ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

74. 🔇

A rendőrök részletesen kikérdeztek a  történtekről, én pedig nem szépítettem a tényeken. Elmondtam Mrs Park minden szavát és viselkedésének pontos leírását is megadtam. Még abba is belekezdtem, hogy Mr Park, Jimin apja nem megfelelő arra hogy Jimin hozzá kerüljön, mert bántalmazza fiát és egy lecsúszott alkoholista, de a rendőrség csendre intett, hisz ez nem az ő hatáskörük.

Azóta több hét telt el. Apával megbeszéltem a dolgokat és miután Mr Park nem volt hajlandó megjelenni a gyámhivatalban, csak egy üzenetet hagyott, miszerint lemond gyerekéről és szülői felelősségéről, szóval úgy tesz mintha Jimin nem az ő fia lenne és lelépett a faszba. Azóta se hallpttunk róla, amit nem is bánok. Még csak az hiányozna Jiminnek, hogy a bolond anyja után egy faszkalaphoz kerüljön. 

Amint rendezősött a Mr Park-os ügy, jöhetett az, hogy apám legyen a hivatalos gyámja Jiminnek. Mivel anyám elhunyt és apa egyedülálló szülőként akart két gyereknek az apja lenni, így a gyámhatóság átvizsgálta apámat, hogy megfelelő e Jimin örökbefogadására. Mivel apámnak van pénze, és már egy csodás gyereke (én), aki csak jókat tud mondani róla, természetesen engedélyezve lett az örökbefogadás. Jimin pedig öt teljes napja már hivatalosan is a mostoha testvérem. 

Apa saját szobát akart adni Jiminnek, de rávettem, hogy az én szobám legyen átrendezve kétfősre, azzal az indokkal, hogy "jó testvére szeretnék lenni" és akarok egy fiús barlangot. Aha. Faszt. És most ne gyertek azzal, hogy el vagyok kényeztetve, mert apám belemegy olyanokba amibe más szülők nem mennének bele. Gondolok ez alatt az egyik osztálytársam örökbefogadására, a közös szobára meg az ilyenekre. Egyszerűen csak mindent meg akar adni nekem és tudja milyen egyke gyereknek lenni. A magány érzését pedig mégjobban ismeri mióta anya meghalt. Azóta csendes a ház és valószínűleg neki is jó az, hogy örökbe fogad egy fiút. Még ha az Jimin is, ami nem nagyon tetszett neki. De megnyugtattam azzal, hogy így, hogy egyidős velem, sokkal jobban ki tudok jönni a "testvéremmel".

Jimin tehát a házunkba költözött és azon kívül, hogy most már hivatalosan a testvérem, tehát nem kéne szexuálisan vonzódnom hozzá, minden kézenfekvő. Úgyhogy most már csak egy gond van. 

Jimin nem beszél az eset óta. Mármint eddig se beszélt mert néma, de legalább kommunikált. Írt telefonba vagy lapra, reagált ha beszéltek hozzá, és tele volt élettel. Most viszont... Az eset óta nem válaszol semmire amit mondok neki. Nem reagál ha hozzá szólok, csak bámul egyenesen a semmibe. A pszichológus azt mondta, hogy az hogy az anyja meg akarta ölni, és úgy viselkedett mint akit megszált maga a sátán, traumatizálta, és időbe telik mire vissza tud térni a mindennapi életbe. 

Jiminnek heti két alkalommal kell "eljárnia" a pszichológushoz aki valójában háthoz jön, szóval Jiminnek meg se kell mozdulnia a kényelmes ágyából, hogy egy órát "beszélgessen" az agyturkász nőszeméllyel, és ahogy értesültem, még csak a nő beszélt Jiminhez, mert Jimin eddig nem válaszolt neki semmire. Pont úgy ahogyan velem teszi. Hiába próbálkozom, még csak rám se néz. Nem mosolyog, akármennyire is próbálom megnevettetni, de nekem mostanra az is elég lenne ha sírna, csak mutatna végre valamilyen érzelmet amitől újra embernek tűnne. 

