ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

66.🔇

"-Hozok fel neked enni meg inni, addig bámuld a plafont, vagy hunyd le a szemed és merülj el a gondolataidban, nem érdekel, csak maradj az ágyban! -mondja ellenkezést nem tűrő hangon, majd lesétál."

Mi a célja? Apám akar lenni apám helyett, vagy mi? Parancsolgasson másnak. Nekem vécéznem kell. Tudod ki fog ágyban maradni. Majd este alszom. Tanulnom kell és bepótolnom az órákat amikről lemaradok. Ráadásul a törire is fel kell készülnöm. Biztos hogy nem fogok kimaradni a suliból. Kidőltem, mert ma még a tánc óra előtt semmit nem ettem. Még a turmixot se ittam. Ennyi volt az oka, nem más. Kutya bajom.

Jungkook a konyhába ment, én pedig megindultam a fürdőbe. Ahogy végeztem, csoszogva vissza indultam a folyosón, pechemre pedig Jungkookal szembe találtam magam.

-Miért keltél fel, ha? - von kérdőre egyből. Szemöldökét felvonja, és olyan gyorsasággal, hogy én fel se fogom, felkap menyasszony pózba és ismét az ágyamig cipel.

Az éjjeliszekrényemen már ott az étel és az ital is. Ezek szerint már hamarabb járt a szobámban, és azért futottunk össze a folyosón, mert engem keresett.
Az unszolására megettem amit készített nekem, hiába voltam tele és ittam is egy keveset, majd mellém préselte magát, hogy nézzünk valami filmet.

Végül egész délután filmeztünk és amíg Jungkook nem figyelt, írtam Sanghunnak, hogy ma nem tudok menni, személyes okok miatt. Amiről természetesen holnap majd beszámolhatok. Mindenről tudni akar, hisz bármi befolyásolhatja az érzékeny készüléket és úgy kell kialakítani, hogy bírja a megannyi hangulatot és érzelmet. Hogy ne süljön ki ha túlagyalok valamit, vagy ne károsítsa az agyam visszafordíthatatlanul.

Az idő elteltével beesteledett, és ahogyan reggel realizáltam, Jungkook azután ment haza, miután én bealudtam.

Hála istennek az ébresztőm be volt állítva, és anyával csak reggel futok össze, a konyhában, miközben a turmixomat teszem el a táskámba. Nem nagyon érdekel, hogy mit mondott tegnap a sulidoki. Csak fáradt voltam, és átléptem a határaim, ennyi az egész. Ma már jól vagyok. Nem maradhatok le.

-Hogy vannak a hangszalagjaid kincsem? Olyan szótlan vagy egy ideje. -köszönt anya mosolyogva, és nyájas hangjának, most valahogy érdekes csengése van.

Hogy érti hogy "szótlan"? Bár hülyeség ezen agyalni. Nagy eséllyel arra érti, hogy hetek, vagy hónapok óta nincs nagyobb beszélgetésünk, úgy értve, hogy én írok, ő pedig beszél.
De mit akar azzal hogy jobban vannak e a hangszalagjaim? Konkrétan nincsen egyetlen egy ép hangszalagom se a baleset óta.

Végül mosolyt erőltetek az arcomra és bólintok egyet.

-"Ideje mennem anya. Majd délután beszélünk, rendben?" -olvastatom fel hangosan a telefonomba írt szöveget.

-Oké. Mikor hazaérsz. Rendben. -bólogat, fel-alá járkálva, mintha valamin nagyon gondolkodna.

-"Valami baj van anya?"-vonom kérdőre viselkedését.

-Nem. Dehogy. Minden rendben van szívem. Menj nyugodtan. Nekem úgyis dolgom van. -lép vissza a konyhapulthoz válasza közben és a fejmagasságban levő szekrényből két tányért vesz elő.

Mivel 10 perc múlva ér be a metró az állomásra, és nem akarom lekésni, így már nincs időm azon agyalni, hogy miért kell neki két tányér, ha csak ő eszik. Egyébként is, ha vár valakit itthonra, akkor talán összebarátkozott valakivel, vagy szerez magának egy szeretőt, ami már igazán ráférne. Biztosan szólni fog ha komolyra fordul a dolog, mellesleg én a fia vagyok, úgyhogy nem kell a beleegyezésemet kérnie ha áthív valakit.

