ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

36.🔇

"-Melyik kórházban kezelték a nyakad?"

"Nem tudom a nevét...A baleset előtt nem nagyon voltam kórházban komolyabb dologgal. Abba vittek ami ehhez az iskolához a legközelebb van" -próbálom érthetően megfogalmazni, de tök kínos, hogy nem tudom a nevét az intézménynek.

-Gondolom ez még szeptemberben lehetett, vagy előtte, mert én utána kerültem oda egy továbbképzés miatt, ééés ha hiszed ha nem, van egy új künyü, amin az egyik orvosi osztály kísérletez, lehet már neten olvastál is róla. A lényeg, hogy a szerkezet amit készítenek, a némák életét segíti. Nagyon drága lesz, ha pontosítják a prototítust, de az önkéntesek ingyen megkaphatják amint vége a tesztelésnek. -magyarázza hadarva az egészet, aminek hála a felét se fogtam fel.

"Milyen 'kütyü'? Ez nem veszélyes, ha még nincs tesztelve máson? Egyáltalán mit csinál? Kell hozzá műtét is? Vagy visszaadja a hangom?" -írtom le kérdéseim.

-Nem, nem veszélyes. Mármint voltak kísérleti majmok, meg kutyák is, úgyhogy a veszélyes részen már rég túl van a dolog, ez csak amolyan pontosításokra lenne. Sőt, már csak egy jelentkezőt várnak, úgyhogy nagy eséllyel rajtad már csak azt néznék meg, hogy működik e, és végül megkapod. Mivel én nem vagyok benne a csoportban, így nem tudok sokat, de elméletileg a fejedbe tesznek egy érzékelőt, ami a tudatodra fog rákapcsolódni, és egy kis műszer, vagyis inkább kijelző, amit hozzád tudnak rögzíteni, leírja a gondolataid, és nagy eséllyel lesz rajta egy gomb is, --mármint a kijelzőn-- amivel hangosan kimondathatod a dolgokat. Szóval a hangod nem kapod vissza, de talán kommunikálni egyszerűbb lenne, mint ahogyan most teszed. Azok a papírok az egyik lány orvosi papírjai akit még tegnap vettem be tőle. -mutat mondata végén a kezemben szorongatott papírokra. Hupsz... Agyon írkáltam valaki orvosi adatairól szóló összefoglalóját? Izgi...

Azonban a komolyabb dolgokra koncentrálva, elég félelmetesen hangzik a dolog, de egyben megkönnyítené az életem. Nagyon megkönnyítené. Majdnem olyan lenne mintha beszélnék. Mármint, nem kellene pötyögnöm, egyszerűen csak gondolnom arra, hogy mit akarok mondani. Tök jól hangzik. Ha belemegyek, talán jövő héten már lehet normálisabb életem. Most felrakják valamikor, megnézik jó e és mehetek a dolgomra.

-Persze ebben nem neked kell egyedül döntened, ha megadod az email címedet, szívesen elküldöm a részleteket és egy nyilatkozatot is alá kell íratnod a szüleiddel, hogy beleegyeznek. Csak gondoltam...Csak segíteni szeretnék. Az unokaöcsém is megnémult a közelmúltban. Bár ő lelki okok miatt, de nagyon nehéz vele, így...így kicsit együtt tudok veled érezni, meg persze a szüleiddel is. Neki nem segítene a műszer, csak egy pszichológus, de neked talán segíthet. -akad meg néha mondandójában, hogy a megfelelő szavakat megtalálja mondandójához. Kedves gesztus azt hiszem...Viszont anya biztos, hogy nem fog belemenni... Pedig olyan jó ajánlat! INGYEN megkapnám és tudnék normálisan kommunikálni az emberekkel. Ha ezt a lehetőséget elhalasztom, tuti, hogy nem tudok összegyűjteni később annyi pénzt, ami elég lenne egy olyan kütyüre, még ha egész életemben is dolgozok érte.

Mégis mit kéne most tennem? Hagyjam elúszni a lehetőséget? Észreveszik ha hazudok? Jó ötlet lenne titokban belevágni? Mi van ha anya tudomást szerez róla és balhét rendez? Egyáltalán mikor lenne időm bejárni a kórházba? Miután belém, vagy rám, vagy nem is tudom hova teszik azt a kütyüt, már anya nem nagyon tud ellene tenni, nem igaz? Meg amúgy is, akkor már ő is belátná, hogy hasznos, és nem veszélyes.

