V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Huszadik vércsepp Δ

- Hogy vagy mostanság?- ült le a székemre engem vizslatva.
- Jól, azt hiszem - tűrtem egy hajtincset a fülem mögé.
- Hallom a kezed még mindig elég csúnya - bökött az említett testrészem felé.
- Majd meggyógyul - vontam vállat.
- Feltéve, ha hagyod hogy lekezeljük - tette hozzá rosszallóan rám nézve.
- Tudom, tudom. Namjoon nem mondta, hogy holnap megyek kezelésre?- sóhajtottam fel.
- Nem, de örömmel hallom - mosolyodott el újra.
- Leülök, jó?- kaptam hirtelen az ágy támlájához mert majdnem ott állva elaludtam.
- Nyugodtan - nézett rám Taehyung furcsán.

Idegesen vetettem le magam a matracra és elkezdtem agyalni, vajon hogy küldhetném el, úgy hogy ne sértődjön meg és ne is vegye észre, hogy be vagyok gyógyszerezve.

- És, van különösebb oka, hogy ma eljöttél?- néztem rá fáradtan.
- Nem tudom. Csak látni akartalak - vont vállat végig a szemembe nézve.
- Kedves tőled - sütöttem le a szemem zavartan.
- Ne haragudj a múltkori viselkedésem miatt, meg volt rá az okom csak...- állt meg egy pillanatra tanácstalanul.
- Tudom, nem mondhatod el, mert az életembe kerülhet, csak higyjem el és kész - mondtam mosolyogva.
- Ezt honnan...?- kerekedett ki a szeme.
- Namjoon - nevettem el magam halkan, de közben görcsösen vájtam bele a körmeimet a tenyerembe, hogy a fájdalomtól ébren maradhassak még egy kicsit.
- Gondolhattam volna - jelent meg újra nyugodt arckifejezése.
- Este össze futottunk és akkor mondta - ásítottam nagyon, mire mégjobban össze szorítottam az öklöm, így fel kellett szisszenem a csípő érzéstől, ahogy a körmeim belemélyednek a húsomba.
- Igen, azt mondta, hogy lekezelte a sebedet - mért végig furcsán.
- Igen - szorítottam össze a szemem egy pillanatra. Már nagyon a végét húztam, a szemhéjaim ólom súlyúnak tűntek.
- Álmos vagy?- pattant ki a szemem a hangjára.
- Igen, eléggé - biccentettem halványat.
- Akkor hagylak aludni!- állt fel az ágyról.
- Holnap otthon leszel délelőtt?- kérdeztem még gyorsan. Reméltem veszi a célzást és otthon marad, ha nem is az volt a terve.
- Nem terveztem. Csak nem akkor jössz?- esett le neki.
- De igen - bólintottam lassan felállva.
- Akkor lehet mégis maradok - mosolygott, majd egy halvány intés után elhagyta a szobát. Pár pillanatig álldogáltam meg ott, de aztán megkönnyebbülve engedtem el magam.
- Huh! - rogytam vissza a székre.

Taehyung szemszöge

Már az első pillanatban láttam, hogy valami van vele. A szemei be voltak esve picit és fáradtságtól csillogtak, lassan mozgott, nem figyelt rám és végig ökölbe voltak szorítva a kezei, hangja pedig gyengének hangzott. Tudtam, hogy nem fogja elmondani csak úgy mi történt. Így hát felálltam , hogy hagyjam el a szobát. Persze nem voltam olyan hülye , hogy elmenjek. A teraszajtót résnyire nyitva hagytam, hogy majd tudjam magam beengedni ha kell. Takarásból figyeltem a lány, aki amint kiléptem a küszöbön gyengén rogyott vissza a székre.

- Huh ! - pihegte fáradtan. Pár másodperccel később vissza vonszolta magát az ágyáig és azonnal be is engedte magát a puha anyagok közé. Még pislogott pár nagyon laposat, aztán végleg lezárta pilláit.

Vártam legalább tíz percet, mielőtt vissza mentem a szobába és közelebb sétáltam hozzá. Arca teljesen ki volt simulva, rémálomnak nyoma sem volt. Már gyanúsan nyugodt volt. Levezettem a tekintetem, valami szokatlant keresve testén, s meg is hátráltam, amikor megtaláltam, amit úgymond kerestem.
A két tenyerén véres köröm nyomok voltak. A vörös, illatos vére lassan buggyant ki a friss sebből, és lassan fojdogált a tenyerén lefelé.

