ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

46.🔇

"-Miért nem veszed el egyből, ha már úgyis kisajátítottad magadnak? -kontrázik rá Jungkook és már kezdem elveszíteni a fonalat hogy miről van szó, vagy hogy lyukadtunk ki a házassághoz.
Hogy fogok én kikeveredni ebből a kalamajkából?"

-Ez jó ötlet! Inkább én vegyem el, mint te! Én tudok is vele foglalkozni! -kiabál Taehyung.

-Foglalkozni vele? Én bármit meg tudok neki adni! Te egy csóró senki vagy! -hangzik el egy újabb szitok Jungkook szájából.

Hiába akarnék közbe szólni, nem tudok, csak eltátom a szám, és erőlködve próbálok rájuk ordítani.

Igazság szerint a baleset óta, sosem próbáltam ténylegesen beszélni. Most viszont mindent megtettem hogy legalább egy hanggal félbeszakítsam a fiúk veszekedését. De csak a levegőt fújtam ki a számon.

-Merj még egyszer így nevezni!
-Csóró senki! Egy senki vagy!
-Még senkinek is jobb lenni mint egy elkényeztetett baromnak!
-Elkényeztetett barom a seggem!
-Igazad van, te mellé még bunkó paraszt is vagy! Leszarod hogy mi van a másikkal, vagy mit érez a másik! Csak saját magadra gondolsz! Te egoista állat!

Taehyung hosszas szitkozására Jungkooknak már csak egy ütés volt a válasza, mire a szívverésem kihagyott egy ütemet.

Ne csináljátok ezt fiúk! Hagyjátok abba! Kérlek! Elég! -könnyeim kicsordultak, mikor a második ütés is bekövetkezett és hirtelen elöntött a fáradtság.

Egyből felmerült bennem a "miért" kérdés, de aztán egyből rá eszméltem, ahogyan lepillantottam a kütyü műszerére.
Beszélni próbáltam... És az beszélt helyettem.
Persze hang kiadása nélkül, de mindent kiírt a monitor.

Közben Taehyung és Jungkook mintha itt se lennék ütötték egymást unhatatlanul.

-Jiminéknél vagy, nem otthon! -ordította Tae, miközben lekevert egyet Jungkooknak.

Egy hirtelen gondolattól vezérelve; mi szerint meg kell állítanom őket, erőt vettem magamon és a két fiú közé vetődtem.

A lábaim nem bírtak el sokáig így kezeim szét tárva dőlök rá a két fiúra. Majd sötétség.

Jungkook szemszögéből:

-Jimin! -simítok a fiú karjára.

Taehyungal egyszerre szorítottul meg egy-egy karját, hogy ne zuhanjon a padlóra.

-Jimin, nem bírunk tartani! -szól rá Taehyung is, de a megszólított nem válaszol.

Az eddig a fején lévő izé a földre csúszott és csak ekkor vettem észre, hogy a drótokból álló sapka szerűségből az egyik drót egy monitorhoz vezet. Egy kis fekete képernyőhöz.

Taehyungal egyszerre néztünk egymásra és próbáltuk felfogni a helyzetet. Először azt hittem, hogy Jimin azért vetődött ránk, hogy leállítson minket, viszont azóta se mozdult, ami már kezdett aggasztani.

Taevel lassan leeresztettün a parkettára, majd mellé telepedtünk.

A fiú arca kisimukt és nyugodt. Pillái lehunyva, mik néha-néha megremegnek.

-Hé.. Jimin... Ébredj... -rázza meg Taehyung a vállát, míg én homlokára csúsztatom a kezem.

-Na? -néz rám Tae.

-Nincs láza. -rázom a fejem, hogy azzal alátámasszam szavaim.

-Akkor mi baja? -kérdi Tae, mintha én tudnám.

-Nem vagyok orvos. Neked kéne tudni! Te dumálsz vele minden nap! -kiáltok rá dühösen és szerintem jogosan is.

-Bocs hogy nem arról szoktunk beszélgetni, hogy milyen gyakran ájul el és mi az oka! -háborodik fel egyből, mire csak egy grimaszt vágok, mert nem tudom mit mondhatnék.

-Mit csináljunk? -szólal meg végül ő.

-Ez most komoly? Előbb még szidtál, most meg azt várod hogy én legyek a megmentő???

