ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

51.🔇

Jimin szemszögéből:

Reggel az alsó felembe nyilaló fájdalomra ébredek és miközben a telefonomon megnézem az időt, lelki szemeim előtt beugranak a tegnap esti képek.

Nem, nem nem, nem lehet igaz! Mondd, hogy csak álmodtam! Nem történhetett meg! Komolyan lefeküdtem vele? 

Kétségbeesett gondolataimba merülve csak percekkel később veszem észre a képernyő kijelzőjét beterítő üzenetekre. 

Ne! Teljesen kiment a fejemből! Miután beszéltem a fiúkkal, dolgozni terveztem menni de elfajultak a dolgok és teljesen elfelejtettem! 

-Hmm...Felébredtél? -suttogja Jungkook rekedt hangon a hátam mögül, mire ijedten kapom oda a fejemet.

Itt van az ágyamban teljesen pucéran! Akkor tényleg megtörtént a tegnap este? Mi van ha anya meghallott? Vagy ha ránk nyit? 

Ijedtemben azonnal hátrálni kezdek tőle, egészen addig, míg az ágyam véget nem ér és a földön nem végzem.
A padlóra érkezve eleve fájó hátsó felembe mégjobban belenyilal a fájdalom, mire szemeim össze szorítom és kezemmel automatikusan kapok valami után amit megszoríthatok.

-Au. Ez most büntetés, biztatás vagy segítség kérés? -nevet fel Jeon és csak most esik le hogy az ő kezébe markoltam. -Miért vagy ennyire megszeppenve? Azt ne mondd, hogy megbántad a tegnap estét. -harapja be alsó ajkát ahogyan megemlíti az éjszakát.

Na jó, nekem ez túl sok így egyszerre. -pattanok fel a gondolatra és telefonomat megragadva kiviharzok a szobámból. 
Át kell gondolnom mindent. 

A fürdőszobába menekülök és magamra zárom az ajtót, majd a kád szélére ülve felnyitom a telefonom képernyőjét. 

Kezdjük a kisebb gonddal. -gondolom magamban és megnyitom a főnököm üzeneteit. Eddig nem sokat beszélgettünk, csak a melóval kapcsolatban, hogy mikor mit és hol kell átvennem, vagy kiszállítanom, emellett már csak dühöngés vár. A csevegés fele az őrjöngéséből áll. 

Nem egy nyugodt ember, meg kell hagyni, és talán szigorú is, de végül is jogosan. Nem olyan híres a kajáldája és eddig be de futott, úgyhogy pár panaszos ügyfél elég ahhoz hogy csődbe menjen. Márpedig ha a futár nem futárkodik, akkor a vevők nem kapják meg a kajájukat időben, a rossz értékelés pedig máris érkezik a kajálda netes platformjára.

Az üzenetek végére érve már a reményem is elszállt, hogy megtarthatom az állást. 

"VELEM EZT NEM JÁTSZHATOD EL FOLYTON FIACSKÁM! KI VAGY RÚGVA!!! A biciklit pedig szolgáltasd vissza a holnapi napon!" -olvasható az utolsó üzenetben. 

Hát...Ennyit a melóról... Meddig is sikerült megtartanom? Másfél hónapig? Kettőig? Igazából már nem is  számít. Amit akartam azt megvettem. A kórházból pedig így is-úgy is fogok kapni egy  szép kis csekket. Amúgy se tudnám mire költeni a pénzt. Nem vágyom semmire. Már csak a tovább szakma szerzésre kezdtem félre tenni, hogy ne anyának kelljen majd suli után fizetnie a tanfolyamot amit még van időm kiválasztani, hogy mi is legyen. 

Egy ideig igazság szerint azon is elgondolkodtam, hogy rendes kajára költsem a fizetésemet, de végül elvetettem az ötletet. Ha vennék valamit, a turmix a vécében végezné és anya nem azért veszi a hozzávalókat, hogy pocsékba menjen. Jó nekem amit ad egészen addig amíg el nem költözök és saját lábamra nem állok. Persze ha egyáltalán elköltözök. Lehet itt kéne maradnom és nekem eltartani őt. Sokat köszönhetek anyunak és megérdemli a gondoskodást.

-Jimin, kérlek gyere ki. Nem maradhatsz bent örökké. -kopog be Jungkook, ezzel pedig teljesen kiráz a gondolatmenetemből. 