- Miért?- fogtam kezeim közé az apró kezét és a nyomokat vizslattam. Önkéntelenül is túl közel hajolhattam, ugyanis vérének édes illata egy szempillantás alatt elöntötte az orromat. Lehunyt szemmel élveztem az egyedi aromát, ahogy bekúszott az orromon át egészen a tüdőm legkissebb zugáig mindenhova és teljesen elmámorított.
- Édes istenem!- csaptam hátra a fejem.
Ahogy szemeztem a gyönyörű, kerek vércseppekkel nem bírtam tovább. Óvatosan oda hajoltam és nyelvem hegyével lenyaltam őket. Ám ahogy az ízlelőm elkezdte elemeire bontani a kis cseppeket valami keserűt éreztem meg benne. Olyan íze volt, mint a.... mint a gyógyszernek. A következő kibuggyanó cseppennek már az illata sem volt tiszta, mert bele rontott ez a keserű, kellemetlen gyógyszer szag.

- Csak nem beszedett valamit?- kaptam a fejem nyugodt arcára. Ilyenkor már rég rémálmai miatt kéne gyötrődnie. Begyógyszerezte magát miattuk?
- Areum!- kezdtem el költögetni a lányt.-Areum! Kellj fel! Hahó! Areum! Minatozaki Areum! - ráztam a lány vállait. Halk nyöszörgést kaptam válaszul, de szemei továbbra is lecsukva maradtak és a teste se reagált különösebben.
- Areum !- próbálkoztam kicsit hangosabban, de semmi. - Francba!- pattantam fel és gyorsan előkaptam a telefonomat.

- Mi a baj?- szólt bele Namjoon.
- Valamit beszedett és nem kell fel! Mit csináljak?- csaptam azonnal a közepébe.
- Mi? Nála vagy most?- lepődött meg.
- Átjöttem megnézni, de már fura volt, aztán azt hitte elmentem, így lefeküdt, én utána visszajöttem, de azóta nem tudom felkölteni. A véréből árad a gyógyszer szaga és íze. Begyógyszerezte volna magát?- magyaráztam neki.
- Te megharaptad?- kiáltotta el magát.
- Nem dehogy!- hunytam le a szemem idegesen.
- Akkor honnan tudod, hogy árad a véréből a gyógyszer szaga és íze Taehyung?- vádaskodott.
- A tenyere tele van köröm nyomokkal és abból fojt a vér. Nem bírtam ellen állni s onnan kóstoltam meg. De nem haraptam meg! - mentettem magam.
- Nézd meg milyen a pulzusa!- utasított elfogadva a válaszom. Leültem Areum mellé és a hátára fordítottam. Megkerestem a megfelelő pontot a nyakán és oda tettem két ujjamat.
- Normális - mondtam amit éreztem.
- Légzés?- gondolkodott tovább.
- Normális - ellenőriztem le azt is.
- Szóval minden rendben, de nem kel fel? - értelmezte a helyzetet.
- Igen - bólintottam.
- Akkor valószínűleg altatót vett be, esetleg nyugtatóval párosítva, de nem többet, mint kellett volna - osztotta meg velem a végkifejletet.
- Akkor nincs veszélyben?- szűrtem le.
- Nincs. Ha normális a légzése és a pulzusa, akkor nem vett be olyan mértékében, hogy káros legyen -nyugtatott meg.
- Hála az égnek! - fújtam ki a levegőmet.
- Ne aggódj, kialussza magát és rendben lesz - folytatta Namjoon.
- Köszönöm!- búcsúztam tőle.
- Vigyázz magatokra!- köszönt el ő is, mielőtt rám csukta a telefont. A többes szám, amit használt megmosolyogtatott, így valamivel megkönnyebbülve tettem el a készüléket.

Areumra néztem. Békés volt és gyönyörű.
Még mindig vigyorogva ledobtam a felsőmet a székére és befeküdtem mellé. Hatalmas odafigyeléssel vizslattam arcának és testének minden egyes porcikáját. Nem tudtam betelni vele.

Hirtelen megmozdult és egy átfordulás kíséretében egyenesen a karjaimba érkezett meg. Halkan nyögött egyet, aztán fejét elhelyezte a nyakam és a vállam között, s folytatta a pihenését. Kezei erőtlenül támaszkodtak mellkasomon, teste pedig enyémek simult teljesen. Elakadt a lélegzetem is. Így érezni őt, sosem hittem hogy fogom, és teljesen elvette az eszem. Éreztem minden egyes lélegzet vételét, mozdulatát és ezt imádtam. Boldogan szorítottam magamhoz amennyire csak tudtam és csodáltam tovább, ahogy mostmár a kezeim közt aludt, mint egy angyal.

Na ilyenkor örültem, hogy nem kell aludnom és egész éjjel gyönyörködhettem benne. Ha csak egy éjszakára is de az enyémnek éreztem és boldogan élveztem ki minden egyes másodpercét ennek a rövidke időszaknak. Sosem akartam, hogy felkeljen a nap. Képes lennék itt feküdni vele örökké.

Második rész. 🥰