ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

5.🔈

A tetoválással a karomon tértem haza, az arcomon el leszedhetetlen vigyorral. Annyira örülök ennek a tetoválásnak és a rózsaszín haj ráadásként. Teljesen olyan mintha újjá születtem volna. Holnaptól minden teljesen megváltozik az életem és ezt az új kinézetem is alátámasztja. Innen már nincs megállás az álmomig. Innen már meg sem állok, míg idol nem leszek. Olyan jó ebbe belegondolni is.

-Anyaaa megjöttem! -kiabáltam boldogan, de nem volt a házban senki, bárhol is néztem.

Biztos elment valahova.-rántok vállat a gondolatra, majd felmegyek a szobámba és bedőlök az ágyamba.

A csuklómat kezdem nézni és gondolkozok azon a fiún. Olyan kedves volt velem és annyira aranyos volt, ráadásul a számomat is ismerte és dúdolta is... Bár ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő is meleg, azt meg főleg nem, hogy bejönnék neki, így hát bukott az egész téma, főleg, ha még ez a kettő mégis megvalósulna sem jöhetnék össze vele.

Apa már így is puhánynak tart, anya padig nem tudom, hogy hogyan kezelné a dolgot, mivel nyíltan megmondta még régebben, hogy nem tud majd jó fejet vágni ahhoz, ha fiúval állítok haza, ráadásul egy világhírű idol nem lehet meleg, mert akkor már a világ 60 akár 70%-a utálna és elítélne. JK pedig pont ezekhez a dolgokhoz vezetne, tehát egyenes, hogy nem szerethettem bele. Még csak egyetlen egyszer láttam, de már most ő van az eszembe? Ez most komoly? Kérdőre vonom mindenemet miatta, pedig csak egyszer láttam? Ez így nem jó. Nagyon nem jó. Csak egy srác, aki kedves volt velem. Léteznek kedves emberek, ez nem nagy dolog. Nem kell már egyből az esküvőnkön agyalnom.

-Kicsim. -kopog be az ajtómon anya. Észre sem vettem, hogy hazajött mégis mikor ért haza és hol volt egyáltalán?

-Igen anya? -ülök fel az ágyban.

-Mutasd, milyen lett? -jön be a szobába és kuporodik mellém olyan izgatottsággal, mint egy 5 éves, amikor először lát egy repülőt, de ez most nem lényeg, így hát elé is tartom a csuklómat.

