ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

56.🔇

"Előbb tanulok meg repülni, minthogy ÉN az Ő házába kössek ki a mai nap folyamán!"

-Jó lesz hogy ha magam mellé ágyazom meg neked? -mutatja fel Jungkook a takaró huzatot. Hogy vett rá erre? Talán a kékes-lilás folt amit megmutatott a karján késztetett erre... De egyértelmű, hogy nincs akkora baja, mint amit mondott nekem.

"Nem az a kezed fáj?" -küldöm el neki az üzenetet, és ahogy elolvassa, gyorsan ledobja a párnát, a takarót és a huzatot is a földre.

-De. Csak valaki elterelte a figyelmemet a felső testével és ezért nem éreztem a fájdalmat, de ugyan az a valaki valamiért most emlékeztetett a sebemre. -húzza perverz mosolyra a száját, mire csak hitetlenkedve eltátom a számat. Hogy én tereltem el a figyelmét a felsőtestemmel???

"Meleg van! Nehogy már arra fogd a hirtelen, ideiglenes gyógyulásod, hogy rajtam trikó van!" -gépelem be a chat-be olyan erővel a válaszom, hogy egy pillanatig az is átfut a fejemen, hogy megrepedt a telefonom. Jeon mégse méltat válaszra.

-Ne dühöngj, hanem inkább gyere és segíts megcsinálni az alvó helyedet! -ugráltat már megint ez a majom, és mivel nem otthon vagyok, nincs merszem továbbra is csak a lábamat lógatni.
Felpattanok az ágyról, Jungkook elé sietek és lehajolok a leejtett anyagokért, viszont a hirtelen mozdulattól az oldalamba fájdalom nyílal, én pedig azonnal összeszorított fogakkal a fájó ponthoz kapom a kezemet.

-Mi van az oldaladdal? -veszi észre egyből az előttem álló, az elég feltűnő mozdulatomat.

Fejem felkapom és ijedten meredek rá, míg kezeimmel tiltakozóan kalimpálok, de nem sokat segítek ezzel a helyzeten, Jeon egy pillanat alatt trikóm aljára fog, majd felrántja az anyagot.

-Baszki Jimin! Ezt mégis mikor szerezted? Ki volt az? Vagy mi? Megverem! -emelte meg hangját és dühös kiabálása elég viccesen hatott, főleg, hogy én tudtam a választ kérdéseire: Ő maga lökött el, tehát önmagát emlegeti.

Egy apró mosollyal lefogom hadonászó kezeit, s mikor már végre rám nézett, aprót megrázom a fejemet, jelezve, hogy nem kell senkit megverni. Tettemnek hála Jungkook kicsit lenyugszik, és kezeinkre lenézve gyengéden végig simít csuklómon.

-Miért nem mondtad? -kérdi egy lemondó sóhajt követően.

Háááát, mondjuk mert nem tudom? -egyértelmű gondolattal nézek szemeibe, és azt hiszem megértette, hiába nem tud olvasni a fejemben.

-Ülj le. -parancsolja, ellenkezést nem tűrően, és amint megtettem kérését, feldobta a huzatokat a földről az ágyra mellém, majd kiviharzott.

Minimum fél perc telhetett el teljes nyugalommal, amit Jungkook vissza érkezése tört meg.
Kezében egy doboz van, tele minden félével. Kötszer, fertőtlenítő, sebtapaszok, fájdalomcsillapító, és még sorolhatnám.

Az elém térdelő barom egy jégakkut nyom a kezembe és előkotorja a fertőtlenítő szert meg egy kis kötszert.

Na jó, ez így nem lesz jó. Csak bevertem az oldalam, minek bekötni? Nem is szakadt fel a bőröm.

A telefonomat gyorsan megragadom és pötyögni kezdek neki.

"Mit is csinálsz most? Minek a fertőtlenítő egy zúzódásra?"

Mivel Jungkook nem nézte telefonját, így kénytelen voltam a képébe nyomni sajátomat, hogy végre választ kapjak.
Amint elolvassa üzenetemet, felnéz rám és tétován leteszi a kezében tartott dolgokat.

-Jó, akkor mit csináljak? -kérdi tanácstalanul, mire felemelem a kezembe tett jégakksit. Az éppen elegendő lesz. Egy kicsit az oldalamnak nyomom és kész. Nem is akartam vele foglalkozni. Bár mielőtt Jungkook felemelte volna a ruhámat nem is láttam azt az óriási kék-zöld foltot.

