ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

33🔇

Jungkook szemszögéből:

A srácoktól egyre jobban eltávolodtam és teljesen magamba fordultam az utóbbi napokban. Hiába utálom Jimint azért, mert játszadozott velem, hiányzott. Hiányzott a mosolya és az a tekintet amivel mindig rám nézett. Nem akartam rá gondolni se, de folyton rajta járt az eszem, így magamat is megutáltam.

Éppen ez volt az okom arra, hogy inni menjek. A tervem az volt, hogy leiszom magam és legalább erre az estére elfelejthetem Őt. Erre mi történik? Össze futok a többiekkel és ezzel még nem is lenne gond, ha nem bukkant volna fel Jimin is.

Teljesen kiakadtam. A barátaim Vele jöttek bulizni. Nem elég, hogy egyedül maradtam, de még Jimin és az első két hétben szerzett barátaim is összeálltak nélkülem... Az volt a tervem, hogy Jimint én fogom nekik bemutatni. Persze ez rögtön elszállt, mikor összevesztem vele. Most már csak Taehyungékkal akartam kibékülni. Erre együtt buliznak.

Elvette a barátaim.-futott át a gondolat a fejemen egyből, de valójában nem ezt érzem. Irigy vagyok rájuk, hogy Jiminnel lehetnek. Éppen ez az indítékom az ócsárlására. Minél több rossz dolgot állítok Róla, annál több az esély arra, hogy a többiek békén hagyják és én férkőzhetek ismét a közelébe. Azt akarom, hogy nekem mondja el először minden baját és megbízzon bennem annyira, hogy elmondja mi történt vele. Ha ez nem jön össze, majd kierőszakolom belőle, de mindent tudni akarok róla. Mindent!

Megőrültem? Lehet. De nem hagyom, hogy más vele legyen. Nagyon önző tudok lenni és most ez előjött. Megszerzem magamnak és az enyém lesz. Azt fogja csinálni amit én akarok, és még egy büntetéssel is tartozok neki azért amit írt nekem chaten.

Mindent össze vetve tervem egész jól alakult egészen addig, míg Ő össze nem esett.

Pont nekem háttal volt, és felém dőlt, így sikeresen megtartottam mielőtt a padlóra esett volna.

Kezemmel megtámasztottam fejét, a másikkal pedig kezét szorongattam.

-Jimin! -üvöltik egyszerre a többiek és gyűlnek körénk.

Óvatosan lefektetem az ájult fiút a földre, és ahogy leteszem kezemből meglátom a vért.

-Vérzik a feje! Hozzatok jeget és valami rongyot! -kiáltok a körénk összegyűltekre és NamJoon hyung, Tae hyung társaságában el is szaladtak értük.

-Jimin ébredj. -rázom meg kezét óvatosan, de nem reagál.

-Miért vérzik? Mit csináltál vele? -vádol Jin egyből ENGEM.

-Honnan veszed, hogy én voltam? Mióta ide értem hozzá se nyúltam! Inkább én kérdezhetném tőletek, hogy mit tettetek vele! -érvelek magam mellett.

-Te szidtad egyfolytában! Nehogy azt mond, hogy most, hogy elájult hirtelen szíved csücske lett a sorsa! -kiált Yoo hyung. Jogosan beszél, de nem tudhatja mit miért teszek.

Nam és Tae ahogy vissza értek a kért dolgokkal, a kendővel bekötöttem fejét, majd a zacskós jeget is hozzá nyomtam. Ahogy megvolt ez a leápolás szerűség, ölbe kaptam és gyors léptekkel viszem a kijárat felé.

-Mégis hova viszed? -lohol utánam Taehyung.

-El innen. -felelek halál nyugodtan és leintek egy taxit. Válaszomra hyungom már nem tud mit reagálni, így egy szó nélkül ülhetek be Jiminnel a karjaimban, a hátsó ülésre.

A sofőrnek megmondom a címem. Nem lakok olyan messze innen, így gyorsan hazaérünk. Fizetek, és menyasszony pózban cipelem be a házba, egyenesen a szobámba az ájult fiút.