-Nahát. Ez nagyon jó lett. Tényleg tud az a gyerek. -mosolyog anya és igaza is van. Imádom amit csinált. Nagyon jó lett azzal a betűtípussal és a méret is tökéletes lett. Egyszerűen imádom, erre nincs jobb kifejezés.

~~~~~

A nap további részében anya mosott és takarított, én pedig átrendeztem a szobámat, több helyet hagyva a mikrofonnak és a gépeknek, hisz a suliban biztosan sok éneklős dolog lesz, hisz ének szakra megyek.

Este közösen vacsiztunk, majd hamar lefeküdtem aludni, hogy reggel frissen keljek az új sulim első napján. Hát igen, csak annyi volt a gond, hogy lefeküdtem ugyan, de aludni nem tudtam.

Bármerre fordultam, bármit csináltam, nem sikerült elaludnom. Egyszer melegem volt, egyszer fáztam. Egyszer kemény volt a párnám, egyszer túl puha. Egyszer a kutyák ugattak, egyszer pedig a macskák nyávogtak túl hangosan, tehát mindent összegezve nem bírtam aludni.

Olyan hajnali három körül járhatott az idő, mire végre sikerült elaludnom, de két órával később meg is szólalt az ébresztőm idegesítő hangja.

-Aaahhh. -nyomom ki álmosan. Az új sulimban a tanítás 7:30-kor kezdődik és kocsival 40 perc eljutni odáig, mivel a város másik felében van, amikor pedig reggelente még dugó is van, akkor egy óra, így 5:15-kor kell kelnem, hogy egy órával később elindulhassunk anyával karöltve. Persze nem szó szerint.

-Kicsim, ébren vagy már? -nyit be anya.

-Még öt percet. -húzom jobban magamra a takaróm.

-Mi az, hogy még 5 percet, az előbb kaptál egy fél órát. Már 45-van, ráadásul szerintem te sem akarsz elkésni az első napodon. -sétál anya a függönyömhöz, majd kihúzza azt, de nem sokat segít, hisz kint még félhomály van, így fel is oltja mellé a lámpát, hogy felkeltsen.

A nagy fény hatására jobban összeszorítom a szemem, de végül felkelek.

Lassan baktatok a fürdőszobába, ahonnan kijőve már egy összeszedett énem látható.

Lesétálok s földszintre, majd a konyhában leülök az asztalhoz és enni kezdek.

Egy olyan 5 perc alatt megettem a szendvicsemet, és indultam fel a táskámért.

-Anyaaa, indulhatuuunk! -kiabáltam mikor visszaértem a földszintre és már az ajtóban álltam a vadonatúj egyenruhámban, ami igazából egy fehér ingből, min az ügynökség logója látható és fekete nadrágból állt, de ez mellékes. Én így is imádom.

-Na ezt már szeretem. -néz végig rajtam anya és már indulunk is.

Kiérve beülünk az autóba és megindulunk. Én az anyóülésen ülök, anya pedig mellettem vezet.

-Anya, már mindjárt 7, nem tudnál kicsit gyorsabban menni. -kérdezem anyát, miután végre kikerülünk a dugóból.

-Szívesen mennék én gyorsabban, de ahogyan te is láthatod, két rohadt lassú busz van előttünk. Hidd el, én sem örülök, hogy valószínűleg késni fogok a munkahelyemről. -néz rám elhúzott szájjal anya.

-Nem tudod kikerülni? -próbálkozok még mindig.

-Nem is tudom...Ha rá is taposok a gázra, jöhet velünk szemben valami, és nem tudok bemenni a két busz közé sem, annyira egymásra vannak tapadva. -közli a tényeket.

-Jó, de nem akarok elkésni. Ez az első napom. -nézek le szomorúan a csuklómra, amin ott virított a 13-as.

Hirtelen csapódott az ülésnek a fejem és ijedten kaptam fel a fejem anyára, mikor szó szerint padlógázt nyomott és elkezdte megelőzni a buszokat.

A szám mosolyra húzódott, de sajnos az a mosoly nem maradhatott ott sokáig, mikor észrevettem, hogy egy kamion jön velünk szembe és még a hátulsó buszt sem sikerült beelőznünk.

-Ööö...anya...-nézek ijedten anyára, aki őrült módjára nyomja még mindig a gázt.

-Látom. -válaszolja és a két busz közötti apró helyre néz.

-Oda nem férünk be. -állapítom meg magam mellé nézve, anya mégis a rés felé közeledik.

-Anya, oda nem férünk be, menj inkább eléjük. El fog ütni a hátulsó busz. -nézek könnyezve egyszer a járművekre, egyszer pedig anyára.

-Ha eléjük akarnék menni, akkor meg a kamion jön belénk. -válaszolja anya és még mindig a lyukat nézte.

-Anyaaa! -ordítom ijedten.

A kamion szó szerint már előttünk van, a buszok közé pedig sehogy sem fogunk beférni.

A testemet elöntötte az adrenalin és minden iszonyat gyorsan történt, mégis elértem a kormányt és volt időm elrántani balra, a járda felé. Ez volt az a lehetőség, amit úgy véltem a helyzetet nézve, hogy a legjobb megoldás.

Ezzel a tettemmel egy gond volt, mégpedig, hogy így egy ház fala és egy villanyoszlop is elénk került. Anya fékezett, de már késő.

Egy kocsi fékezése,
Kerekek csikorgása,
Egy hirtelen fény, csak egy villanásra,
Egy hangos ütközés, majd sípolás
Szirénák zaja és villogás,
Egy óriási fájdalom,
Egy hang,
Majd sötétség és csend.
Meghaltam volna?
Vagy mégsem?