg kéne ölnöm ezt a nyomorékot!- sziszegte Taehyung.
- Kérlek, Tae! Vigyél el innen!- kapaszkodtam a pólójába.
- Megyünk, kicsim! Megyünk!- sóhajtott.
- Úgysem mehettek el! Areum hozzánk tartozik!- kiáltotta Seoho.
- Pofázol még?- indult neki Taehyung.
- Tae !- rántottam vissza.
- Nincs időnk erre, Taehyung!- figyelmeztette Yoongi.
- Ha magatokkal viszitek, az apja úgyis megtalálja! Fogalmatok sincs, hogy pontosan titeket vert át!- folytatta Seoho.
- Mi?- nézett rá meglepődve Taehyung.
- Azt hiszed, nem tudjuk, ki ő? - horkant fel Seoho.
- Miről beszél, Tae?- kérdeztem.
- Honnan tudod, te, féreg?- rivalt rá Taehyung.
- Azért születtem, hogy őt megtaláljam. Persze, hogy tudom - nevette el magát, Taehyung szemei elkerekedtek.
- Miről beszélsz?- suttogta Taehyung.
- Honnan tudjuk, hogy nem hazudsz, kutya?- állt elénk Jungkook.
- Nagyon jól tudod, hogy nem hazudok. Miért hazudnék? Az falkám élete rajta múlik és az enyém is, az egész népemé. Pontosan tudom, ki ő, hiszen nekem lett küldve - sóhajtott fel Seoho.
- Te, féreg! - fakadt ki Taehyung.- Nem tudom, miről zagyválsz. De ha tényleg tudod, ki ő, akkor azt is tudod, hogy hozzám tartozik és senki máshoz!- ordibált Taehyung neki magán kívül.
- Az apja átvert titeket, Kim. Fogalmatok sincs, miről van szó igazából - csóválta a fejét.
-Ne játszd itt a nagyokost!- korholta Yoongi.
- Miről beszél Seoho?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Élve nem viszitek el őt innen. Azt nem fogjuk hagyni- tápászkodott fel a fiú.
- Te rohadék!- szorultak ökölbe Taehyung kezei.
- Menjünk, Tae! Mennünk kell!- rángatta őt Jungkook.
- Már késő- mosolyodott el nyugodtan Seoho. - A ház körül van véve.
- Mit tettél, Seoho?- suttogtam neki.
- Nekem kell vigyáznom rád, noona, és úgy szeretni téged, ahogy soha senki. Nem ő a te választottad, hanem én!- nézett rám komolyan.
- Hallgass el!- sziszegtem.
- Ugyan, noona. A tested elárult. Miért lettél volna nedves, ha nem?- mondta magabiztos félmosollyal az arcán.
- Megöllek, te, büdös dög!- szakadt ki tőlünk Taehyung és behúzott neki egyet.
- Taehyung!- kiáltottuk mind a hárman utána.
- Elég legyen, Taehyung! Uralkodj magadon!- rántotta el őt onnan Yoongi.
- Darabokra téplek, te, szemtelen! Hogy merészeled?!- mutogatott Seoho felé lángoló szemekkel.
- Addig pofázz, míg egyedül vagyok, vérszívó- provokálta Seoho.
- Ne merészeljétek bántani őket!- kiáltottam rá.
- Nem fogjuk, ne félj. Akkora örömem nincs - morogta. - De a vampírkáid elég buták, így muszáj elbeszélgetni a fejükkel.
- Te, kutya! Szétszedlek!- tombol tovább Taehyung.
- Ha nem akarod levágott fejjel végezni, inkább higgadj le és hallgass meg minket. Tudjuk, hogy minden vámpír nem akar viszályt a két faj között, ahogy ti sem - tartotta fel a kezét Seoho.
- Miről beszéltek, ti, mind?- kiáltottam idegesen.
- Honnan tudjam, hogy hihetek szavaidnak?- vágott vissza Taehyung.
- Békét akarunk, nem vérfürdőt - mondta a fiatal.
- Válaszoljatok nekem!- dobbantottam idegesen.
- Hagyd őket beszélni!- tette a vállamra a kezeit Yoongi.
- Miről van szó, Yoongi? Miről beszélnek?- néztem rá könyörgőn.
- Mindent megértesz a megfelelő időben. Kérlek, légy türelmes!- nyugtatott.
- Nem! Elég! Miért kell titkolózni?- ellenkeztem.
- Vezzes Suho elé!- sóhajtott Taehyung.
- Areummal mi legyen?- kérdezte Seoho, mintha ott se lennék.
- Őt most azonnal elviszik innen a társaim. Csak ezzel a feltétellel tárgyalok!- kötötte ki Taehyung.
- Areum nem mehet el. Neki itt a helye mellettem, hamarosan te is megérted - utasította el Seoho.
- Fejezd be az ökörségeket, kutya!- emelt öklöt megint Taehyung.
- Tae!- szóltam rá. - Itt maradok, míg végeztek, aztán együtt elmegyünk - jelentettem ki.
- Vele maradok, ha szeretnéd, hyung- ajánlotta Jungkook.
- Jó - masszírozta meg az orrnyergét. - Csak essünk már túl rajta!
- Erre - nyitotta ki neki az ajtót Seoho undorodva.

