ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

31🔇

Jimin szemszögéből:

Ma Tae áthívott magához. Mivel péntek van így van időm tehát először bele is egyeztem, de csak mikor becsengettem a megadott címre és be is lettem engedve jutott eszébe tájékoztatni arról, hogy a többi haverját is áthívta.

"Erről nem volt szó" -hátrálok messzebb és írom meg Taehyungnak, aki persze telefonjával a kezében közeledett felém.

-Kérlek maradj. Szeretném ha megismerkednétek. Ne haragudj, hogy nem szóltam. -lép mégegy lépéssel közelebb, míg én csak hitetlenkedve ráztam a fejem. Azt hittem benne megbízhatok. Mondtam már neki hogy nem vagyok társasági ember, mégsem szólt hogy mások is lesznek itt. Tudta hogy akkor nem jönnék el és hazudott.

A többiek nem hallják beszélgetésünket ugyanis ők abban a helyiségben vannak ahonnan kihátráltam.

"Inkább haza megyek" -gépelem könnyes szemekkel és kiindulok az ajtó felé, ahol körülbelül fél perce jöttem be.

-Ne! Kérlek maradj. Rendesek, meg fogják érteni és nem mondják el másnak hogy... Tudod. -nyúl utánam.

"De nem akarom hogy más is tudja! Te is tudod, mert mondtam!" -küldöm el neki az üzenetet és egyre jobban szorít a mellkasom.

-Igazad van. Tudom. De semmit nem fogsz elérni az életben ha nem nyitsz mások felé. -tart vissza tovább.

"Feléd nyitottam. És eljátszottad. "-mutatom felé telefonom ahelyett hogy elküldtem volna neki az üzenetet. Vagyis el akartam de úgy tűnik elfogyott a mobilnetem.

-Mi a baj? -jön ki, ha jól emlékszem nevére; Hoseok.

-Semmi. -fordul hátra hozzá Tae. - Csak... Jimin mégsem marad. -tudatja a fiúval tervem.

-Oh, pedig már nagyon vártuk hogy megismerhessünk. -néz rám HoSeok. - Taehyungie sokat mesélt rólad. Azt mondta muszáj hogy megismerjünk kert nagyon kedves vagy.

-És vicces. -jön be SeokJin. Hallgatózott volna? Igazából nem lényeg. Azt amiket én írtam Taenek úgyse hallotta.

-Maradj már. -bukkan fel NamJoon is.

Tuti hallgatóztak.

Végül fogalmam sincs miért, de rábólintottam arra, hogy maradok.

Az első utunk Tae szobájába vezetett, ahol mindenki mintha csak otthon lenne vetette be magát az ágyba, vagy egy babzsákba. Kivétel persze én. Csak álltam szorongva a szoba közepén.

-Szóvaaal... -kezd bele Jin. -Mesélj magadról. -jövök rá itt hogy rólam akar tudni dolgokat.

Most mit csináljak? Nem akarok Taehez sétálni megmondva, hogy nincs mobilnetem. Így meg még írni se tudok neki hogy tolmácsoljon, vagy valami. Bár most nincs is nagyon kedvem hozzá szólni. Lehet itt maradtam de még haragszom rá.

Gyorsan előkaptam a telefonom és gépelni kezdtem. Már úgy is tudok helyesen írni, hogy oda se nézek, így néha felpillantok az értetlen emberekre, akik körülvesznek. Miért mindig velem történik ilyen?

"Öööö...A nevem Jimin de ezt már mind tudjátok. Mint láthatjátok nem beszélek, az okát ne firtassuk, Tae sem tudja és nem akarok róla beszélni sem, úgyhogy ha ez gond, akkor fix nem lehetünk jóban. Régen szerettem énekelni, most már inkább a tánc az érdeklődési köröm fő része. Jövőben háttértáncos szeretnék lenni. Szabadidőmben zenét hallgatok, rajzolok és táncolok, vagy valami hülye videót nézek. Kedvenc tantárgyam a tánc, és  17 éves vagyok, egyke." -írtam le tömören kb az életem, s mikor végeztem, feléjük nyújtottam a készüléket.

Mind érdeklődve bújtak bele és olvasták el a sorokat.

-Akkor írásban kommunikálsz? -teszi fel az első kérdést SeokJin, mire bólintok.

-És egyáltalán nem beszélsz, vagy csak ritkán szólalsz meg? -folytatja ezt a témát boncolgatva HoSeok. Még jó hogy leírtam nekik, hogy nem akarok róla beszélni.

