ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

53.🔇

Jungkook szemszögéből:

Jimin édesanyja nagyon rendes velem, ami sokban megkönnyíti a dolgomat. Viszont még így sem lehet teljesen enyém Jimin. Még van egy személy akit le kell ráznom róla, és akkor Jimin már csak velem lesz.

Tudom, tudom. Nagyon önzőn hangzik a dolog. De már majdnem egy éve várok rá, és nekem nem számít hogy nincs hangja! Én el tudom majd tartani, bármi legyen is! Én így is szeretem és a legjobbat akarom neki, amit Taehyung nem tud neki megadni!

-Mit akarsz? -kérdi a kezeim közt lévő fiú, akiről azt hittem egy fél éve, hogy a legjobb barátom.

-Cseréljük vissza a helyünket. -jelentem ki, mintha abban a hitben élnék, hogy nem fogja ellenezni és még mindig mellettem áll.

-Nem. Nem engedem, hogy bepróbálkozz nála. Sokkal jobbat érdemel egy egoista, elkényeztetett baromnál. -vágja rá hevesen, és ha nem szorítanám gallérjánál fogva a suli hideg folyosójának falához, akkor már rég el is viharzott volna.

-Bepróbálkozni? -kérdem nyugodt hangon és mosolyodok el válaszára, majd közelebb hajolva hozzá, fülébe súgok. -Egy kicsit se kellett próbálkoznom, hogy alám kerüljön. Ha tudnád milyen csodálatos bőre van, és milyen rohadt jól néz ki mikor a kimerültségtől teljesen kivörösödik a pofija. -húzom ajkam perverz mosolyra, miközben fejemben megjelenik Jimin pucér teste, ahogyan az ágyon elterülve fekszik.

-Te komolyan...? -néz rám Taehyung értetlenkedve és egyben csodálkozva . -Neeem... Te... undorító vagy. Egy...perverz, mocskos állat! -tátja el száját, szemöldökeit pedig összeráncolja. Valaki dühös és féltékeeeeny. -Jimin biztosan nem feküdne le veled. Haragszik rád és utál. Beszéltem vele minden nap. -kezd el hitetlenkedni.

-Pedig megtette. Egész hétvégén nála voltam, és beszéltem az anyukájával is. Ha nem hiszel nekem, akkor kérd meg hogy vegye le a sálját, és mutassa meg a nyakát. Nagyon szép kiszívott foltok vannak rajta, deee... szerintem nem örülne a kérésednek, mert tudod... -mutatok nyakamra, pontosabban arra a helyre, ahol Jimin hege van. -a többiek nem tudnak róla.

Taehyung immár már nem tud felelni szavaimra. Jobbját felemelve, az őt tartó csuklómra szorít, lecsavarja magáról kezemet, majd elviharzik, én pedig büszkén nézek utána.

El is van intézve. -gondoltam magamban, és boldogan besétálok a terembe, ahol az első óránk lesz.

"Tae ül mellettem" -küldi el az üzenetet Jimin, miután a leghátsó padba beültem mellé.

-Eredetileg én ültem melletted, nem emlékszel? Mellesleg Taehyungot nem fogja zavarni, hogy máshová kell ülnie. -nyugtatom Jimint, és hogy eltereljem a figyelmét, más témába kezdek. -Mikor kezdted a sulit, rózsaszín volt a hajad, de már teljesen lenőtt. Nem akarsz más színt? Nem mintha nekem nem tetszene az eredeti hajszíned. Így is dögös vagy.

Kijelentésemre teljesen zavarba jött, gyorsan körülnézett, hogy biztosan nem hallotta e senki, majd felkaromra csapott és pötyögni kezdett a telefonjába.

"Gondolkozom rajta, de még nem vagyok benne biztos. Színes haja leginkább az idoloknak van, és mivel belőlem már az biztosan nem lesz, így felesleges lenne a feltűnő hajviselet." -érkezik az elég hosszú üzenet, ami igencsak elgondolkoztat.

-Attól még hogy valaki idol lesz, nem biztos hogy festetni fogja a haját, és attól még, hogy valaki nem lesz idol, festetheti. Ha valamelyik szín megtetszik és olyat akarsz, akkor ne azért ne tedd, mert "nem leszel idol". Nem másoknak kell megfelelnünk, hanem saját magunknak. -érvelek, és válaszom szerintem elég elfogadható, Jimintől válaszul viszont csak egy apró biccentést kapok.

