ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

57.🔇18 +

FIGYELMEZTETÉÉÉÉS!
AZ ELŐZŐ RÉSZBEN ELKEZDETT HANCÚROZÁS FOLYTATÓDIK! AKI MÉG KISKORÚ ÉS NEM TUDJA HOGYAN "KÉSZÜL" A GYEREK, (HA ARRA GONDOLSZ, HOGY A GÓLYA HOZZA, AKKOR LAPOZZ TOVÁBB), AZ NE OLVASSA!
MOST HOGY EZT LETISZTÁZTUK; JÓ OLVASÁST!
--------

"Azt akarom, hogy megint megtegye... Hogy megint megtörténjen. Megint érezni akarom, és ez ellen nem tudok semmit tenni, csak hagyom, hogy megtegye."

Jungkook egy pillanat alatt lekapja felsőjét és mire kettőt pislogok, már nadrágjából is kibújt.
Mivel a szobájában oltva van a lámpa, így sokkal több részletet láthatok meg, ellentétben a legutóbbi alkalommal.

Jeon Jungkook teste már észvesztő, hogy milyen szexi! Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Elvarázsolnak a kipirosodott, nedves ajkai, a vágytól csillogó, sötét szemei, a selymes, fehér bőre, mi kidolgozott izmait fedi, és a forró lehelete, gyengéd érintése egyszerűen az egekbe repít. Végig nézem ahogyan Jungkook aprót eltátja a nyáltól csillogó párnácskáit és csípőmre csókol. Immár nem csak farkamba, de az arcomba is vér fut, halántékomon végig fut egy izzadtság csepp. Minél többet figyelem meg a részleteket, annál jobban megkívánom.

Hogy előre segítsem az eseményeket, trikóm aljára fogok, leveszem és a szoba egyik sarkába dobom. Jungkook amint meglátja tettem, felpattan, kiszáll az ágyból és egy szó nélkül a szekrényéhet sétál. Mozdulatait értetlenkedve figyelem, egészen addig amíg meg nem látom kezében a fiókból előhúzott síkosítót. 

Most, hogy kiszállt az ágyból, végre teljes alakjára rálátásom nyílik és csak most realizálom alsó méretét. Óriási! Az enyémhez képest lehet kétszer akkora, pedig a "Kis Jimin" sem olyan apró.

A legtöbb ember arra számítana, hogy a domináns fél beleegyezés nélkül nem teperi le a másikat egy szó nélkül, viszont Jungkook nagy valószínűséggel a trikóm eldobását már az engedély megadásának vélte. Nem mintha sokat ellenkeznék jelenlegi helyzetemben. A dákóm egyre keményebb, és ha már elkezdte, nem állhat le félúton!

Jungkook vissza telepedik az ágyra, combjaimat szétnyitva közéjük férkőzik, és farkamra tapad. Ajkaival egész hosszomat végig járja, kezével belső combjaim cirógatja, nyelvét jobbra-balra, fel-le mozgatja és úgy nyúzza felforrósodott pallosomon a bőrt.

Számat elnyitom, a kéjtől teljes testem megfeszül. Kezeimmel oly tehetetlen leszek, hogy hol a lepedőt markolom, hol Jungkook hajkoronájának fürtjeit. Légzésem egyenetlen lesz, a forróság átjárja minden porcikámat és minden figyelmemet kezdi elvenni a lüktető farkam, s az azt kényeztető puha, nedves ajkak. Azonban a csodás érzések hirtelen végetérnek, Jungkook pedig eltávolodik tőlem.

Csodálkozva nézek a távolodó  alak után és fejemben egyre több és több kérdés kavarog. De akárhány elméletet is alkottam magamban, egyik se fedte a valóságot. A kérdések lassan elfogytak és Jungkook tetteit követve 2-re csökkent a számuk: "Mit akar azokkal?" és "Miért?".

Vörös kötelek vannak nála, és komoly arccal közeledik vissza felém.
A matracra támaszkodva kinyomom magam, hogy felüljek, viszont Ő gyorsan reagál és visszanyom fekvő helyzetembe.

Sötét szemei engedelmességet parancsolnak, így olykor kénytelen vagyok megszakítani a szemkontaktusunkat, és a kezében szorongatott kötelekre nézek. Mit tervez?

-Elhallgattad előlem a sebet az oldaladon... -kezd bele, és hiába keresem tekintetemmel a telefonomat, nem akarja meghallgatni a magyarázatomat. -És ami mégfontosabb: Beszélgettél Taehyunggal. Lehet veled kedves, de ő az ellenfelem és az úgy nem megy, hogy mindkettőnkkel jóban van. Választanod kell! Ő, vagy én!? -emeli meg hangját, és egyértelmű, hogy nem viccel. Teljesen komolyan gondolja minden szavát.

