V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Száztizenhatodik vércsepp Δ

Mély levegőt vettem, mielőtt kinyitottam a szoba ajtaját és kiléptem a folyosóra.

Taehyung háttal állt nekem, elegáns, bő ujjú, fehér, selyem ing volt rajta, bordó bársony mellény, és fekete nadrág. Haja szépen hátra volt rendezve, ujjain gyűrűk díszelegtek, mindenféle bordó kövekkel kirakott, arany gyűrűk. Nagyon jól nézett ki, mint mindig.

A környezet és maga Taehyung is ebben az öltözetben, olyan érzetet adtak, mintha látomásaim világában lennék. Ez nem is volt akkora hülyeség, hiszen ez az a világ volt, de olyan hihetetlennek tűnt itt lenni és ezt megélni.

Taehyung zsebre dugott kezekkel lassan hátra fordult, szemei azonnal végigfutottak rajtam, mint éhes vadász szemei a prédán. Elmosolyodott. Elindult felém, szemeit végig rajtam tartotta, határozottan megállt előttem, végül a szemeimbe nézett.

- Gyönyörű vagy!- dicsért meg.
- Köszönöm. Te sem nézel ki rosszul - mosolyodtam el.
- Micsoda bók - nevette el magát.
- Tudod, hogy értettem. Nagyon jól nézek ki, Tae - pirultam el.
- Igyekszem - húzott a derekamtól fogva közel magához.
- Nem fogunk elkésni?- öleltem át a nyakát.
- Nem érdekel különösebben - vont vállat. - Te sokkal jobban érdekelsz - hajolt a számra.
- Bajba fogsz kerülni - suttogtam ajkaira.
- Akkor lesz baj, ha nem adsz nekem csókot - szorított játékosan a derekamra.

Tae hátrasimította a hajamat a vállamról, érintése nyomán kirázott a hideg. Beharaptam a szám, mert éreztem a késztetést, hogy felsóhajtsak. Keze visszacsúszott a fülem alá és végre megkapta a csókot, amire várt. Lehunyt szemmel élveztem ajkai puhaságát. Hátamon pihenő keze közben a felületet cirógatta, amitől az egész testem vajjá olvadt karjai közt. Többet akarva elnyitottam a szám és üdvözöltem a nyelvét, ami azonnal a számba csúszott. Tarkóján a kincsei közé túrtam, nem törődve azzal, hogy esetleg elrontom-e a szépen beállított haját. Taehyung mégjobban magához préselt, kezei gyorsan szaladtak le a fenekemre és erősen belemarkolt. A szájába nyögtem, ami őt mégjobban beindította.

Tudtam, hogy ha így folytatjuk, nem jutunk el vacsorázni, márpedig tudtam, hogy ez fontos mozzanata a napnak és ott kell lennünk. Bármennyire is szerettem volna inkább a szobába zárkózni a fiúval, erőt vettem magamon és próbáltam elválni tőle.

- Tae...!- nyögtem.
- Mmm... Még egy kicsit!- mordult.
- Ígyis késésben vagyunk, Tae!- simítottam a nyakára.
- Nem érdekel!- hajolt volna újabb csókra.
- Vacsora után!- állítottam őt meg.
- Areum!- dörmögte a derekamra szorítva.
- Gyere!- kulcsoltam össze ujjainkat és elindultam az ebédlő felé.

Taehyung még zsörtölődött egy kicsit mögöttem, de azért hagyta, hogy vezessem. Csendben szeltük át a folyosókat, míg a hatalmas ajtó elé érkeztünk. Ahogy beléptünk zsivaj töltötte meg füleimet és a hosszú asztal körüli sok ember látványa. Alig voltak még szabad helyek és a vidám csevegés betöltötte a tágas helyiséget. Sokkal élettel telibb volt, mint mikor előzőleg itt jártam. Azonban ez a sok vámpír zavarba ejtett és a gyomrom görcsbe szorult. Azért mosolyt hívtam az arcomra és kihúztam magam.

- Minden rendben van! Ne félj!- suttogta a fülembe Taehyung, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Menjünk!- szorítottam kezére.

Egyenesen az asztalfő felé vezetett, ahol ugyanaz a férfi ült, akivel Taehyungék beszéltek érkezésünkkor. Balján ült egy gyönyörű, középkorú nő, mellette Namjoon, jobbján, két üres szék, majd Seokjin. A négy személy észrevett minket és kíváncsian meredtek ránk. Seokjin és a nő lágyan mosolyogtak ránk, míg Namjoon és a férfi komoran figyelték lépteinket.

