ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

52.🔇

"Azonban ahogyan belépek a konyhába, nem csak az anyukámat találom az asztalnál és nem is a turmixom készül, ahogyan én azt gondoltam. Jungkook? ... Mit keres még itt?"

-Szia kicsim, gyere, ülj le te is Jungkook mellé. -int anya mosolyogva. Hetek óta nem láttam ennyire boldognak. Ennyire örül annak hogy itt találja a fia egyik haverját, vagy Jungkook tett elég mély benyomást rá?

"Miért vagy még itt? Mondtam hogy hagyj egyedül" -gépelem be a telefonomba és el is küldöm osztálytársamnak az üzenetet, ki sietősen meg is nézi a csipogó telefonját.

----------
Jungkook

JungKook
Egyedül hagytalak

Jungkook
Ide már te jöttél

------

Válaszára ökölbe szorítom kezeim és nagyon nehéz megállnom, hogy ne mossak be neki egyet. Szemétládaa!!!

------

Jimin
Ez az ÉN otthonom!

Jimin
Oda megyek ahova akarok!

Jimin
DE TE MENJ HAZA!!!

Jungkook
Én akartam

Jungkook
De anyukád marasztalt

-----------

Mikor felnézek a telefonból, Jeon ártatlanul mosolyog és fejével anya felé int, ki lelkesen rakja elé a kimchi-t.

Először nagy harag gyűl fel bennem, de hamar lenyugtatom magamat és leülök az asztalhoz. Végül is csak az osztálytársam. Mivel nincs hangom, így anya nagy eséllyel nem nagyon hallotta a tegnap estét, Jungkook pedig nem olyan idióta hogy az egy éjszakás kalandjának partnerének az édesanyját tájékoztassa arról, hogy elvette a fia szüzességét. Elég hülyén venné ki magát, és ha most hülyén viselkedek, akkor anyának is elő kell állnom valamilyen magyarázattal, hogy miért nem bánok kedvesen a barátommal. Ha pedig nem a barátom, akkor miért jött át hozzánk.

-Jó étvágyat fiam. -teszi hozzá anya, mikor Jeon megköszöni az ételt és nekilát.

Jól hallottam??? Anya máris fiaként tekint Jungkookra??? Nem túl korai ez? Sőt, nagyon korai! Most találkoznak először, és máris fiának nevezi? Több évnyi ismeretség után szoktak az anyák fiúkként tekinteni egy gyerekre, aki a vér szerinti gyerekük barátja. Anya megőrült?

Eltátott szájjal, értetlenül nézem hol anyát, hol a vidáman evő fiút, és nem értek ebből semmit. Ennek semmi értelme!

-Oh, tényleg, máris csinálom a turmixot. -jut végre anyának eszébe hogy van egy vér szerinti fia is, aki még mindig a kotyvasztására vár. Ráadásul csak azután jött rá, hogy belenézett a hűtőbe.

Mindegy. Nem hibáztathatom anyát. Jungkook mindennek az oka.

Egyébként megcsinálnám én is a turmixot, de mivel anya nem mondja el, hogy miből készíti, hiába kértem már többször, így elég nehéz lenne.

-Anya, miért kell Jiminshinek a különleges turmix? -érdeklődik Jungkook két falat közt, és egyszerre két dolog miatt nyílik tágra szemem. Először is, anyát anyának nevezte, pedig ő az ÉN anyukám! Másodszor pedig "Jiminshi"-nek nevezett, mikor erre egyáltalán nem kapott engedélyt.

-Természetesen azért kell, hogy vissza nyerje a hangját. Tudom, most hogy már itt vagy, nem is lenne rá szüksége, de annyira megszoktuk már. -magyarázza anya végig a velem szembe ülőt nézve mosolyogva. Miről hablatyol? Tényleg hozzászoktam az undorító ízéhez, de mi az, hogy "most már itt vagy, tehát nem is lenne rá szüksége"??? Mi a fene ütött anyába? Miért van annyira oda Jungkookért?

------

Anya gyorsan elkészítette a turmixomat, én pedig a pohárral együtt elvonultam a szobámba, mivel nincs kedvem tovább azt nézni, hogy Jungkook közvetlenebben bánik az anyámmal, mint én, ráadásul jobban ki is jönnek.

Napok, sőt, hetek óta alig beszélek anyával, erre ő most ellopja tőlem...
Bár...örülök, hogy anya végre kicsit felszabadultabban nézhetett ki. Biztos boldogabb Jungkook társaságában, és ennek örülnöm kellene, nem?

