ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

22.🔇

JungKook szemszögéből:

Jimin egy hetet ismét kihagyott a vécében történt incidens miatt (ez még az öngyilkossági kísérletre vonatkozik), így önként vállaltam, hogy én küldöm el neki az anyagot, és kitaláltam egy tervet. Muszáj a közelébe férkőznöm, hogy meg tudjam, mégis mi áll az öngyilkossági kísérlete mögött. Senkinek sem szóltam, hogy mi történ aznap, mert el akartam érni Jimin bizalmát.

Már visszajött a suliba, én pedig minél többet vagyok vele, annál többet tudok meg róla. Egyrészt nagyon csendes. Telefonon tök jól el tudtunk beszélgetni, de suliban emberek közt meg sem szólal, ami lehet valami szorongás nála. 

A hangos szó és a csuklója megszorítását követően pedig el is sírta magát, ami azért nem nagyon jellemző. Vagy nagyon érzékeny, tehát jobban kell vigyáznom ezzel legközelebb, vagy pedig csak az utolsó csepp voltam, és más gondok gyötörték. Bármelyik is legyen, nem szabad hagynom, hogy egyedül maradjon. Amikor csak lehet írnom kell neki, vagy vele kell lennem. Nem tudom mi, de valami megfogott benne. Talán a szexi külseje, vagy a csodás hangja, amit már régóta hallgattam. Az ő dalaira gyakoroltam otthon a táncot és néha vele énekeltem. Nem bírnám elviselni, ha a szinte példaképem azért vesztené el az életét, mert én nem tettem semmit.

Így történhetett meg, hogy utolsó óra után feltettem neki a kérdést, amit egész nap fontolgattam, jó ötlet e, de arra jutottam, hogy nem lehet baj belőle.

-Ma nem akarsz csatlakozni a parkba hozzánk? -vetem fel Jiminnek az ötletet.

"Fúj a szél és a sál nem védi meg mindentől a torkom. Mellesleg nagy eséllyel esni fog. Azt sem értem ti hogy mentek majd." -mutatja felém indokát egy papírra vésve.

-Ha esik, bemegyünk egy kávézóba. Nincs veszteni valónk. -próbálkozom tovább, de így sem jött meg a kedve hozzá. Az arcára van írva, hogy nem szeretne jönni. -Egy meleg kávé vagy tea sosem árt a torokra. -kacsintok mondatom mellé hátha ez meghozza a kedvét.

"Anya csinált otthon teát. Ne haragudj de tényleg nem tudok most menni. Majd talán legközelebb." -adja át a papírt, s egy apró meghajlással a kijárat felé indul.

-Hát oké, akkor majd legközelebb. -intek utána elköszönés képen. -És gyógyulj meg minél hamarabb! -toldom meg gyorsan. Hátha akkor majd eljönne velünk.

-Mehetünk. -karol át Hoseok.

-Persze. Menjünk. -bólintok szavaim megerősítéséhez és már a lábam három méterrel előrébb is vitt.

-Yoo te nem jössz? -kiált a srácnak Hobi. Yoonginak a zene a fő szakja és ha jól tudom énekre jár még, azon belül is a rappel.

Hoseok pedig az a tipikus virulós srác, aki elintézi a talikat. Neki a fő szakja a tánc, de szerintem a rappelése is baromi jó.

-Nem. Szar időt mondanak. -mondja fél vállról Yoongs és kapucniját fejébe húzva indul a kijárati ajtó felé.

-Majd bemehetünk egy kávézóba. -kiáltok utána.

-Ki állja? A pénzem elvertem ebédre. -fordul felénk Yoo.

Itt állunk hatan. Yoongi, HoSeok, SeokJin, NamJoon, Taehyung és én. Jin, Tae és Joon fő szakja az ének.

-Majd én állom. -sóhajt nagyot Jin a tárcáját vizsgálva.

-Az enyémet nem kell. Nekem még megvan az ebédpénzem. -lengeti pénztárcáját Nam.

