ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

1.🔊

Egy kocsi fékezése,
Kerekek csikorgása,
Egy hirtelen fény, csak egy villanásra,
Egy hangos ütközés, majd sípolás
Szirénák zaja és villogás,
Egy óriási fájdalom,
Egy hang,
Majd sötétség és csend.
Meghaltam volna?
Vagy mégsem?

~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~

-"Na, na, na, na, na, na, na, na, na
Pick your filter, 나만을 담아봐
Na, na, na, na, na, na, na, na, na
I'm your filter, 내게 널 맡겨봐새로운 우리가 될 거야
Ayy, 날 네 맘에 씌워줘" - fejezem be az új dalom felvételét.

Már nagyon sok ideje nem tettem ki új számot az oldalamra, és úgy éreztem ideje, meg amúgy is már meg volt a szöveg és a dallam is, így felénekeltem.

You-Tube-on vagyok fent és még csak egy fél éve teszem ki a számaimat felénekelve, mégis rohadt sokan hallgatják őket és imádnak. Egy csomó pozitív visszajelzést kapok, ami pedig nagyon de nagyon sokat segít a célom elérésében, miszerint híres énekes lehessek. Egy valaki, akit mindenki ismer.
Igaz, már most sok utálóm is van, ami megnehezíti a suli utolsó évét számomra, de ezt túl lehet élni.

Berakom a kész videót és már csak a címét kell begépelnem, majd pedig a kirakás gombra nyomnom és már kint is lesz.

De mi legyen a címe?

-Jimin! Elkésel a suliból, gyere le létszíves! -hallom meg hirtelen anya hangját.

A kiáltás hatására, egyből észbe kaptam, hogy ma már hétfő van, én pedig elkések, ha nem sietek.

Ezzel a gondolattal néztem az órára, ami 7:45-öt mutatott. Még pizsamában vagyok kócos hajjal, és a suliba beérni gyalog öt perc. Na ez pech, mivel 8:00-kor már kezdődik az első órám...

-Mindjárt megyek anya!!! -ordítok vissza és amilyen gyorsan csak tudok készülődök össze.

Ledobom magamról a ruhát, felkapok egy random nadrágot és egy bő pulóvert, meg persze zoknit és boxert is mindenek előtt.

A laptopomat lecsaptam és betettem a táskámba, amit aztán az ágyamra dobtam.

Átrohantam a fürdőbe, ahol kb beállítottam a hajamat és elvégeztem szükségletem, majd vissza rohantam a szobámba, felkaptam a táskám és már rohantam is le a földszintre.

-Szia anya, én mentem. -intek be a konyhába, és már veszem is a cipőmet. Ha sietek, még becsengetés előtt öt perccel ott leszek és nem is kések.

-Szia, de enned kéne valamit. -jön ki a konyhából anya.

-Nem kell. Úgyis fogyóznom kell. -egyenesedek ki a cipőm felvétele után.

-Minek? Olyan jó alakod van. -mér végig anya.

-Dehogy van. Az előző dalom után live-oltam és megmutattam az arcomat, meg úgy a kinézetem. A rajongóim is azt mondták, hogy még nem tökéletes az alakom és igazuk van. -mérem én is végig magam.

-Ahj, kicsim, nincs igazuk. Napi szinten edzeni jársz, hogy ilyen jó tested legyen és szerintem már teljesen tökéletes, ha pedig ezt ők nem így gondolják, akkor mond meg nekik, hogy először legyen nekik is ugyan ilyen jó kocka hasuk és csak utána dumáljanak neked. De egyébként is kell kaja, úgyhogy mindegy. -nyom kezembe egy szendvicset anya miután befejezte monológját.

-Okés, köszi anya, de nekem tényleg mennem kell. -mosolyodok el és már futok is ki a házból.

A tanár mindig hamarabb megy be a terembe és akik már utána jönnek be, már későknek jegyzi fel, pedig olyankor még be sem csengetnek, ezért is kell hamarabb odaérnem egy öt perccel. Olyankor még pont nincs bent.