A metrót rohanva sikerül elcsípnem, és ahogy felszállok, már el is felejtem azt a  két tányért, és a gondolatot, hogy talán az anyukám ismerkedik valakivel.
Ma is nagy a tömeg, de Taehyug így is kiszúr a szerelvényen.

-Jimin! Hát te? Tegnap írtam neked egy csomót, de semmire se reagáltál, azt hittem ma nem jössz suliba a tegnapi után. -kezd bele, és látom a szemeiben, hogy retteg. Fél hogy Jungkookot választottam és én éppen azon vagyok, hogy ellökjem magamtól.

"Ne haragudj, tegnap fáradt voltam, de amúgy semmi komoly. Kipihentem magamat és jól vagyok. Amúgy se hagyhatom ki a számonkéréseket" -küldöm el neki az üzenetet, mire felnevet.

-Mikor lettél ekkora stréber? Ha velem történik ilyen, biztosan halálos betegnek tettetem magam és addig meg nem mozdulnék, amíg a doki ki nem ír minimum az egész hétről. Tele vagyunk vizsgákkal, pedig még csak súroljuk a vizsgaidőszakot. Mi lesz pár hét múlva? Már most el akarom lógni mindet. Tényleg, IT-re még meg kell írnom a puskám! Tudod ki fogja megtanulni, hogy ki alapította az első Idol képző céget, vagy hogy hívták a tagokat egy adott bandában, akiknek a tagjai már nem is élnek. Ez miben befolyásolná, hogy idol legyek? -ömlik Taehyungból a szöveg, ahogyan mindig szokás szerint. És csak mondja, és mondja és mondja tovább, egészen addig, amíg be nem érünk az osztályterembe.

Jungkook még nem ül bent, Taehyung mégis elhallgat, és egy "majd még dumálunk"-elköszönést követően a helyőre sétál.

Már majdnem becsengetnek, mikor Jungkook megérkezik a terembe, és tekintete borús lesz, mikor meglát.
Mint egy buldózer, úgy közeledik felém, a szívem pedig egy lépése alatt minimum háromszor dobban.

-Mit keresel te itt? A nővér megmondta hogy maradj otthon! -sziszegi dühösen, de nem tudja folytatni, mert ebben a pillanatban belép a tanár, és a becsengő sülsüketítő hanggal jelzi a tanóra kezdetét.

A következő óránk nem ugyanaz, és mivel gyorsan kiviharzottam a teremből, így Jungkook nem tudott ismét számonkérni az ittlétemért, vagy rosszabb esetben hazáig se tudott ráncigálni.

A harmadik órában van a vizsga, amire napok óta készültem, és a szünetet is arra használom, hogy átnézzem újra amit meg kellett tanulni. Már kívülről fújom füzetem sorait, de még mindig bizonytalan vagyok tudásomban.

-Kérem pakoljanak el mindent! Egy ember, egy pad! 45 percük van a teszt megírására! Akit csaláson kapok, végleg elköszönhet ettől az intézménytől! Jó munkát! -osztja ki a tanárunk a lapokat, a szokásos monológja alatt, miben mindenkit figyelmeztet, hogy saját tudásából írja meg a dolgozatot. Természetesen így is sokan vannak akik megkockáztatják a jövőjüket a jobb jegyért.

-------------

-Hogy ment a vizsga? Sokat készültél rá, nem igaz? -érdeklődik Tae az órák után, ugyanis a mai nap csak két óránk volt együtt. Neki a többi, idol felkészítő, dalszöveg írás, és tripla ének volt, meg ha jól tudom lesz még egy Idol történelem órája. Nekem addig dupla angol, dupla tánc és egy lyukas volt, amiben megírhattam a ma feladott házi feladatokat.

"Elméletileg minden kérdésre jól válaszoltam, de félek, hogy elbaltáztam." -pötyögöm meg neki a választ, de tovább nem tarthat a beszélgetés kettőnk közt, ugyanis hirtelen valaki megragadja a csuklómat és az épület kijárata felé kezd el rángatni.

Jungkook az.