-Ne csináld már Kook. Csak segíts Jiminnek. Tudom, hogy több egészségügyi tudásod van, mint nekem. -néz szemeimbe őszintén, így végül csak bólintok.

-Nyisd ki az ablakot, hogy jöjjön be friss levegő! Aztán nézd meg azt az izét, hogy működik e vagy mit csinál. Akár utána is kereshetsz. Nem néz ki biztonságosnak, úgyhogy vigyázz vele! -adom ki neki a feladatot.

-Az hogy tőled kértem segítséget, nem jelenti azt hogy csicskáztathatsz is! -szól rám Taehyung. -Te mit csinálsz addig? -teszi hozzá.

-Vízért megyek és egy rongyért. Nem lázas, de az segíthet vissza nyerni az eszméletét. -felelem. -Figyelj rá. -bökök Jimin felé, ki még mindig eszméletlenül terül el a padlón és ki indulok az ajtón.

Mire vissza érek, az ablak már tárva-nyitva van, és be hallatszik rajta az autók zaja, Taehyung pedig azt a drót sapkás izét vizsgálja, amiről még mindig nem tudom, hogy micsoda.

-Na? Sikerült valamit találnod? -kérdem, miközben letérdelek Jimin mellé és a hideg vizes ronggyal, óvatosan elkezdem törölgetni az arcát, és nyakát.

-Mivel a drótokkal nem tudtam semmit kezdeni, így a kis képernyőn próbálkozok, de nem érzékelő képernyős. -magyarázza.

-A hátulján van valami? -vetem oda neki, arra se nézve.

-Igen. Kettő kapcsoló és három gomb. -feleli, miben teljesen érződik az öröm. Gondolom eddig ezt nem fedezte fel. Idióta...

-Felirat van a gomboknál vagy kapcsolóknál? -kérdezek rá ismét alapvető dolgokra, amit magától is tudnia kéne, de szegény túl hülye. Lehet ezért nem érti meg hogy Jimin nem lehet az övé.

-Van. Az egyik a be és ki kapcsoló a másik meg valami típust állít át. Azt nem értem hogy mi. Aztán van egy vissza és egy előre tekerő gomb és egy "stop" feliratú. -olvassa fel hangosan.

-Oké, akkor kapcsold be. -teszem a következő ajánlatom.

-Be van.

-Akkor meg nyomj meg egy gombot. -forgatom meg szemeim. -Előre vagy hátra. -tettem hozzá gyorsan még egy mondatot. A végén még elállítja a kapcsolókat és elront valamit.

Csend.

-Na? -fordulok most először a hátam mögött ügyködőhöz.

-Az előre tekerő gomb nem csinált semmit. -forgatja a kis képernyőt nagyokat pislogva.

-Akkor talán próbáld meg a vissza tekerést! -szólok rá nagyobb hangerővel. Hogy lehet ennyire értetlen?

-Minek? Lehet nem is működik. Eddig csak sötétség volt. Hiába vettem fel, akkor sem csinált semmit. -magyarázza, miközben szemléltetés képen újra a fejére helyezi a nagy madzag tömeget.

-Remélem megráz az áram. -dünnyögöm unottan. -Nyomd meg azt a gombot, hátha működik. Ha meg a leeséskor elbaszódott akkor ne játszadozz vele!

-Mi a...? -nyögi ki Tae és szemei kikerekednek.

-Mi van? Elbasztad? -kúszok mellé gyorsan.

-Mi ez a sok szöveg? -mutatja felém a képernyőt, amin tisztán olvashatóak a sorok.

-"Ne veszekedjetek! Fiúk hagyjátok abba! Elég legyen már! Ez annyira gyerekes! Ne veszekedjetek! Taehyung! Ne csináld már! Álljatok le! Kérlek! Elég! Hagyjátok abba! Ne veszekedjetek már! Jungkook! Fejezzétek be!"-kezdem felolvasni hangosan.

-Ezeket... Jimin írta? Vagy... Hogy?... Mikor?... Nem értem. -rázom meg fejem, hol a kütyüre, hol Jiminre nézve, ki még mindig eszméletlenül terül el a földön, ugyan úgy, ahogy ott hagytuk. Valami nagyon nem stimmel nekem.