"Az igazgató egy monológ szövegbe kezd bele, mi alatt köpni, nyelni nem tudok."
-Nem tudom mennyire hallottál ezekről, de az iskolában egyre több pletyka kezd terjengeni rólad. Normális esetben nem szólnék bele a magén életedbe, de ez már az iskolára is kiterjed. A régi rajongóid és a mostaniak egyaránt minősítik az iskolát, és okolják azért amiért teljesen felhagytál az énelkéssel. Az iskolán belül is már nem egy pletyka lap is íródott rólad, és egyre durvább sértések hangzanak el bennük. Természetesen az íróik büntetésben részesülnek, amint megtaláljuk a pontos személyeket, a honlapokról pedig megpróbáljuk az összes rossz indulatú üzenetet eltávolítani. De szerintem te is érzed, hogy ez így nincs rendben. Elő kell állnod nekik az igazsággal, hogy abbahagyják a pletykák és elméletek kreálását. -fejezi be monológját az igazgató, mire csak egy aprót bólintok.
Valójában Tae néha említette a pletykákat, de próbáltam nem foglalkozni velük, hiába estek rosszul. Nem egy szitkozott rendesen.
Úgy voltam velük, hogy mindenki gondol amit gondol, nem az én dolgom, és próbáltam elengedni a fülem mellett mindent, viszont azt nem gondoltam, hogy eddig fajul...Tényleg magyarázatot kaphatnának végre a mit sem tudó osztálytársaim, kik már vámpír támadásra is gyanakodnak a sálam miatt. De a depresszió az amit a legtöbben hisznek, ugyanis voltak akik látták mikor elvitt a mentő és az az utáni bekötött csuklómat is. Az a teória hogy lelki okok miatt nem szólalok meg, de hogy azt mi váltotta ki, már megint egy másik történet. Van aki azt mondja, hogy anya bánik velem rosszul, van aki azt, hogy apa okozta a gondod, vannak akik szerint mindkettő szülő közre játszott, de vannak olyanok is, akik a rosszindulatú rajongókra gondolnak, vagy egy újdonsült traumára.
-Kérlek minél hamarabb tisztázd az ügyet és ha nehéz neked erről beszélni, akkor szívesen szólok az iskola pszichológusnak, vagy te magad is felkeresheted, mert egyáltalán nem szégyen. -ajánlja az igazgató, viszont én nem akarok szakemberhez fordulni. Egyszerűen csak nem akartam elmondani az embereknek, nehogy pletykáljanak, de arra nem gondoltam, hogy így csak mégnagyobb pletyka lesz. Arra pedig végképp nem gondoltam hogy a rajongóim és én is ennyi bajt tudunk okozni az intézménynek...
"Rendben, még a héten kiteszem a magyarázatot, és köszönöm az ajánlatot de nincs szükségem pszichológura. Elnézést kérek amiért gondot okoztam, igyekszem továbbra is jól tanulni és nem még több bonyodalmat okozni..." -írom be telefonomba, majd nyújtom át az igazgató úrnak.
-Köszönöm Jimin, ennyit akartam. Vissza mehetsz órára. -bólint az igazgató, de ahogy vissza kapom a telefonomat, eszembe jut még valami.
"Jungkook és Taehyung milyen büntetést kaptak? Igazság szerint miattam verekedtek össze azt hiszem, úgyhogy kérem igazgató úr, enyhítsen fegyelmezésén és ígérem, megpróbálom megoldani a nekem hála kialakult nézeteltérést." -pötyögök amilyen gyorsan csak tudok, míg az iskola vezetője kíváncsian várja mondani valómat.
-Igazgatói figyelmeztetőt adtam a fiúknak, és sajnálom, de ebből nem engedhetek. Nem számít, hogy mi váltotta ki a nézeteltérést, nem kellett volna erőszakhoz folyamodniuk. -magyarázza az igazgató, mire csak megértően bólintok. Minek húzzam tovább az időt, a részleteket úgyis megtudom a fiúktól. Mondjuk azt nem értem, hogy Taehyung miért kapott ugyan olyan súlyú büntetést, mikor ős csak vissza ütött önvédelemből (hisz mindenki tudja: A támadás a legjobb védekezés).
Mikor vissza érek a terembe, már javában folyik az óra, Taehyung és Jungkook viszont sehol sincsenek. Miért is számítottam rájuk a teremben, mikor mindkettejük arca felszakadt, és lehet belső sérülést is okoztak egymásnak.