A dokinak gyorsan beírtam a telefonjába az email címem, majd jött a naaagy bejelentés a kis drágától.

-Pihenj egy kicsit, a fájdalomcsillapító miatt nem érzed, de ilyen gyorsan nem gyógyul be a seb a fejeden. Igyál egy kicsit, és feküdj le, ma már nem kéne vissza menned az órákra. Addig is értesítem a szüleid. -jelenti ki mosolyogva, mire elkapom a távolodó nő kezét és telefonját kikapva a kezéből gyorsan megnyitom a jegyzeteket és írni kezdek bele.

"Nem kell, nem vagyok olyan rosszul. Anya tud róla, hogy tegnap elestem, meg reggel bevertem a fejem, segített is lekezelni, már szóltam neki óra közben, úgyhogy szerintem már itt is van a suli előtt és hazavisz." -gépelek a tőlem telhető leggyorsabban, hisz biztos vagyok benne, hogy elég értetlen és mérges fejet vághat. Ki ne lenne dühös, ha kikapják a telefonját a kezéből, majd beleturkálnak? Neki szerencsétlenség, nekem viszont nagy szerencse, hogy nem volt rajta képernyőzár.

-Azta. Nagyon gyorsan gépelsz. -veszi vissza telefonját tátott szájjal, mikor befejezem mondandóm és odanyújtom neki. Hát..nem erre a reakcióra számítottam. -Akkor kikísérlek, rendben? -dönti oldalra aprót fejét, miután már elolvasta jegyzeteibe írt hazugságom.

Kérdésére egyből megráztam a fejem. Nem vagyok olyan rosszul, ráadásul le is buknék. Gyorsan kipattantam az ágyból, magamra tekerem a sálam és a nővér felé fordulva mélyen meghajlok. Ez egyben elköszönés és köszönet is.

-Biztos jól vagy? -érdeklődik még utoljára, mire gondolkodás nélkül bólintok és meg is indulok a kijárat felé. Nem hiszem el, hogy komolyan elájultam. Istenem... Még szerencse, hogy meg tudtam állítani azt a nőt abban, hogy felhívja anyát.

Ahogy kiérek az iskola kapuin, nagy kő esik le a szívemről és mély levegőt véve sóhajtok. Nagy szerencse, hogy tanóra van, így nem voltak gyerekek a folyosón akik kérdőn nézhettek volna rám. Megúsztam éééés túl vagyok rajta. Minden rendbe jön. Nyugodtan hazasétálok, amíg kiszellőztetem a fejem, átgondolok mindent és ha elég lassan megyek, pont akkor érek haza, hogy már csak beköszönjek és tanulás címszóval tovább is mehetek futárkodni. A lényeg, hogy minden rendbe jön amíg hazaérek, mintha ma misem történt volna.

Tényleg! Ki a fene vitt le az orvosiba? A táskám is lent volt, azaz minimum két főt igényelt. Taehyung? Jungkook? Vagy a fiúk közül valaki? Esetleg mind? Vagy a tanár jelölt ki valakit? Istenem, mekkora felfordulást okozhattam a terembe azzal, hogy kidőltem! Hogy tudnék ezek után bejárni? Miért minden a suli padjaiban történik? Vagy a mosdójában...

Komolyan, már egyre égőbb csak a közelébe is jönnöm ennek a helynek. Legyen már vége, ennek a sok ördögcsapásának! Egy nyugodt életről álmodozom, nem egy ilyen szarról. Mintha én lennék az elesett és gyenge királykisasszony, aki törékeny mint a rózsa és ártatlan, mint az újszülött csecsemő. Oh basszus, miket is gondolok? Se lány nem vagyok, se királylány, se törékeny, se rózsa és se nem ártatlan! Főleg nem gyenge! De a többi sem igaz! Egy férfi vagyok az isten szerelmére! Egy erős és magabiztos, emellett helyes férfi! Nem kell segítség, nem vagyok elesett és megoldom. Mindent megoldok, mert jó vagyok és nem egy életképtelen csicska!