ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

15.🔇

Egy teljes hétig itthon vagyok összezárva anyával. Ebben nincs semmi rossz, ha Az az este nem történt volna meg. Így viszont félelmetes. Eddig 5 nap telt el, tehát szombat van, pontosabban este és ismét a csillagokat nézem. Kezemen ott virít a kötés, nyakamban pedig a sálam. Ezeket leszámítva pizsamában és egy vastagabb pulcsiban vagyok.

Eddig ebben az öt napban Azon az estén kívül nem történt sok ijesztő dolog. Bár minden alkalommal halálfélelmem volt, nem történt semmi. Mármint akkor nem amikor ébren voltam. Ugyanis álmomban a rémálmok nem igen kíméltek. Minden hajnalban riadtan ültem fel az ágyban, szám sikításra volt nyitva, azonban nem jött ki rajta hang, és szó szerint szinte a saját izzadságomban fürödtem. A rémálmok ugyan úgy tértek véget, minden esetben. Az elején minden átlagos, majd hirtelen azt veszem észre hogy valaki követ. Lépteim megnövelem, de akkor ő is azt teszi, végül pedig már futok. Általában vagy fürdőbe vagy a suli vécéjébe zárkózom attól függően, hogy hol vagyok az álmomban, mikor azonban lenyugodnék, hogy már biztonságban vagyok, a hátam mögül hangokat hallok. Ilyenkor mindig ledermedek és lassan fordulok hátra. Ezután az utolsó dolog amit látok az anya eltorzult arca, mi vészesen közelít felém eszméletlen sebességgel. Éééés ilyenkor kelek fel.

Elég para az egész, mint egy horror filmben, így az eddig a szememben utálatos sulit egyre jobban kezdem várni. Félek itthon maradni, esténként pedig mindig kulcsra zárom az ajtóm. Egyszerűen nem merek a sötétben maradni. Lehet hogy az első eset is csak egy rémálom volt, hisz a mostaniak is nagyon valósághűek, de nem vagyok benne teljesen biztos, azonban ezeknek az álmoknak is biztosan van valami jelentése. Az álmok 90%ának van, ráadásul ez folyamatosan ismétlődik, szóval ne lehet véletlen. Csak az a baj, hogy nem tudom mit jelenthet ha tényleg csak rémálmok. Miért pont anya aki mindig kedves volt hozzám? Sőt. Ő az egyetlen akire mindig számíthatok és aki mindig mellettem áll. Miért pont ő a szörnyeteg? Miért pont előle menekülök? Ez az egész olyan zavaros, most meg már aludni sem tervezek, mert ki tudja? Lehet megint csak rémálmom lesz, és én az nem vállalom be még egyszer. Pont elég volt hatszori alkalom.

A telefonom zizegése szakít ki gondolataimból. Mióta nem mentem a héten suliba az egyik osztálytársam folyamatosan bombáz üzenetekkel. Azt mondta a tanár adta meg neki a számom, hogy átküldhesse az anyagot, csakhogy ő nem éppen csak arra használja a lehetőséget, hogy házikat küldjön, inkább még kérdésekkel is zaklat. Vagyis csak először zaklatott olyanokkal, hogy "hogy vagy", meg "mikor jössz megint suliba" és hasonlók. Utána olyan két nap után már jöhettek azok a kérdések is, hogy "egyébként miért tetted?" "valami baj van" "tudok segíteni?" és még ehhez hasonlók, amivel egy jó ideig az agyamra ment. Viszont miután rájött, hogy nem jut ezekkel semmire, szerencsére abbahagyta. Bár ez is volt a célom azzal, hogy mindig leléptem a beszélgetésből, ha szóba hozta.

---------
Jeon JungKook

JungKook
Szia mia haramiaaa!!!

JungKook
Hiányoztam?

Jimin
Nem éppen

Jimin
Miért vagy még mindig ébren?

JungKook
Mert láttam, hogy elérhető vagy

Jimin
Fantasztikus

JungKook
Nyugi, nem azért írtam, hogy megint azokkal a kérdésekkel zaklassalak

Jimin
Pedig azt hittem nem tudsz tapintatos lenni

JungKook
Jogos, de tudok

Jimin
Figyelek

JungKook
Tehát

JungKook
Úgy gondoltam jobb lenne először jobban megismerkednünk, ha már személyesen nem tudtunk

Jimin
Ahhaaa

JungKook
Kezded, vagy kezdjem én?