Azonnal meg is bánom, hogy ide jöttem a suli doki helyett, de most már nem fordulhatok vissza, hogy: "Hoppá, az igazgatóval még nem beszéltem meg valamit, gyorsan vissza megyek", így hát kénytelen vagyok hátra baktatni a helyemre és gondolataimba merülve bámulni az üres lapomat.Több dolog is kavarog bennem.
Egyrészt Jungkook és Taehyung. Valójában nem tudom, miért veszekednek egyfolytában és mi a gond köztük, de az biztos vagyok abban, hogy nem akarom a vitájukat szó nélkül hagyni. Mindketten a barátaim, és csak ők tudnak egyenlőre a balesetemről. Mással nem tudok kommunikálni erről, csak velük és most nagy szükségem lenne mindkettőjükre, hogy sikerüljön megosztanom a profilomon egy normális kiírásban a dolgot. Mert hát azt meg kell tennem a héten éééés egyébként ez a másik dolog amin agyalhattam az órán...
Mégis mit fogok kiírni az oldalamra ahova év eleje óta semmit nem töltöttem fel? Hogy magyarázzam el több ezer embernek, mi a valóság? Hogyan kezdjek bele egyáltalán?Gondolataim annyira elveszik a figyelmemet, hogy még a kicsengőt se hallom meg. Már csak arra eszmélek fel, hogy egy magas, izmos test, kihúzza a mellettem lévő széket, és helyet foglal.
Tekintetem egyből felé vezetem, majd a keresztben lévő padba, azonban az üres, így a bejárati ajtót veszem szemügyre, végül pedig a teremben lévő embereket nézem át egyesével, viszont a keresett személy sehol sincs.-Miért Őt keresed? Nem is érdekel, hogy velem mi van? -kérdi flegmán és talán aprót dühösen is a mellettem lévő, mély, reszelős hangján.
Kérdéseire egyből rá kapom a fejemet, és szemeimmel végig nézek rajta. Arcának bal felén egy sebtapasz takarja felhasadt bőrét, jobb szeme alatt lilás folt éktelenkedik és alsó ajkán egy erősebb piros csíkot veszek észre, amiből arra tudok következtetni, hogy felhasadt a szája az egyik betalált ütéstől. Mivel máshol ruha fedi, így több sérülést nem tudok felfedezni, de az eddig találtak nem tűnnek vészesnek. Mármint a nyomok valószínűleg napokig meg fognak maradni, vagy akár egy hétig is, de lehetne rosszabb...
Jungkook féloldalas mosolyra húzza száját és elégedetten bólint.
-Máris jobb. -ad hangot gondolatának. -Egyébként ma délután át kellene hozzám jönnöd, de nekem az is jó, ha te látsz ismét vendégül. -csap egyből a lecsóba, és kijelentésére nem kicsit ugranak meg szemöldökeim, s talán szemeim is kétszeresükre tágultak a csodálkozástól. Én hozzá vagy ő hozzám? Mégis minek? Jó idő van, ha csak lógni akar velem akkor miért nem megyünk parkba, vagy valami?
-Ne vágj olyan képet, mintha azt jelentettem volna be, hogy én vagyok a pápa lánya! A kezemet a gyökér jó erősen eltalálta, a doki azt mondta, hogy pihentetnem kell egy hétig, és egyedül nem hogy jegyzetelni nem fogok tudni az órákon, de megfürödni és öltözködni sem. -magyarázza, de nekem eléggé hazugságnak hangzik. Ha Taehyung nem találta el olyan erősen az arcát, akkor hogy sikerült volna Jungkook karjába akkorát vernie, hogy az megártson neki? Csak magához akar csalni?
De várjunk csak! Azt mondta, hogy fürödni se tud egyedül! Ezzel arra akart utalni, hogy majd NEKEM kell megfürdetni Őt??? Elment a maradék esze is? Biztos, hogy nem megyek át hozzá! Előbb tanulok meg repülni, minthogy ÉN az Ő házába kössek ki a mai nap folyamán!
YOU ARE READING
ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]
Fanfiction~~~~~~ "Elrontottam. Ez volt életem legfontosabb meghallgatása, nekem meg elcsuklott a hangom...." ~~~~~~ Jimin egy átlagos gimnazista, csodás hanggal megáldva és egy célt maga előtt tartva. Idol szeretne lenni minden áron. Hangja mindenkit elvarázs...