-Tudsz egyáltalán beszélni? Mármint valami elbaszta a hangod, vagy csak ideiglenes a dolog? Önszántadból nem beszélsz? -méreget az eddig mélyen hallgató tag, név szerint Min Yoongi. Erre már tényleg nincs kedvem válaszolni. Nem mintha az előző kérdésre megtettem volna. -Csak neked fura, hogy azt a sálat konkrét soha nem veszed le? Még táncon is rajtad van. -hoz még kínosabb helyzetbe. Kössz szépen, ennyit arról, hogy tiszteletben tartják a kérésem...

-Hagyd már. Ha rajta van, rajta van, nem mindegy neked? A beszéd témát meg meg mondta,  hogy hanyagoljuk. Ha majd megbízik bennünk, úgyis elárulja. -szól a többiekre Taehyung. Oké, egy jó pontot szerzett most nálam, de még mindig haragszom rá egy picit.

-Ha már velünk akar lógni az a minimum, hogy mondjon el magáról sok mindent. Hogy legyünk 'barátok' ha azt se tudjuk mi kínja? -cáfolgat Yoongi. Úgy érzem már most nem csípi a búrám és ha így folytatja én sem fogom az övét...

-Yoongs, te se mondtál el szinte semmit mikor megismerkedtünk. Sőt, még most is csak ritkán osztasz meg velünk bármit is ami veled kapcsolatos. Ne kötözködj! -szól rá NamJoon. Hm..rendesnek tűnik.

-Akkor üdv köztünk. -hajol meg bolondozva HoSeok.

-Mit csináljunk? Filmezzünk, játszunk valamit X-box-on esetleg menjünk el bulizni? -hozza fel elsőként a témát SeokJin. Jó kérdés és nekem a legjobban az első lehetőség tetszik. Az az ahol  csak kussban kell ülnöm és semmit sem csinálnom. Nem lesz gond a beszéddel és semmilyen kínos témát nem kell bontogatni.

-Üvegezni is lehetne. Van itthon Saju, ha jól tudom. -ajánl még egy lehetőséget Taehyung. Egyre jobb, komolyan...

Már a telefonom is vissza vettem a többiektől és írnám az én ötletem, miszerint a filmezés lenne a legjobb, de HoSeok megelőz;

-Olyan rég voltunk buliban. Keressünk már valami jó házibulit vagy bárt! Igyunk, csajozzunk, bulizzuuuuunk!!! -kiáltja már a végén nagy beleéléssel, így a többiek kedvét is meghozva a dologhoz. Kivétel az enyémet persze, meg ha jól láttam Yoongi arckifejezését, akkor az övét.

-Még mindig utálom az embereket. Itt is lehet inni. -mondja unottan, macska szemeit résnyire hunyorítva.

-Ne antiszockodj, elrontod a hangulatot! -veregeti vállon NamJoon, Yoongit.

Szuper, ezek szerint már eldőlt, hogy megyünk. Éljen a "többség akarata nyer" elv... (remélem érezhető az irónia)

--------

A bulizási helyszín végül egy bár lett, ami a közelben volt. A hangos zene már az utcára kiszűrődött és ha emlékezetem nem csal utoljára több mint fél éve voltam ilyen buliban. Sosem volt szokásom az ilyen, még hanggal sem, hisz nem akartam az apám példáját követni. Bár ha belegondolok még mindig nem akarom.

-Ez aztán a buli! -próbálja túlkiabálni a dübörgő zenét NamJoon ahogy beléptünk a helyiségbe.

-Egy kört fizetek! -üvölti Jin, és ezt az ajánlatot természetesen senki sem utasítaná vissza, tehát a pult felé vettük az irányt.

Az emberek általában akiknek nincs okuk sárgaföldig leinni magukat, minden buli előtt megfogadják, hogy nem részegednek le. Na velem ugyan ez történt. Nem akarok részeg lenni. Nem mintha mondhatnék bármit amit nem kéne, hisz nem tudok beszélni. Részegen pedig köztudott hogy az ember nem nagyon tud gépelni. Így összességében nem is volt gond. Ittam a srácokkal és kezdtem jól érezni magam, --lehet az alkohol hatására, lehet nem -- de mindez egy pillanat alatt elszállt mikor kimentem a mosdóba és egy elég ismerős alakkal találkoztam össze. Apa...