ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

17.🔇

Egy csodás reggeli után, ami ugyan abból állt mint a vasárnapi koszt, meg is indultam a suliba. Pontosabban megindultunk a suliba, ugyanis anyának hiába kellene dolgoznia menni, ő ragaszkodott hozzá hogy az újdonsült kocsinkkal vigyen el a suliba. Igen. Lett egy új autónk, mivel ugyebár az előző tropára ment a balesetben. Én meg persze mint az idióta kapaszkodtam végig valamibe az út alatt. Egy ideig még nem nagyon terveztem autókázni és amikor anya előzött, szó szerint megfagyott bennem a levegő, amit egészen a suliig bent is tartottam. Csak mikor kiszálltam a járműből, lélegeztem fel újra.

Az épület óriásként magaslott előttem, körülötte pedig nyüzsgő diáksereg gyülekezett. Voltak akik énekeltek, táncoltak a suli előtt, de lelkes nézők is voltak köztük, meg persze olyanok is, akik egy-egy pillantás után besétáltak az épületbe. Nem tudom mennyi ideig bámulhattam a tömeget, telefonomat szorongatva, de mire hátrafordultam, hogy elköszönjek anyától, ő már el is hajtott.

Hát...nem állhatok itt az örökkévalóságig...minden rendben lesz...Nagy levegő és indulás. -határoztam el magam, és a mély lélegzetvétel után meg is indultam.

A földet pásztázva igyekeztem egyre bentebb és bentebb, olyan sietős léptekkel amennyire csak tudtam, de még így is éreztem ahogy elég sokan megbámultak.

Nyugi, csak beképzeled. El vannak ők mással, nem néz téged senki. Már hideg van, a sál tök normális, a pulcsi eltakarja a kezemen a kötést és csak nem terjedt el, hogy mit csináltam a mosdóban. -nyugtatom magamat biztató gondolatokkal, amik nem nagyon nyugtatnak meg. Anyától tudom, hogy JungKook talált rám, de nem vagyok benne biztos, hogy ő nem e adta tovább a többieknek, vagy nem e látta e még valaki.

Az osztályterembe beérve minden bent lévő rám szegezi a tekintetét, így aprót meghajolva sietek a leghátsó padba. Érzem, hogy mindenki tekintete rám szegeződik, így mégjobban összehúzom magam. A táskám a pad mellé dobom, a kapucni pedig már eddig is a fejemen volt, így már csak annyi dolgom maradt, hogy kezeim a padra helyezzem, fejemet pedig arra rá, ezzel teljesen kizárva a körülöttem lévőket.

Csak 5 perc telhetett el, és éreztem hogy Jungkook megérkezik, majd helyet foglal mellettem.

-Szia. -köszön, de ügyet sem vetek rá. -Ha alszol, ideje felkelni, mert a tanár pont utánam lépett be. -súgja teljesen a fejemhez hajolva, és gyorsan előpakol.

Nem nagyon zavar amit mond. Nem akarom felemelni a fejem. Tudom, hogy a tanárok már tudják, hogy nem szólalok meg, és azt is, hogy erről nem nagyon beszélhetnek a többi diák előtt, szóval ha nem figyelek is, békén fog hagyni. Legalábbis ezt hittem...

-Mr Park, kérem ne aludjon az órámon. Azért mert hiányzott az első hetekben, nem lesz kiváltságos. Ugyan még nem kérdezhetem, hogy legyen ideje pótolni, de kérem figyeljen az órámon, mert szerintem ha belekérdeznék az anyagba, nem tudná a választ. -hadarja a tanár éles és ellenkezést nem tűrő hangon, így muszáj volt ülésbe tornásznom magam, kezemmel pedig a padon immár könyökölve tartottam meg fejem.

Tekintetem a táblára vezettem, ami előtt a tanár fel-alá sétálva magyarázott valamiről. Annyira nincs kedvem ehhez az egészhez. Minek tanulunk történelmet, ha az már csak a múlt és azt sem hiszem, hogy táncikáláshoz annyira tudnom kéne az ilyeneket. Bezzeg mikor azt kántálják, hogy "ne a múltba éljünk" vagy "a múlton már nem változtathatsz" s a többi, akkor bezzeg fogadjuk meg a tanácsukat.