Persze nem tudok minden percben vele lenni. Enni alig eszik, és akkor is csak akkor ha a szájába adom az ételt, mert hogy magától nem eszik az is biztos. Reggel és este én etetem, délben pedig apa haza jön a munkából és ő, mivel nekem suliba kell lennem. Jimin hiába szüneteltetheti a sulit, én nem tehetem meg csak azért mert vele akarok lenni, de az ezer százalék, hogy napjaim fénypontja mikor végre hazaérek és feljöhetek hozzá. Mindig várom, hogy valami változzon. Elképzelem hogy mikor kinyitom a szobánk ajtaját, Jimin már másik pózban lesz, vagy felnéz a hangra, vagy csak egy aprót megmozdul a keze. Bármi. De semmi nem történt eddig. 

-Taehyung ma is keresett. -dobom le a táskámat a sarokba és bevetődöm az ágyamba. A szobám úgy lett átalakítva, hogy be lett hozva mégegy ágy, amit apával Jiminnek vettünk, a két ágy közé pedig került egy éjjeliszekrény. Jimin ágya másik oldalán ott egy nagy ruhásszekrény amibe mindkettőnk ruhái beleférnek, az én ágyam mellett pedig a két asztal van az ablak alatt. A tv pedig maradt a helyén az én ágyam előtt. Deee, ezt nem találtam megfelelőnek, úgyhogy az én és a Jimin ágyát össze toltam amint apa kiment aznap a szobámból és azóta is össze vannak tolva az ágyaink, mintha egy nagy francia ágy lenne. 

Az oldalamra fekszem és a bal könyökömön megtámaszkodva Jimin felé fordulok. 

-Miért nem válaszolsz neki? Legalább neki mondj valamit...Bár annak jobban örülnék ha nekem mondanál valamit. Sőt, én annyival is beérem hogy rám nézel. -próbálkozom tovább de mivel nem kapok semmi reakciót így egy sóhaj kíséretében a hátamra fordulok és a plafont kezdem bámulni.

-Taehyung tudni akarja hogy mi van veled és miért nem mész suliba már egy hónapja. Minden nap megkérdezi tőlem és elmondása szerint a házatoknál is járt de le volt zárva, így mégjobban aggódik. Csak annyit mondtam neki hogy jól vagy, a többi pedig nem tartozik rá. -a szinte minden napi konfliktusunkra vissza gondolva elmosolyodom. Imádom hogy én vagyok itt Jiminnek, és nem ő. -Ha láttad volna az arcát -koncogok bele mesémbe. Úgy bevert nekem, ma is hogy egyből küldtek mindek az igazgatóiba. Apa szerintem már nagyon unja, hogy folyton fel van dagadva az arcom. De te büszke lehetnél rám. Nem ütöttem vissza neki. Pedik sokkal rosszabb lenne a képe ha megtettem volna. -magyarázok lelkesen, de néha, pont úgy mint most, olyan mintha csak magamban beszélnék. 

-Hmm...kíváncsi vagyok, hogy hozzánk mikor lesz mersze eljönni. -agyalok hangosan, és ebben a pillanatban megszólal a csengő, mire felugrok. -Jimin, rendeltél valamit amíg nem voltam itt? -fordulok a fiú felé, mintha tényleg elhinném hogy rendelt volna bármit is. -Fogadjunk, hogy az emlegetett szamár az. -sóhajtok nagyot és kikászálódom az ágyból. -Minek is emlegettem, így bevonzottam. -csóválom a fejem miközben kisétálok a szobából. 

A lépcső felénél járhatok mikor ismét megszólal a csengő, immár hosszabban, így hangosan kiabálni kezdek, hátha kihallatszik a türelmetlenkedőhöz: 

-Megyek már, megyek!

Az ajtóhoz érve kinyitom azt és egyből meglátom a szamarat akit pár pece emlegettem. Na Jimin, ha elfogadtad a fogadásom, most bizony vesztettél. -gondolom magamban.

-Mi a faszt akarsz? -vonom fel a szemöldökömet számonkérően, és ahelyett hogy félre állnék az ajtóból, hogy be tudjon jönni, inkább karbatett kézzel a küszöbnél állva várok a válaszra, mintha nem tudnám. Hozzá jött. 

-Jiminhez jöttem. -jelenti ki nemes egyszerűséggel.