- Apa!- bólintott neki Taehyung.
- Késtetek!- mosolyodott el enyhén a férfi.
- De itt vagyunk, nem?- hárított Taehyung.
- De igen!- sóhajtott a férfi.
- Anya, apa - nézett a párra Tae. - Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Areum hercegnőt, a menyasszonyomat - karolta át a derekamat. A hasam óriási bukfencet vetett a bemutatás hallattán, rögtön zavarba jöttem. Nem voltam hozzászokva, hogy a menyasszonyának hívjon.
- A menyasszonyod?- kiáltott fel valahol kórusban Jimin, Jungkook és Hoseok. Taehyung apja csúnyán nézett rájuk, mire ők motyogtak egy-egy bocsánatot és elsüllyedtek székeikben.
- Nagyon örvendek, hercegnő!- biccentett a férfi nekem utána.
- Részemről a szerencse, uram - hajoltam meg.
- Foglaljatok helyet, fiatalok! Kihűl az étel!- invitált szelíden az édesanyja.
- Köszönjük!- hajoltam meg felé is.
- Gyere!- húzta ki nekem a széket Taehyung.
- Köszönöm!- ültem le.

Be kell vallanom, hogy elég kellemetlenül éreztem magam és annak ellenére, hogy éhes voltam, nehezen mentek le a falatok a torkomon. Folyamatosan valakinek a tekintete rajtam volt és ettől teljesen kiborultam. Így hiába nézett ki minden fogás isteninek, nem tudtam pár falatnál többet enni. Az asztalon víz sem volt, csak bor és hát, vér ugye, tehát még inni sem tudtam legalább valamit. Idegesen simítgattam a ruhám tűrődéseit és fohászkodtam, hogy legyen vége a vacsorának. Minden pillanat elteltével egyre jobban idegesített a beszélgetés, a villák és kések koccanása, a székek csikordulása. Minden idegesített és úgy éreztem, ha nem jutok ki hamarosan innen, meg fogok bolondulni. A tekintetek persze nem szűntek és a sírás határán voltam tőlük.

- Nos- állt fel végül Taehyung apja. - Akkor egészségünkre váljék!- emelte poharát, mire mindenki válaszolt neki ugyanazzal a gesztussal. - Lehet távozni - biccentett a társaságnak, mielőtt leült.

- Gyere, Areum!- állt fel mellőlem Taehyung. Szó nélkül álltam fel és belekaroltam Taehyung kitartott kezébe.
- Viszontlátásra!- hajoltam meg a szülei felé, mielőtt hagytam, hogy kivezessen.

Némán sétáltunk végig a hatalmas termen, én végig a cipőinket bámultam. Azt éreztem, sosem érünk ki. Csak haladtunk és haladtunk és még mindig hallottam az idegsítő zajokat és éreztem a tekinteteket a hátamba fúródni.

Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, elhagytuk a folyosót és egyedül maradtunk a félhomályban, hatalmas levegő adag szakadt fel a tüdőmből és gyengén dőltem a kastély hideg falának. Könnyeim azonnal kicsordultak és remegtek a kezeim.

- Areum!- nyúlt utánam és lassan magához húzott.
- Sajnálom... - bújtam hozzá.
- Stt! Semmi baj, kincsem. Itt vagyok!- ölelt át.
- Folyamatosan engem figyelt mindenki. Szörnyű volt! - szorítottam mellényére.
- Tudom, figyeltem a gondolataidat - simogatta a hajam.
- Mi bajuk van velem, Tae?- néztem fel rá csalódottan.
- Hibrid vagy, Areum-ah. Ez szokatlan és különleges, ezért figyelnek rád most picit jobban, mint máskor. Ne ijedj meg, nincs veled semmi baj! -ringatott lassan.
- Olyan rosszul érzem magam, Tae...- motyogtam.
- Semmi baj! Itt vagyok!- nyomott puszit a hajamba.
- Mehetünk lefeküdni?- kértem őt.
- Mit szólsz egy fürdőhöz előtte?- ajánlotta.
- Habbal és gyertyákkal?- kérdeztem reménykedve.
- Pontosan úgy - bólintott mosolyogva.
- Jó - mosolyodtam el én is.
- Gyere, gyönyörű menyasszonyom!- kapott fel az ölébe nagy lendülettel.
- Tae!- bújtam szorosan hozzá nevetve.
- Az esküvőnk éjszakáján így fogok rohanni veled a szobánkig, és akkor már nem lesz menekvés - érintette össze orrainkat.
- Nem muszáj addig várjunk - mondtam halkan.
- Lehet nem is bírom ki addig - adott egy puszit az orromra.

Sziasztok drágák!
Kissé megkésve, de itt a mai rész!
Sok-sok puszi!🥰