Mikor becsukódott az ajtó mögöttük, sóhajtva ültem le az ágyra. Ismét éreztem a testhőmérsékletem emelkedését, kezdett fájni a fejem és erőtlennek éreztem magam.

- Mi a baj, Areum?- gugolt le elém Jungkook.
- Csak kissé megfáztam a minap. Semmi extra- erőltettem magamra egy mosolyt.
- Pihenj le! Én vigyázok rád - simított a combomra.
- Hmm. Jó ötlet- egyeztem bele.
- Szükséged van valamire?- követte a mozgásomat.
- Ide adod a vizes poharamat és a gyógyszert az asztalról, kérlek?- bólintottam.
- Persze- cselekedett gyorsan.
- Köszönöm!- vettem el tőle és bevettem a tablettát.
- Még valami?- tett vissza mindent a helyére.
- Ha tudnál hozni forró vizét és tenni bele azokból a gyógynövényekből, amik a kis zsákocskában vannak, azt megköszönném- mutattam a tálra.
- Pihenj addig! - bólintott.
-  Köszönöm, Jungkook!- bújtam be a takaró alá.

A sok jajgató, sebesült ember ott térdelt előttünk. A szolgálók rezzenéstelen arccal álltak a helyükön körülöttünk, egy hatalmas bálteremen voltunk, a trónon ült Taehyung én pedig az ölében. Két oldalunkon a fiúk is felsorakoztak, de mintha élettelen bábuk lettek volna, olyan mereven álltak. 

A tömegből hirtelen felnézett rám valaki, akivel szembe is néztem. Changmin volt az. Tekintete tele volt gyűlölettel, megvetéssel, mintha nem is az a kedves férfi lenne, aki kisegített engem.

- Changmin? Mi történt? Állk fel!- néztem rá aggódva.
- Légy átkozott örökre!- köpte felém a szavakat, ami oda vonzotta Jungkookot és Yoongit, akik felrántották őt a földről.
- Miről beszélsz?- figyeltem őt, ahogy egyenesen az előttünk lévő lépcsőre térdeltették.
- Shin Changmint, mint a néhai vámpír király jobbkezét és hűséges alattvalóját, ezennel halára ítélem!- mennydörögte Namjoon, majd Yoongi egy hatalmas pengét emelt az előre hajolt Changmin nyaka fölé.
- Ne! Állj!- kiáltottam elszörnyedve. - Ne!- kaptam a szemeim elé a kezeimet, mikor lendült a fegyver.
- A következőt!- szólalt fel Taehyung nyugodtan.
- Tae!- nyitottam ki a szemeimet és azonnal megpillantottam Changmin levágott fejét magam előtt a földön. Gyorsan Taehyungra néztem inkább. - Tae, mi ez az egész? - kezdtem el sírni.
- A következő elítélt - szólalt fel Yoongi. Belém fagyott a vér, amikor odanéztem.
- Seoho!- pattantam volna fel ösztönösen, de Taehyung nem hagyta.
- Halljuk az ítéletet! - mondta elégedetten mögöttem Taehyung.
- Azonnal engedd el!- kiabáltam bepánikolva. Seoho csak bátran nézett a szemembe, ahogy elénk hozták és térdre kényszerítették.- Engedd el, Yoongi, mit művelsz?!- ordítottam tovább, miközben Yoongi a vádakat sorolta fel, majd az ítéletet.
- Kivégezni! - mondta nyugodtan Tae.
- Ahogy kívánod!- hajolt meg felénk Yoongi gúnyosan.
- Seoho! Azonnal állítsd meg őket, Taehyung! Könyörögöm, ne!- visítottam magamon kívüli állapotban. - Seoho! - ficánkoltam a karjai közt fájdalmasan ordítva, amikor lendült a penge.

Sziasztok, kedvesek!🥰
Na, remélem, örültök Taehyung visszatérésének, szerencsére még meg tudta menteni Areumot is.
Ki mit gondol, mit tudnak a farkasok, amit a vámpírok nem?
Várom a kommenteket, szép hetet kívánok!☀️💕