-Kop kop. -nyit be Jeon, mintha gondolataimmal megidéztem volna, és ahogyan az órára nézek, rá kell jönnöm, hogy már több mint egy órája szürcsölgetem a reggelimet, gondolataimba merülve, hiába nem tűnt annyi időnek. -Anyukád nagyon aranyos nő. Emlékeztet az enyémre... -enged meg magának egy halvány mosolyt, szemében mégis fájdalom látszik megcsillanni, és mondata végére eléggé leviszi hangsúlyát. Hát persze. Anya említette mikor mentünk a tetoválásra, hogy a férfinak meghalt a felesége, aki Seoul egyik legjobb orvosa volt és egyszer-kétszer nyílt is alkalma találkozni vele.

Csak ekkor villan be, hogy Jungkook már nem először találkozik anyával és valószínűleg ezért viselkedik vele anya ilyen közvetlenül.

-Egyébként megkérte, hogy maradjak még és azt mondta, hogy ma is aludhatok itt, úgyhogy hazaugrottam pár cuccért, és lebeszéltem apával. -magyarázza, miközben ledobja a táskáját az asztalomhoz és a székemre ül. Mivel értetlenül nézek rá, így hozzá teszi, hogy "megengedte", ezzel arra célozva, hogy apukája beleegyezett az itt maradásában.

"Nem lesz magányos egyedül otthon?" -gépelem a telefonomba és el is küldöm az üzenetet, így nem kell folyton felé fordítanom a telefonomat, és sokkal egyszerűbb.

-Apa hétvégén is dolgozik, és éppen egy új nő után rohangál, úgyhogy nem. Általában én szoktam magányosan otthon üldögélni. -magyarázza lebiggyesztett ajkakkal, mintha szomorú lenne.

"Üldögélni? Ilyen sok időd van? Hol marad a tanulás, és a gyakorlás?"-írom be a chatbe amilyen gyorsan csak tudom, és amint rányomtam a küldés gombra, tekintetem felemeltem a velem szemben ülőre. Én az ágyon, ő pedig a székemben.

-Szoktam, de a hétvége azért van, hogy pihenjen az ember. Általában hétköznap, suli után gyakorlok és tanulok. -fejti ki válaszát.

Egy ideig így társalgunk tovább, majd mikor elérkezett az ebédidő, ő kiment a konyhába, én pedig maradtam a szobámban.

Fél órát se voltam, egyedül amely idő alatt rájöttem, hogy Jungkookal ellentétben, kitől megtudtam, hogy péntek délutánonként készül fel hétfőre. én nem tanultam semmit holnapra, és éppen itt lenne az ideje.

Már pont elővettem az angolt könyvemet, hogy tanuljak egy kis idegen nyelvet, mikor Jeon visszatért a szobámba a turmixommal együtt. Igazából napi kétszer szoktam inni, fél-fél litert de reggel nem öntöttem ki magamnak mindet, így maradt ebédre is.
Tudom, kevésnek hangzik ez így egy napra, de tényleg elég telítő.

-Mit csinálsz? -sétál felém Jungkook, mire olyan igazi wtf fejjel néztem fel rá. Tudjátok, ami azt sugallja, hogy: Te tényleg ennyire idióta vagy? Szerinted mégis mit?

Jungkook véleményem szerint levágta, hogy mi a helyzet és inkább stílusosan témát váltott.

-Tudod, hogy mi van a turmixban? Elég undorító. Hogy bírod meginni? Én biztosan nem tudnám. De anyukád megtanított az elkészítésére. -meséli egy rakat kérdés után, és egyből fel is ötlik bennem, hogy most vagy nem tudja, hogy hol van a téma terelés határa, vagy szófosást kapott, de valamelyik biztos, ha nem egyszerre a kettő.

A sok kérdés hallatán viszont rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg nem fogok tudni tanulni a hol gyerekes, hol ijesztően komoly alak mellett, így beletörődve a sorsomba, kezembe veszem a mobil készüléket és elkezdek neki válaszolgatni a kérdésekre amikre még emlékszem.

---------------

Igazából a vasárnap hamar el is telt Junkook társaságában és nem tagadom, hogy bár néha fárasztó volt, de élveztem a társaságát.
A személyisége még számomra rejtély és kiigazodni lehet sosem fogok tudni rajta, de így belegondolva sosem akart rosszat nekem. Többször is megmentett már a slamasztikákból és ugyan néha fejfájást okozott, lényegében lehet a barátom... De semmi több.