Hiába nem akarok választani kettejükből valakit...ma is csak rosszra fordultak a dolgok. Tényleg nem lehet, hogy mindkettővel jóban legyek, nem igaz? De mégis miért? Miért nem lehet két barátom? Jungkook mit akar ezzel az önző viselkedéssel? Csak nem....? Az nem lehet...

-Ha engem választasz, akkor hallhatnod kell rám. És mindent el kell mondanod! Nincsenek titkok. -ráz ki gondolataim közül. -Ha nem teszed, akkor megbüntetlek. De ha jól viselkedsz, megjutalmazlak. -magyarázza, de nekem ez az egész őrültségnek hangzik. Megbüntet? Jutalmat ad? Mi ő, az apám? És ha nem akarom amit ő? Mégis milyen büntetésekre gondol? Megver? Ez nem normális!

Az imént idehozott köteleket négy felé szedi, jobb csuklómra pedig elkezdi rákötni az egyiket, ami felkelti az érdeklődésemet. Nem értek egyet ezzel a hülyeséggel, hogy megbüntet de kíváncsivá tesz, hogy mit ért "büntetés" szó alatt.

Miután jobb kezem az ágy azonos oldalának fenti sarkába lett kikötve, balommal már ellenkeztem aprót, hisz még mindig nem tudom mire készül, azonban Ő sokkal erősebb nálam és könnyű szerrel lefogott, hogy kezeim után lábaimat ugyan így kikötözze.

Amint végez, bokámtól felfelé, nyálas csókokkal kezd haladni, és ajkai irányát ujjaival, folyamatos cirógató mozdulatokkal követi.
Testemet újra elönti a bizsergető érzés, és a kötelet megmarkolva hátra vetem a fejemet. Miért élvezem ennyire amit csinál velem? Akkor is így éreznék ha más csinálná?

Jungkook egy mozdulattal lecsavarta a síkosító tubusának tetejét, használatba vette a krémet és mielőtt bármit is tehettem volna ellene, szétterpesztette lábaim, majd belém hatolt.

A fájdalom elviselhetetlenül nyilal alsó felembe és szám sikolyra nyitom de nem jön ki számon semmi, csak egy gyenge "h" hang. Ez az egyetlen amihez nem kellenek hangszalagok. Vagyis kellenek de ahj, nehéz magyarázni. A doki annak idején még ábrát is rajzolt nekem hogy a levegő ahogyan kiáramlik a tüdőmből, hangszalagok nélkül is kell lennie hangjának hisz más akadályok még vannak a számban ami a levegő útjában áll de ez most túl bonyolult. A lényeg hogy a "h" --vagyis annak szörnyű mása-- az egyetlen amit ki tudok adni és most mintha az életemért küzdenék, úgy lihegem azt a szerencsétlen hangot.

Kezeimmel hol Jungkook vállait karmolom, hol a paplanba markolok. Testem megfeszül és könnyeim kicsordulnak a lent érzett feszítő érzés hatására.

Szóval így értette a büntetést? Ketté szakít odalent?

Jungkook meg se várja hogy megszokjam hosszát, egyből őrült tempóban kezd mozogni, egyre mélyebbre döfve dákójával.

Lélegzetem egy pillanatra bennem akad mikor a kemény húsrúd eltalálja legérzékenyebb pontom és mintha Jungkook észrevette volna, onnantól kezdve végig azt célozta döféseivel.

A bőröm ég és az idő elteltével ismét élvezem a dolgot.
A meleghullámok átjárják testem a lüktető farkam pedig az orgazmus határán áll. Nem telik bele sok időbe és spermám kirobban férfiasságomból, egyenesen a hasamra.
Jungkook még lök néhányat, kihúzódik belőlem és ő is rám élvez.

Lihegve nyújtózkodom el az ágyon, mai alvótársammal ellentétben aki felpattan felém dob egy zacskó zsebkendőt és a fürdőszobába elvonulva bezárkózik tusolni.

Tettei megleptek de nem annyira mint az amit azután tett hogy kijött a fürdőből.
Csak annyit mondott hogy: "Ha le akarsz zuhanyozni, most tedd. Addig áthúzom a lepedőt."
Meg se várta hogy a sajgó faromat arrébb vonszoljam, a takarót és párnákat már dobta is le az ágyról, mikor pedig vissza értem a szobába, ő a földön feküdt ahova idő közben előkészített magának.

Mivel francia ágya van én azt hittem együtt alszunk... És a felismerés hatására melkasomba nyílal a fájdalom.
Csak most értem meg mi az igazi büntetés.

Miután lefeküdt velem úgy kezel mint egy idegent... És ez fáj. De miért?