ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

59. 🔇

Jungkooktól amint megreggeliztünk, el akartam jönni, viszont drága "barátom" nem hagyta.

-Ha már itt vagy, nézzünk meg közösen egy filmet. -ajánlotta és hiába tiltakoztam, őt már csak az érdekelte, hogy akció, vígjáték vagy romantikus film legyen e.

Körülbelül a film 15 percénél tarthattunk mikor eszembe jutott, hogy meg kell írnom az igazságot a rajongóimnak. Főleg, hogy igen nagy visszhangja van az egésznek. Híresebb lettem most, mint a dalaim által...

Tehát a film maradék 85 percében azon agyaltam, hogy hogyan fogalmazzam meg több tízezer embernek, hogy nem haltam meg, nem raboltak el és nem is a szüleim bántalmaznak, hanem egyszerűen csak balesetet szenvedtem és elvesztettem a hangomat.

-Na jó, nem bírom tovább nézni a szomorú arckifejezésed. -kapcsolja ki a televíziót Jungkook, és igazság szerint csak e miatt tűnt fel, hogy már egy ideje nem megy a film.

"Nem a filmet néztük eddig?" -írom meg neki gyorsan, az eleve kezemben szorongatott készülékemen és mivel elég közel ül hozzám, így elég volt jegyzetekbe begépelnem kérdésem, hisz egyből látta is.

-Szerintem a főszereplő nevét se tudnád vissza mondani, nem hogy a cselekményeket. -rázza a fejét egy apró mosollyal és bal kezét a fejemre teszi, ezzel össze kócolva a hajam.

Válasz helyett csak egy szúrós tekintettel áldom meg a pillanatot, Jungkook pedig feláll az ágyból és elindul az ajtó felé.

-Hozok nekünk inni. Addig gondolkozz a válaszon. -sétál ki és engem meg itt hagy a kérdésekkel és értetlen fejemmel.

Most milyen válaszra gondol? Arra hogy hogy hívták a főszereplőt a filmben és mi volt a cselekmény? Vagy arra hogy min gondolkoztam egész film alatt? Vagy hogy miért nem tudok egy normális szöveget megírni?... Jó, mondjuk az utóbbi hülyeség mert nem tudja, hogy mi a bajom.
De várjunk csak, miért ezen agyalok, mikor most megragadhatom a lehetőséget, hogy nincs itt?

A telómon gyorsan megnyitok egy új jegyzet mappát és nekilátok:

"Üdv minden kedves rajongómnak és azoknak is akik nem azok..."

Nem, ez így nem jó...

"Helló mindenki! Ne haragudjatok, hogy nagyon sok időre eltűntem és nem válaszoltam nektek. Nem azért ...."

Nem azért...Nem azért nem írtam mert elraboltak? Ez hülyeség... Akkor mi lenne jó? Nem azért tűntem el, mert apám megvert? Neeem! Egyre rosszabb! Mégis miért nem tudok fogalmazni?

Elkeseredettségemben behozom a rég nem használt profilomat és az üzenő falra írni kezdek.

"Helló mindenki! Ne haragudjatok, hogy nagyon sok időre "eltűntem" és nem válaszoltam nektek. Azért hagytam fel az énekléssel, mert a tanév elején autóbalesetet szenvedtem és elveszítettem a hangomat. Ezt azért nem mondtam eddig, mert én magam se nagyon tudtam elfogadni a helyzetet. Remélem megértitek és nem kreáltok több elvetemült elméletet. Nem ver az apám, se anyám és elrabolva se lettem."

-Mit pötyögsz ennyire? -jelenik meg a semmiből Jungkook, mire ijedtemben eldobom a telefonomat és kiegyenesedve ágyán egy mű mosolyt erőltetek magamra, majd megrázom a fejem: "Semmit".

-Hoztam neked limonádét. -nyújtja át az üvegpoharat és szerintem megértette hogy nem fogja megtudni mit írtam eddig. Ahogyan senki más se. Úgyis átfogalmazom még. Majd a kitett verziót ő is láthatja és nem kell tudnia hogy a megírása mennyire kifogott rajtam. Nem mintha az nem lett volna nehéz hogy kitálaljak neki és Taehuyngnak.