Ebben a pillanatban Taehyung is megérkezik a terembe, és míg hátra sétál, végig Jimint méregeti, majd rám vet egy gúnyos pillantást, és leül az eddigi helyemre, ami gyakorlatilag az ő eredeti helye. Nem mintha számítana. A lényeg, hogy Taehyungot könnyen elintéztem, és most már minden egyenes.

Az első órán, ami azt hiszem töri volt, végig Jimint néztem, míg ő egy pillantást sem vetett rám. Megfigyeltem arca összes vonalát, bőre minden szegmensét, hajszálainak állását, szemei árnyalatait, és mindent amit csak sikerült, próbáltam rögzíteni a memóriámba, hogy akkor is láthassam fejben, mikor nincs mellettem.

"Egész matekon engem néztél, mi bajod? Valami van az arcomon?" -érkezik az üzenet Jimintől a szünetben, és az első gondolat ami beugrik, az az, hogy mégsem történelmünk volt. A második pedig, hogy mi minden van Jimin arcán. Azok a telt ajkai, ragyogó szemei, aranyos orra és még sorolhatnám a végtelenségig, de valószínűleg nem arra gondolt amire én.

-Egész életen át el tudnám nézni az arcodat. -sóhajtok fel, még mindig őt vizslatva, de ez egyik kérdésére se volt válasz.

"Neten sok képet találsz fent rólam, egyszerűen csak bámuld azok! Úgy talán nem veszik észre a többiek és én sem fogom olyan kellemetlenül érezni magamat!" -az elméletileg lenémított készülék, zúg egyet Jimin üzenetére, mire gyorsan feloldom a kijelzőt és szemeimmel végig futok a szövegen.

Nem is olyan rossz ötlet. -állapítom meg magamban. Bár már eleve van egy csomó kép a galériámban amiket a hétvégén töltöttem le titokban. Eredetileg is volt róla képem, de aztán kicsit megingott Jiminben a hitem, és azt hittem egy óriás beképzelt paraszt, szóval akkor kitöröltem róla mindent...

Bár még mindig nem tetszik, hogy eltitkolta előlem a dolgokat és hazudott év elején, de...végül is ki vagyok én, hogy ne tegye meg? Mármint most már meg is büntetném ha ilyen lenne, hisz meg fogom szerezni magamnak, deee... akkor még csak nem rég ismert meg. Bár lehetett volna kedvesebb, és közvetlenebb velem, miután megmentettem az életét többször is, de inkább hagyjuk a témát. A lényeg, hogy most már nem év eleje van.

Az órák egymás után teltek el, én pedig kezdtem megéhezni, úgyhogy egy nagyot nyújtózva felállok Jimin mellől és előkeresem a pénztárcámat.

-Kérsz valami kaját? Lemegyek a büfébe. -biccentek az ajtó irányába, Jimin pedig udvariasan egy fejrázással nyugtázza, hogy neki bizony nem kell semmi.

Tudom miért "mondja", de nem tudom elhinni, hogy az a hülye turmix elég egészséges lenne, ha minden nap csak azt issza.
Tehát válasza ellenére a büfében két fogyókúrás szendvicset veszek, ami hiába nem túl sok, de tápanyagokban gazdag.

A suli büfében, mivel ez idolképző, csak egészséges dolgokat lehet venni, hogy hozzászokjunk a fogyókúrához. Vagyis csak azok akik a büféből étkeznek. Akik meg otthonról hozzák a kaját, eldönthetik mit esznek.

A szendvicseket egy kezembe fogom, és még becsengő előtt sikeresen vissza érek a terembe, minek ajtajába egy pillanatra megtorpanok. Szemeim elnyílnak, bal karom ökölbe szorul, és a szendvicseket úgy ahogy vannak, összepréselem.

Dühösen indulok meg a hátsó padsorba, és ahogyan meglátnak, Jimin ijedten, egyben csodálkozva néz rám, Taehyung pedig mint egy kutya, aki tudja, hogy valami rosszat tett, azonnal felugrik a padtársam mellől.

Most biztosan kinyírom ezt a barmot!