Épp a gondolataimba merülve filozofáltam arról, hogy mennyire nagy hülyeség az oktatás, mikor kedves padtársam oldalba lökött, és elém a padra mutatott. 

Lenéztem s megláttam egy kis cetlit, ami gondosan összehajtogatva hevert előttem. Kezembe vettem, kihajtottam és a rajta lévő feliratot kezdtem olvasni.

"Mizu?" -lehetett kiolvasni.

"Mi lenne? Unalmas az óra" -írom vissza neki, és már tolom is az ő oldalára a papír darabkát, amit mosolyogva hajt ki, majd olvas el. Fél pillanat múlva meg már körmöl is valamit, nagy vigyorral a pofáján.

"Szerintem is. Ennél sokkal jobb a tánc, a tesi, vagy az ének" -olvasom Kook üzenetét.

"Ennél csak jobb lehet, már nem azért" -írom válaszom, próbálva figyelni a helyesírásra és a külalakra, mégiscsak olvasható legyen.

Mikor JungKook elolvasta válaszom nevetve nézett rám, majd megírta válaszát.

"Jogos"

"Miért is egy papírcetlin írogatunk telefon helyett?" -nyújtom felé és a lehető legértetlenebb fejet vágom hozzá.

"Mert óra van! Lehet elfelejtetted, de órán nem szabad telefonozni" -jön a válasz.

"Mert egy papírcetlin beszélgetni teljesen szabályos, nem?" -söpröm elé a cetlit.

"Szabályosabb mint a telefonozás" -érvel tovább igaza mellett.

"Ezek szerint ez is szabályba ütköző. Rosszba sodorsz itt, mikor a jót kéne mutatnod nekem, aki szerény személyemben még csak a második óráját tölti itt évkezdés óta." -írom le kicsit hosszan az üzenetem.

"Haha. Fogd rám! Szerintem te viszel engem a rosszba! Eddig nem csináltam soha ilyet" -kapom a választ.

"Arról én nem tehetek. Én sem csináltam még sohasem. Ráadásul te kezdted" -jelenik meg apró mosoly arcomon, miközben körmölök.

"De csak azért kezdtem, mert túl csábító volt kihagynom a lehetőséget, hogy dumáljak veled, ha már az óra előtt nem tudtunk" -olvasom válaszát, és lehet bele is pirultam egy kicsit.

"Hülye" -írom le ezt az egy szót, majd az előbbi átadásokkal ellentétben, most hozzá vágtam a kis papírkát, ami lepattanva róla a földön landolt.

-JungKook, maga mit csinál az asztal alatt!? Azt hiszi nem látom, mert a leghátsó padban van!? -szól rá a tanár, miután észrevette a fiút, aki a földre guggolva keresgélte a papírkát, mire válaszom véstem.

-Csak a tollamat kerestem tanárnő, de a jó hír, hogy megtaláltam! -kiabálja vissza JungKook, és az asztalról felemel egy ceruzát, amit aztán felmutathat, majd felkel így meglátja, hogy egy ceruzát fogott meg. -Hupsz. -néz az íróeszközre, majd a tanárra kínosan.

-Úgy látom nagyon szeret hülyéskedni. Ha jól tudom Sua tanárnőnek segítség kell a könyvtárban. Elkélne oda a te erős kezed és hátha ez megtanít viselkedni. -szabja ki a büntetést a tanár, míg nekem szám akkora kárörvendő mosolyra húzódik, hogy fogam fehérje már javában kilátszik. -Mr Park! Ha ennyire fogó Jeon hülyeségére, tartson vele ön is. -fordul felém a tanár, mire fejem hevesen kezdem rázni, de már mindegy volt. Büntire lettem ítélve JungKook hülyéskedése miatt...

Még csak az első teljes napom és az első órám, amit végig ülök, de már büntibe kerültem. Pontosabban segítőnek lettem besorozva a tanítási órák utánra. Kössz szépen Jeon JungKook.