-Szerencsés. -húzom el szám. Ő ebéd pénzt és szendvicset is kap minden nap... Bár én sem panaszkodhatok, hisz dupla annyi ebédpénzt kapok minden nap mint a többiek. -Egyébként még nekem is maradt, szóval én is megoldom magamnak. -veregetem meg Jin vállát, ki hálás pillantást vet rám.

-Akkor csak 4 adagot fizetek, igaz? A sajátom, Hobiét, Yoongiét és Taehyungét. -sorolja ujján számolva a legidősebb.

-Pontosan. Én csóró vagyok. -veregeti vállba az idősebbet Tae.

-Tudjuk. -nevetek fel, és próbálok belevonódni a beszélgetésbe. hátha elterelik a figyelmem Jiminről.

-Fasza. Kurvára szakad az eső. -jelenti ki Yoongi ahogy kilépünk az iskola épületéből.

-Vigyázz a szádra. -büki oldalba NamJoon. Yoongi válaszul csak egy grimaszt vágott rá, és ismét feltette kérdését.

-Hogy jutunk el egyáltalán a kávézóhoz ha így zuhog? 

-A park melletti kávézó, ha hiszed, ha nem közelebb van mint a házad, ami azt jelenti, hogy jobban jársz ha velünk jössz. -érvel Hoseok, teljesen jogosan, azonban erre a mondatára akaratlanul is eszembe jut Jimin. Nála fix nincs esernyő. Hiába adtam oda neki a pulcsim, most az is vizes lesz, és mivel hideg is van, engem meg csak rövid ujjú és kabát fed, így lehet mindketten megfázhatunk.

-Nekem van esernyőm. -húzza elő táskájából Jin.

-Komolyan, nálad mi nincs? -vonja fel szemöldökét Tae.

-Esernyő pont nálam is van. -turkál Joon a táskájába, de hiába akad rá az eszközre, ahogyan előveszi, és megpróbálja kinyitni, eltöri. -Hupsz...-néz rá az immár két kezében lévő esernyőre.

-Gratula. -húzza el a száját Yoongi. -Most már megint csak egy van.

-Ez még használható. -veszi át Tae a törött tárgyat és a nyelét a földre dobja, míg másik felét kinyitja és maja fölé emeli. -Látjátok? Tök jó. -vigyorog.

-Így majdnem mindenki megússza. 

-Ketten- ketten valahogy bepréselődhetünk a két esernyő alá, és csak ketten áznak el, amiből az egyiket önként vállalom. Szeretem az esőt. -húzza széles mosolyra ajkait és teszi oldalra két kezét, mintha repülőt utánozna, mondata végén HoSeok.

-Lehet az egyik Jiné és NamJooné a másik Taehyungé és Yoongié. Nekem sem kell feltétlen. Majd felhúzom a kabátom kapucniját. -ajánlkozom önként.

-Ne már. Én futni akarok a kávézóig. Elázni vicces. -húzza el száját szomorúan Tae. 

Persze..elázni vicces...Jimin nem hiszem hogy így gondolja jelenleg...Vajon ha utána futok most a jó esernyővel, utolérem? De..azt sem tudom merre lakik, vagy hogy jut haza. Ahj. Ezek szerint veszett ügy.

-Enyém a jó esernyő. -veszi ki Jin kezéből Yoongi az említett eszközt és felhúzva maga fölé meg is indul az esőben.

-Ezek szerint miénk a rossz. -realizálja Jin, én pedig Yoongi példáját követve megindultam, csak esernyő helyett kapucnim védte fejem.

Hoseok és Tae szaladva és ugrabugrálva értek elsőként a kávézóba, utána én, majd Jin és Joon, utolsóként pedig Yoongi. Hiába indult legelőször, a mi gyors lépteinkkel ellentétben ő lassan ballagott az út szélén.

A kávézót melegség árasztotta el, s hiába ázott át cipőm, egy melegítő test mellé húzódva pár perc alatt felmelegedtem, amiben a rendelt forrócsokim is segített.

Vajon Jimin hazaért már? Ha igen is, biztos meleg fürdőt vesz a hideg után. Talán rá kéne írnom... - fogalmazódik meg bennem az ötlet, mikor már ahogy átmelegedtünk, a hangulat is egyre jobb lett.