Amíg én az oldalammal és a hideg tárggyal vagyok elfoglalva, addig a házigazda feltápászkodik, kiviszi a behozott elsősegélydobozt, vissza térve pedig mellettem foglal helyet és az általam végzett műveletet kezdi nézni. Pontosabban az ügyetlenkedésemet amit leművelek. Mivel hideg a jégakku, bármily meglepetés ez most egyeseknek, így a trikóm aljával fogok rá, viszont úgy alig ér el a kellő pontra.

Jungkook egy szó nélkül néz egy ideig, majd átveszi tőlem a jeges akkut, bal kezével hátra dönt az ágyon, és az oldalamra szorítja a jégakkut.
Arcom eltorzul egyrészt a hirtelen hidegtől, másrészt a nyomás hatására keletkezett nyomástól.

-Bírd ki egy kicsit. -emeli rám tekintetét és ismét helyezkedni kezd.

Arcával egyre jobban közeledik felém, tekintetem pedig akaratlanul is piros ajkaira siklik, majd vissza szemeibe, amik már nem lélektükreimet, hanem számat tanulmányozzák. Fenébe! Csak barát zóna! Nem lépheti át! Vagyis, nem léphetjük át! Ilyet nem csinálnak barátok...

Ahogyan Jungkook közeledik, az oldalamra akaratlanul is jobban rá nyomja a kezét és már épp ismét eltátom a számat a fájdalomtól, szemeimet össze szorítom, és nem sokkal rá puha ajkakat érzek meg.
A felettem támaszkodó lassan kezdi mozgatni ajkait, majd egyre gyorsít a tempón és hiába próbálkoznék, nem tudom eltolni magamtól, így nincs más lehetőségem.... Vissza csókolok.

Mikor ismét fájdalom nyílal az oldalamba, automatikusan szorítom össze fogaim, és véletlenül ráharapok a számra tapadt puha ajkakra. Jungkook felszisszenve elhúzódik tőlem és letörli az éppen kiserkenő vérét, mire egyből bűntudatom lesz. Nem akartam fájdalmat okozni neki...

Ne haragudj, automatikusan csináltam! -gondolom magamban tekintetemet övébe mélyesztve és csak reménykedek benne, hogy tudja mit akarok mondani.

-Komolyan megharaptál? Ilyen rosszul csókolok? -vonja fel egyik szemöldökét és zavaromban egyből elkezdem rázni a fejemet és fel se fogom hogy ezzel beismerem, mennyire tetszett a csókja. Vagyis... Miket is beszélek? Ő csak a barátom! Nem szabad ilyet csinálni! Én nem is csináltam semmit! Ő nyomult rám! Erősebb nálam és nekem nem volt választási lehetőségem! Ennyi történt!

Reakciómra Jungkook arcára széles mosoly húzódik és a jégakkut arrébb dobva kezével gyengéden végig simít sebes oldalamon, trikóm alá csúsztatja ujjait és elkezdi bebarangolni felsőtestemet.

A csiklandós érzésre szám aprót elnyitom és pillanatokra teljesen lefagyok. Az agyam leblokkol. Nem akartam, de arra gondoltam, hogy mi lenne, ha hagynám hogy folytassa és nem ellenkeznék, azonban amint megint magamhoz tértem, egyből rájöttem, hogy nem történhet meg és tiltakozásba kezdtem. Ekkor más Jungkook a nyakamat csókolgatta és teljes testemen kellemes bizsergés futott végig.

Nem szabad, nem szabad, nem szabad, nem szabad! -ismételgetem magamban, de mikor a felettem terpeszkedő alsó fele az enyémhez ért, egy csettintésre minden erőm elszállt.

Számat eltátom, az eddig Jungkookot tiltakozóan eltoló kezeim a matracra estek magam mellé és lábaimat is fáradtan leengedtem. Nem tudok ellenkezni. Nem megy. A végtagjaimból kifutott a vérem és egyetlen testrészembe tódul mind. A bizsergő férfiasságomba.

A levegő felforrósodik és teljesen elveszítem az irányítást a testem felett. Ép eszű gondolataimra sűrű köd ereszkedik, és a szombat este jut eszembe. Azt akarom, hogy megint megtegye... Hogy megint megtörténjen. Megint érezni akarom, és ez ellen nem tudok semmit tenni, csak hagyom, hogy megtegye. De...miért?

------
Hát ez lett volna az új rész
Sajnálom hogy nem reggel tettem ki, mint ahogyan mindig szoktam, csak nagyon sokminden van most és teljesen kiment a fejemből reggel😅
Remélem tetszett a rész és egy hét múlva hozom a folytatást! 💜