Óvatosan fektetem ágyamba és sétálok el az elsősegély doboz megtalálásának érdekében. A szüleim az idő nagy részében nincsenek itthon. Sokat dolgoznak és utaznak így az egész kecó most is csak az enyém. Elég magányos egy bazi nagy házban egyedül, de most már hogy ide hoztam Őt, sokkal jobb. Ott szuszog halkan az ágyamban akkor is mikor visszatérek egy dobozzal a kezemben. Nem megy el innen. Nem engedem. Velem kell lennie. Nem maradok megint egyedül ebben a nagy házban.

Jimin szempillái olykor megremegnek ahogy lekezelem fején lévő sebét. Telt ajkai aprót el vannak nyílva egymástól. Orra néha meg-meg mozdul szuszogása következményeképpen.

Olyan gyönyörű... Haja aprót már lenőtt, így eredeti fekete hajkoronája is látszik.
Alkata vékony, már-már túl soványnak mondható erre pedig pulóvere levétele közben jövök rá.

Cipőjéből óvatosan bújtatom ki lábát és telefonom elővéve képek sorozatát készítem Róla. Ha ébren lenne biztosan nem engedné.

Már másfél óra eltelhetett mire végre ébredezni kezdett. Ez idő alatt a "barátai" ezer meg egyszázszor hívhattak körülbelül, de eszem ágában sem volt felvenni. Nem kell beszámolnom nekik semmiről.

-Hhh...-fújja ki akadozva a levegőt. Szemöldökét össze ráncolja, csukott szemekkel és úgy nyúl egyből fejéhez. Nagy eséllyel még mindig fáj neki.

-Végre felkeltél. -suttogom. A hangos zaj most nem könnyítené meg az ébredését. Hangomat meghallva így is kipattantak szemei és rám kapta tekintetét. De aranyos. Most vagy fél, vagy értetlen. Nem nagyon tudom eldönteni nézéséből, így előveszem a telefonom és a jegyzeteket megnyitva rajta odanyújtom neki. Ha nem akar beszélni, ne tegye. Megoldom, hogy hamarosan elmondjon mindent.

"Hol vagyok?" -kapom első kérdését.

-Nálam. A buliban összeestél, ezért hazahoztalak. Mi történt a fejeddel? Elég nagy sebet szereztél. -mutatok az említett helyre, tehát a feje felé. Kis ideig gondolkozva mered hol rám, hol a nagy takaróval, amit rá terítettem és csak utána kezd el írni valamit.

"Elestem. Köszi, hogy lekezelted és nem hagytál ott. Késő van, így ideje szerintem haza mennem. Anya biztosan aggódik. Hol van a telefonom?" -ír le egy csomó dolgot és a hülye is láthatja, hogy minél hamarabb menekülni akar és a válasza sem lehet igaz.

-Ez csak természetes, de szerintem egy eséstől nem tudod ennyire beverni a fejed. Ha el is csúsztál nem szakad fel a fejbőröd. -utalok kifejtve arra, hogy megint hazudott. -Mellesleg nem lenne jó ilyen későn sétálni a sötét utcákon. Sebes a fejed, ma estére maradj itt. -ajánlkozom kedvesen. Ha ebbe nem megy bele max bedurvulok, de szerintem ért ő ebből is, hisz aranyos mosolyt kanyarintok arcomra.

"Írnom kell anyának. Hol a telefonom?" -ragaszkodik tovább a saját témájához.

-Szerintem a bárban maradt, de ha jól láttam össze volt törve. Szerezhetek neked ideiglenesen egy telefont, arról tudsz majd írni anyukádnak. -mondom a lehető leglágyabb hangomon.

"Köszönöm. Az itt maradással pedig nem szeretnék zavarni. Majd szerzek egy taxit." -ír ismét hülyeséget. Ez nem tetszik. Nagyon nem. Miért akar innen elhúzni? Van kaja, pia, meleg ágy, tisztálkodási lehetőség és még én is kinyalom azt a formás seggét!

-Nem zavarsz, tényleg. Maradj. Kérlek. -próbálkozom tovább. Tudom, hogy nem szereti a kiabálást és az erőszakot, hisz a könyvtáras eset után ezt megtapasztalhattam, de ha továbbra is ellenkezik, nem tudok tovább kezes bárány szerepet játszani, főleg hogy még haragszom rá a sok hazugság miatt és csak a bünti jár a fejemben. Még ma este azt akarom, hogy alattam nyögjön.