Jimin
Át adom neked ezt a megtiszteltető feladatot

JungKook
Okézsoké

JungKook
Khm khm

JungKook
Jeon JungKook vagyok

Jimin
Erről pont tudok

JungKook
És a padtársad

Jimin
Még ez sem új

JungKook
Francba...Akkor mindent tudsz rólam

Jimin
Aha persze

JungKook
Jó, akkor még azt is elárulom, hogy besegítek apának a tetoválásoknál, így nem hivatalos tetováló vagyok

Jimin
Ezt is tudtam, de úgy látszik én jövök

Jimin
Csak annyit mondok amennyit te is!

Jimin
Park Jimin vagyok

Jimin
Egyben a padtársad

Jimin
És csak a suli miatt festettem be rózsaszínre a hajam

JungKook
Wooow

JungKook
Ebben számomra új információ is volt!

Jimin
Akkor most mondj te is olyat, amiről én nem tudok

JungKook
Hát jó

JungKook
Ömmm...hadd gondolkozzak

Jimin
Időm mint a tenger

JungKook
Szeretem az éneket és a táncot, így ha tehetem Idol szeretnék lenni, de ha mégse jönne össze, apa tetováló szalonját veszem át

Jimin
Az nem rossz

JungKook
És neked mi a jövőbeli terved?

Jimin
Megpróbálkozok a háttértáncossággal, de ha az nem jön össze, akkor még nem igazán tudom, hogy mi leszek

JungKook
Mi lett az énekléssel?

------

Kérdésére azonnal kikapcsoltam a telefonom, szemeim bekönnyesedtek és úgy néztem fel a csillagos égre.
Még nem...még nem tudok neki erre válaszolni. Egy hete sem dumálunk és...csak nemrég történt az egész. Még magamnak sem tudtam beadagolni a jövőm, nem hogy még másnak beszélni róla.

JungKook valószínűleg észrevette, hogy megint rossz helyre ért, így újabb üzenetet küldött, mire telefonom képernyője felvilágított.

--------------------------------
JungKook
Sajnálom...megint rossz pont, ugye? Ne haragudj, ké....
---------------------------------

Egy ideig néztem a képernyőzárat, de nem nyitottam meg az üzenetet. Úgyis tudom mi a vége, és most nagyon nem megy, hogy válaszoljak neki.

Lehet rosszul teszem, és lehet ezt egy idő után meg fogja unni, majd inkább rám sem ír, de vállalnom kell ezt a következményt. Csak öt napja beszélgetünk, nem fogok egyből mindent megosztani vele. Bár valamilyen érthetetlen módon mosolyt csal az arcomra ha rám ír, de nagy eséllyel csak azért, mert ő az egyetlen akivel a héten beszélgetni tudtam. Anyával nem beszélek sokat, mert mindig a rémálmom ugrik be az arcáról, mással meg eleve nem tudnék.

És ezekre még az is rátesz egy lapáttal, hogy rohadtul hiányzik a hangom. Annyira de annyira szeretnék néha megszólalni. Mondani valamit és nem csak láthatatlanként, vagy inkább szellemként közlekedni a lakásban. Néha még mindig beszédre nyitom a szám, de aztán jön az óriási bökkenő, hogy nem jön ki rajta hang és ez olyankor szörnyen szar érzés.

Egyszerűen nem is merek felmenni bármilyen oldalra telefonon. Már belegondolni is rossz, hogy mennyi minden pletyka mehet rólam most is. Biztos vagyok benne, hogy vannak akik hiányolnak és próbálnak megkeresni valamilyen platformon, hogy megkérdezzék miért hagytam abba az éneklést, meg hogy baj van e. A másik fele pedig fixen minden szarral traktál. Olyanokkal dobálkóznak, hogy "remélem meghalt", "örülök hogy leállt", "sosem volt több másoknál", "tudtam, hogy ő sem nem viszi majd sokra" vagy valami hasonló. Belegondolni is rossz, tudom, hogy nem bírnám ki, ha látnám is őket. Így elhitetem magammal, hogy nem léteznek, és nincs gondom a külvilággal. Egyenlőre...