V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Száztizedik vércsepp Δ

Éppen megigazítottam a melltartóm pántját, amikor kopogtak az ajtón.

- Szabad!- válaszolt Tae.
- Hoztam ruhákat, ahogy kérted - lépett be Jimin mosolyogva.
- Szuper, köszi!- vette át tőle Taehyung őket, majd átadta nekem.
- A csapatok már mind a kastély előtt várakoznak. Mikor indulunk?- kérdezte Jimin.
- Amint Areum készen van és kitalálom, hogy tudjuk őt innen biztonságban elvinni - válaszolt Taehyung.
- Miért, ti hogy jöttetek ide?- kérdeztem kíváncsian.
- Futottunk - vigyorgott Jimin.
- Wow....az.... jó sok futás - bólogattam.
- Majd valaki visz téged a hátán, egy kis edzés. Nem vészes - vont vállat Jimin.
- Szó sem lehet róla! - vetette el az ötletet azonnal Taehyung.
- Miért?- kérdeztük egyszerre Jiminnel.
- Mert, ha annak aki viszi nem is, de Areumnak szörnyen fárasztó lenne. Így is túl sok mindenen ment keresztül. Nem kell több megpróbáltatás - magyarázta Taehyung.

El kellett ismerjem magamban, hogy igaza volt, nem nagyon tudtunk vele vitatkozni. Míg én öltöztem, a két fiú csendben agyaltak gondolataikba merülve, amit aztán kopogás szakított meg.

- Tessék?- szólt ki Taehyung.
- Taehyung, Areum egyik bundás barátja van itt és látni akar titeket - jelent meg az ajtó mögül Yoongi.
- Ki az?- fordultam oda.
- Valami Xu...Xii....- agyalt Yoongi összeráncolt szemöldökkel.
- Xiumin!- kiáltottam izgatottan és velem egyszerre az ajtó túloldaláról is beszűrődött a nemtetszést kifejező felszólalás.
- Na igen, mindegy - forgatta meg a szemei Yoongi.
- Engedd be!-bólintott Taehyung.

Ösztönösen indultam az ajtó felé és ahogy megláttam Xiumint, azonnal a nyakába borultam. A fiú erősen szorított magához és jó pár pillanatig csak csendben öleltük egymást.

- Jól vagy?- tolt el végül magától aggódva.
- Teljesen jól - bólintottam mosolyogva.
- Annyira sajnálom, Areum! Seoho a tudtunk nélkül egyezte meg ezt az egészet az Alfák Szövetségével, mi nem tudtunk a terv ezen feléről és megegyezés nélkül hoztak ide téged. Sosem engedtük volna, hogy ez történjen veled! Bocsáss meg!- fogta a kezeimet övéi közé Xiumin szomorúan.
- Nincs semmi baj, a múlt mindegy. A lényeg, hogy mindenki jól van - néztem a szemeibe mosolyogva, majd hátra pillantottam Taehyungra, aki szintén elmosolyodott a tőle idézett mondat hallatán.
- Úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod! Azt sosem bocsátottam volna meg magamnak és a többiek sem - adott egy puszit a kézfejemre.
- Azt mondtad, látni akartál minket - szólt közbe Taehyung.
- Ó, igen - jutott Xiumin eszébe és úgy fordult, hog Taeval is szembe legyen valamennyire. - Hallottam, haza indultok és gondoltam, Areumnak nincs mivel mennie, mivel ti gyalog jöttetek, őt meg farkasok hozták ide. Szóval arra gondoltam, én hazavihetném a hátamon őt, ha ebben benne vagytok - ajánlotta fel.

Xiumin kijelentésére azonnal elmosolyodottam és Taehyung arcán is átsuhant egy mosoly.

- Nagyon hálás lennék, ha ezt megtennéd nekünk - bólintott végül Taehyung.
- Akkor csatlakozunk a lent várakozó seregedhez - bólintott Xiumin is.
- Többen jösztök?- kérdeztem kíváncsian.
- Chen van itt velem - válaszolt Xiumin. - Biztonsági okok miatt ketten jöttünk - egészítette ki.
- Lent találkozunk!- biccentett neki Taehyung.
- Hmm - lépett ki mosolyogva a szobából Xiumin.
- Magatokra hagylak én is, de siessetek! Mindenki indulni akar- célozta meg az ajtót Jimin.
- Azonnal jövünk - ígérte Taehyung.

Amikor a szobára ismét csend borult, Taehyung odasétált hozzám és a derekamra simítva magához húzott. Először a homlokomra kaptam újabb puszit, majd az orromra, ami halk kuncogást csalt elő belőlem, végül a számra kaptam egy cuppanós puszit, aztán egy hosszú, finom csókot. Lábujjhegyre állva Taehyung nyaka köré fontam karjaimat és belemosolyogtam a csókba. Hogy mennyire hiányzott nekem.

