ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

9.🔇

A metró egy olyan 10-15 perces sétára van a házunktól, de mivel időben sikerült elindulnunk anya nyaggatásának köszönhetően, így elértük a megfelelő járatot, amivel még időben be is érhetek a suliba.

Mivel én egy ilyen "nagyon szerencsés" ember vagyok, így nem lesz annyi órám, mint a többieknek, hisz a hang képző óráim egyből kiestek.

Csak pár kultúra órára és persze táncra kell bejárnom, tehát olyan 7-8 órával kevesebbem van, mint a többieknek. Milyen jó nekem, nem? Annyira hálás lehetek az égnek, hogy ilyen szerencsés vagyok. (remélem érezhető az irónia)

A metrón a legtöbb nálam olyan 5 évvel idősebb, random számokat bömböltetett, mire már majd kiszakadt a dobhártyám és arra táncoltak. Éljen a mai fiatalság...

A megállók jöttek és mentek én pedig egyre jobban figyelmen kívül hagytam a tomboló bagázst, mikor meghallottam a hangom. Az én dalomat indította be az egyik, a laptopjáról.

A szemeim bekönnyeztek a zene hallatára, aminek miután vége lett, nem indult új, hanem harsányan kezdtek beszélgetni.

-Ezt a számot már ezerszer hallottuk, nincsen új? Eddig minden hónap elején jött tőle egy új szám a nyáron. Most, hogy ősz lett, nem fog jönni? -kérdezi az egyik srác.

-Nem tom tesó, de ezt már én is nagyon unom. Pár hete nyilatkozott elméletileg ez a J.M gyerek vagy ki, hogy van egy új dala, de ezt is csak a csajom mondta. -feleli egy másik.

-Az enyém vagy egy hete  hisztizik, mert nem posztolt J.M semmit, mikor elméletileg azt mondta, hogy előző hétfőn majd live-ol. Már olyat is mondott, hogy biztosan meghalt. -ránt vállat egy harmadik.

-Hát azért az kár lett volna. Lehet, elhódította a csajokat, de legalább jó számai voltak, amikre lehetett csapatni. Most már mind lejárt. Ne tom mi van vele, de ha nem hoz új számokat, fix, hogy kikövetem. -veszi elő a telefonját a negyedik srác.

-Mi az hogy kiköveted? Alap, hogy posztold a dolgot tesó. Mi van veled, puhány lettél? Én tuti hogy odatolok egy dumát mellé. Valami jó ütőset, tudjátok. Mondjuk..."lágytökű eltűnt, csajok vigyázat, jövünk". Vagy valami ilyesmi. -vigyorog az legelőször megszólaló.

A beszélgetés többi részét már nem hallhatom, mert elérkezett a megálló, ahol nekem le kellett szállnom, de a gondolataim amúgy is rég a laptopom körül forogtak, hisz azon még ott volt az új számom.

A balesetnél a táskámban volt, de vajon épségben maradt?

Rá akartam kérdezni anyánál a dologra, de már megérkeztünk a suli elé, így inkább hagytam a dolgot. Majd ha hazaérek, rákérdezek, viszont anya nem állt meg a bejárat előtt, hanem jött velem. Az aulában aztán megtorpantam. Mégis minek követ?

-Nyugi kincsem, nem követlek, csak nekem még dolgom van az igazgató úrral. Itt már más irányba is megyek, ne aggódj, nem égetlek le. -kacsintott egyet mondata közben. Ahj, istenem, mint egy rossz tinédzser...

-Szia kicsim, vigyázz magadra. -int vissza az aula másik feléből üvöltve, én viszont inkább csak elfordulok, mintha nem ismerném, hisz a gyerektömeg már nézi, hogy kihez tartozik egy ilyen anya, akit lehet aztán basztatni.

Még, hogy nem éget le...

Az elő órám történelem, így a 65-ös terembe kell felmásznom a második emeletre...

Az út hosszú volt, fárasztó, ráadásul mindenki engem bámult.

Valakik videóztak is és/vagy fotóztak, ami elég zavaró volt.