Tényleg... Pedig már kezdtem megfeledkezni a nagyobb problémámról. 
Lefeküdtem Jeon Jungkookal. 

Mégis hogy történhetett meg? Foghatnám arra, hogy erős és lefogott, de nem lenne teljesen igaz, hisz nem szorított a matrachoz egész idő alatt, én pedig nem ellenkeztem. A legnagyobb kérdés most az, hogy miért nem ellenkeztem. Miért? Tetszik? Kíváncsiság? Élveztem? Ki akartam használni? Kire gondoltam egyáltalán közben? Senkire! Csak az ő férfias alakját láttam magam előtt. Ráadásul elvette a szüzességem, és... És élveztem. Sőt. El is élveztem MIATTA! Egy fiú miatt! Hogy lehet ez? Soha az életben nem vonzódtam a fiúk iránt,..jó,ez nem igaz. De mivel semmi sem történt, eltemettem a gondoltot hogy meleg vagyok. Az utóbbi időben már a csinos rajongóim profilképeit vizslattam. De most mégis egy fiúval feküdtem le. Mégis meleg vagyok? Nem. Nem lehetek. Nem lehetek az, mert nem tetszik! Vagyis...mikor először láttam tetszett de az más. A szex jó volt. De Jungkook nem jön be. A lányokat szeretem, Jungkook pedig szöges ellentéte egy törékeny, csinos lánynak.

-Jimin, legalább valami jelet adj hogy jól vagy! Kérlek! Beszéljük meg! Itt vagyok, meghallgatlak! Tudom hogy sok a kérdésed, de... De segíthetek! -kopogtat minduntalan a fürdőszoba ajtaján.

Istenem ez a barom! Csak hagyjon már magamra, hogy végig gondoljam!

A telefonomat ismét feloldom gyorsan, és az üzeneteket megnyitva, Jungkook nevére nyomok.

--------
Jungkook

Jimin
Hagyj magamra, oké?

Jimin
Egyedül akarom átgondolni

Jimin
Holnap találkozunk a suliban

------------

Amint elküldtem az üzeneteket, a dörömbölés abba maradt és gondolom Jungkook meg is nézte az üzeneteimet, majd elsétált.
A távolodó lépteket hallva, végre ismét élvezhettem a nyugodt csendet, és újra gondolataimba merülhetek.

Tehát ott tartottunk, hogy a lányok jönnek be és nem a fiúk. Egy heteró is élvezheti ha a vele azonos nemű kényezteti a farkát. Ez nem bűn. Ettől még nem leszek meleg, ez hülyeség. Nem változhat meg a szexualitásom csak azért mert miközben aludtam, rám mozdult egy fiú. Ráadásul az a bizonyos fiú az osztálytársam. Ha ebből nagy ügyet csinálok, a végén mások is megtudják, abból pedig ismét csak pletyka lesz.
Nem negatív értelemben akarok híres lenni.

Huh...Minden rendben. Jungkook elment és holnap úgy teszek majd mintha mi sem történt volna. Reméljük neki is csak egy egy éjszakás kalandnak tűnt. Ha mégse és bepróbálkozik, esetleg szóvá teszi, akkor megírom neki, hogy ez nem volt több szimpla szexnél. Nem jelentett számomra semmit.

Az élet megy majd tovább és mindenki megy tovább a maga útján. Jungkookból majd lesz ami lesz, én pedig megpróbálom a legjobbat kihozni magamból és segíteni anyának ahol csak tudok, pont ahogyan terveztem. Ha szerencsém van, még egy jóra való feleséget is találok magamnak, aki elfogad olyannak amilyen vagyok. Vagyis megbarátkozik azzal, hogy nem tudok beszélni.

Bár...Jungkook is megértette...

Miket gondolok én? Megértette mert...mert a haverom. Ennyi az egész.

Nagyot sóhajtva állok fel, kihúzva magamat, és immár teljesen higgadtan, tiszta fejjel lépek ki a fürdőszobából. Mindent átgondoltam, és szerintem teljesen helyénvalóak a gondolataim.

Egyenesen a konyhába visz az utam, és már messziről hallom, hogy anya ott sürög-forog. Nagy eséllyel az új adag turmixomat keveri.
Azonban ahogyan belépek a konyhába, nem csak az anyukámat találom az asztalnál és nem is a turmixom készül, ahogyan én azt gondoltam.

Jungkook? ... Mit keres még itt?