- Minden rendben? Mehetünk?- mért végig.
- Hmm, szeretnék otthon lenni - bólintottam.
- Á... Arra kitérve...- jutott eszébe valami. - Jelen pillanatban apám kastélyában tartózkodunk, de ha ez neked gondot jelent, akkor elég ha csak megállunk ott és elintézem, hogy máshol szálljunk meg - nézett a szemeimbe.
- Amíg veled vagyok, mindegy, hol vagyunk, Tae. Az otthonom te vagy. Mindig is te voltál - emeltem az arcomhoz a kezét és a tenyerébe adtam egy puszit.

Tae szemei a csodálkozástól elkerekedtek, majd meghatottság öntötte el őket és egy újabb csókra hajolt hozzám. Ezúttal hevesebb volt, mint az előző kettő, mégis könnyed volt és vidám. Érződött mindkettőnk boldogsága, hogy végre együtt lehetünk és minden rendben van. Végül nagy cuppanással váltunk el, ami nevetést csalt ki belőlünk. Taehyung boldogan kulcsolta össze az ujjainkat és az ajtó felé indultunk.

- Már azt hittem, hancúroztok - piszkált minket Jimin, ahogy megjelentünk az ajtó előtt.
- Szörnyen szellemes vagy, Jimin- forgatta meg a szemeit Taehyung mosolyogva.
- Gyertek! Már otthon akarok lenni!- indította el a népet Yoongi türelmetlenül.

Nevetve hallgattunk az idősebb szavára és elindultunk a folyosón. A tágas aulában maga a szövetség feje és annak tagjai vártak ránk, azokkal a vámpír nemesekkel kiegészülve, akik az ő oldalunkon álltak.

- Távoztok?- sétált szembe a férfi.
- Igen - bólintott Taehyung és megállt vele szemben.
- Akkor négy hét múlva találkozunk!- mosolyodott el kissé gúnyosan talán a férfi.
- Ott leszünk! - jelentette ki határozottan Taehyung.
- Ebben nem kételkedem. A viszont látásra - biccentett végül, majd hátat fordított nekünk.

A kastély falain túl tengernyi vámpír várakozott, az élükön pedig Seokjin és Namjoon álltak, mellettük Xiumin és Chen. Mindenki felfigyelt érkezésünkre.

- Yoongi, Jimin, kérlek, foglaljátok el helyeiteket!- szólt hozzánk Namjoon.
- Ez mit jelent?- néztem felváltva a két irányba távolodó alakra, majd Taehyungra.
- Ők felügyelik két oldalról a sereg mozgását, Hoseok meg Jungkook hátulról, mi pedig elől vezetjük azt - magyarázta Taehyung, majd megállt Chen és Xiumin előtt, akik előbbre léptek, mint Namjoon és Seokjin.

- Areum! - szólított meg Chen, amit követően kitárta felém karjait. Vidáman bújtam ölelésébe és hagytam, hogy jól megszorongasson. - Jól vagy?- suttogta.
- Hmmm, ne aggódj! Minden rendben - nyugtattam meg a hátát simogatva.
- Mehetünk?- kérdezte Xiumin.
- Mehetünk!- váltunk el Chennel. Xiumin bólintott csupán, mielőtt mögénk sétáltak és gyorsan átváltoztak. - Felraklak, jó?- lépett mellém Tae.
- Okés - mosolyogtam vissza, miközben Xiumin a másik oldalamara sétált.
- Kapaszkodj erősen és ha baj van, azonnal szólj!- kérte a párom.
- Nem lesz semmi baj. Már profi vagyok benne - vonogattam meg a szemöldökeimet, mire a két farkas csak prüszkölt egyet, Taehyung pedig elnevette magát.
- Jólvan, cowboy- nyomott puszit a homlokomra, aztán könnyedén felrakott Xiumin határa. - Ti a csapatok által körülvéve fogtok jönni, én pedig nem sokkal előtted leszek, úgyhogy nem kell aggódnod, rendben?- simított a combomra.
- Jó!- tettem kezem a kézre.
- Szeretlek!- suttogta őszintén.
- Én is szeretlek, Tae...-  vallottam.
-Indulhatunk!- nyugtázta a dolgot boldogan és odalépett testvérei mellé.
- Indulás!- kiáltotta Namjoon, majd fokozatosan mozgásba lendültek ők hárman, majd pár nagyobb csapat vámpír, majd mi és utánunk mindenki más.

Még egy pillanatra visszanéztem a kastélyra, melynek hatalmas kapujában ott állt Seoho. Mozdulatlanul figyelte a távolodó hatalmas tömeget. Sajgott a szívem és furcsa érzések kavarogtak bennem, de azért valahol sajnáltam őt és sajnáltam azt, ami velünk történt. Mert a szívem mélyén számomra még mindig az a kisfiú volt, akit megmentettem a sikátorból.

Sziasztok, drágák!
Köszöntök mindekit!
Most sikerült időben hozni a részt, aminek nagyon örülök, remélem, tetszeni fog!🥰
Van egy kis változás, amit valószínűleg észre is vettetek. Ezért elnézést kérek, de egy újraszámolás után muszáj volt módosítani a Születés Ünnepének dátumát, mert a történet szál csak így jön ki helyesen. Tehát annyit változott csak, hogy két hét helyett négy hét választja el szereplőinket az ünneptől.
Megértéseteket előre is köszönöm!
Szép hetet kívánok!❤️