-Egy új diák, mikor egy hét már eltelt? Ki vagy te és miért csak most jöttél? -lép mellém egy lány mikrofonnal és egy bazinagy kamerával. Hát ez fasza.

Egy ideig értetlenül bámulom, majd vállat rántok és tovább megyek.

-Még csak új a gyerek, aki mellesleg rohadt helyes, de olyan bunkó, mint az imént látható. -jelenti ki a kamerás lány melletti.

De jó, hogy már most gyökérnek könyveltek el.

-Atya ég, te J.M vagy! Imádlak. Olyan jó hangod van! -lép mellém egy másik lány, de én hang nélkül sétálok tovább.

-Csinálhatok egy képet? -kérdezi egy újabb csaj. Ezek tényleg nem hagyják békén az embert, ha már egy hétig nem jött.

Válaszolni sem tudtam volna, ha lenne hangom sem, mert már a lány meg is csinálta a képet és el is tűnt, én pedig megállapíthatom, hogy ez a suli fura. Nagyon fura...

Minél jobban összehúzva magam ültem le a leghátsó padba, mikor végre valahára megérkeztem a terembe és azon nyomban egy fülest dugtam a fülembe és a padra feküdtem.

Nem hallgattam zenét és nem is terveztem, de nem akartam, hogy bárki is hozzám szóljon, hogy aztán bunkónak könyveljen el.

Már most érzem, hogy kín keserves éveim lesznek itt, ha ki nem dobnak előbb, de nekem már úgyis mindegy, nem? Felőlem még a kezemet vagy a lábamat is levághatják, már nem tesz semmit. Egyedül a hangom volt az, amit meg akartam hogy maradjon. Ezerszer jobb lett volna, ha a lábam veszik oda a balesetben, vagy az összes végtagom, de a hangom megmarad.

-Szia. -lökdösi meg a vállam valaki.

Úgy teszek, mintha nem lennék ébren és ugyan úgy a padon fekve maradok, de a zaklatóm nem akar nyugton hagyni.

-Mi a baj? Miért nem voltál suliban? -kérdezi a fiú hang. Ahogy így belegondolok, ismerősen cseng hangja, de nem nagyon érdekel hogy ki az.

-Hobi, ne zaklasd, látod, hogy félig alszik. Mivel nem volt előző héten, biztos új neki a korán kelés, majd dumálunk vele egy vagy két óra múlva. -hallok meg egy másik hangot egyre közeledni, majd ha nem csal hallásom, pont az előttem lévő padba ül le.

-De itt én ülök. -hallom meg pár perc múlva újra a mellettem ülő HoSeok hangját, aki éppen ellenkezik. Fogalmam sincs, hogy ezt mire mondta, de úgy tűnik nem volt túl hatásos, ugyanis mondata után egy sóhajtás kíséretében fel is állt és máshova ült le gondolom, mellém pedig egy új személy ült, kinek még nem hallottam hangját.

Ezután már csak a történelemről dumáltak, hogy mit vettek előző héten és az alap teremben lévő zaj maradt meg, de hozzám szerencsére már senki sem szólt.

Az óra hamarosan elkezdődött én pedig már nyugodtabban keltem fel a padról, hogy órán csak nem fognak kérdésekkel bombázni, és vettem is elő a telefonomat, amin játszani kezdtem.

-Értem én, hogy nem izgat az óra, de a tanár téged néz. -súgja a mellettem ülő, én pedig felkapom a fejemet a tanárra, aki épp azt mutatja, hogy álljak fel.

Letettem a telefonomat a padra magam elé, majd felálltam.

-Egy hete hétfőn volt bemutatkozás, hogy mindenkit megismerjetek, de mint láthatjátok van egy osztálytársatok, aki nem tudott bejönni, tehát most kell bemutatnom. Ő itt Park Jimin. Mivel egy hétig nem volt, így segítsetek neki bepótolni az anyagot és legyetek vele kedvesek. Jimin, te szeretnél még valamit mondani magadról? -kérdezi a végén, mire megrázom a fejem.

-Rendben, leülhetsz, de vedd le azt a sálat kérlek, idebent nincsen hideg. -mosolyog a nő kedvesen. Oh baszki, nekem végem...